A három közgazdász az eszközárak empirikus analízisével érdemelte ki az elismerést. A kutatók, egymástól függetlenül, azt vizsgálták, hogyan lehet akár több évre előrejelezni a részvény- és kötvénypiaci árak változását.
Munkásságuk meglapozta a mai tudásunkat a megtakarításokról vagy az ingatlanbefektetésekről. Ha a várható hozamot rosszul mérjük fel - itt természetesn nem a háztartásokról, hanem a bankokról, biztosítókról, esetenként vállalkozásokról vagy az államról van szó -, akkor az alul- vagy a felülértékeltség válsághoz vezethet. A tudományterület fontosságát jól példázza, hogy hasonló okokra volt visszavezethető a legutóbbi globális méreteket öltő válság is.
Az egyik kitűntetett, Eugene Fama, a University of Chicago professzora bemutatta, hogy rövid távon nehéz előrejelezni a részvényárakat, ugyanakkor az elméletén nyugvó új információk hamar beépülnek az árba, így az eredmény a pénzpiacok működésére is hatással van.
Mindehhez Lars Peter Hansen - szintén chicagoi - makroközgazdász annyit tett hozzá, hogy kidolgozott egy olyan statisztikai módszert, amely alkalmas Eugene Fama elméletének a gyakorlatban történő tesztelésére. Megvizsgálta, hogy a pénzügyi és a reálgazdaság ebből a szempontból milyen kapcsolatban vannak egymással.
Az ugyancsak most kitűntetett Robert J. Shiller, a Yale professzora, akit népszerű közgazdasági könyveiről is ismerünk, kimutatta, hogy a részvényárak sokkal jobban változnak, mint a vállalati osztalékok. A részvényárak osztalékokhoz viszonyított aránya esik, amikor az árak magasak, és nőnek, amikor alacsonyak. A minta a kötvényekre és más eszközökre is igaz.
Shiller társnévadója a Case-Shiller-indexnek, melyet az amerikai ingatlanpiac leírására használ a Standard & Poor's. Shiller jelentős érdeme, hogy a 2000-ben megjelent könyvében megjósolta a 2007-ben kezdődött ingatlanpiaci lufit. A most megítélt 1,2 millió dolláros díjat három egyenlő részre osztják. Utoljára 1999-ben fordult elő, hogy nem volt amerikai közgazdász a díjazottak között.