Kalinyingrádot kéri az utolsó diktátor

Az Európa utolsó diktátorának is nevezett Aljakszandr Lukasenka belorusz elnök ötletbörzét nyithatna, annyi minden megfordult már a fejében. Legutóbbi ötletével azonban túltett minden eddigin. Nem kevesebbet ajánl Oroszországnak, mint hogy adja át neki a Kalinyingrádi területet.

A fehérorosz államfő egészen egyszerű okra hivatkozva kéri a területet: szeretné virágzó vidékké varázsolni. „Gyakran mondom – adjátok át nekünk a Kalinyingrádi területet. Minden hektárt, a föld minden darabját felszántjuk és virágzó tájat csinálunk belőle” – jelentette ki sajtóértekezletén. Kalinyingrádot illetően a mi álláspontunk keményebb, mint az orosz vezetésé. Azt vallom, hogy ez a mi földünk. A szó legjobb értelmében. Nem tartok igényt arra, hogy holnap bevegyem Kalinyingrádot, de ha ez lehetséges lenne – örömmel.”

Lukasenka szavaiból az is kiderült, hogy ötletét megosztotta Vlagyimir Putyinnal egy helikopter-utazás alkalmával. Szavai élét azzal igyekezett tompítani, hogy tulajdonképpen viccelődött, ám ismerve őt, nem a humor diktálta mondandóját. „Azt mondtam Vlagyimir Vlagyimirovicsnak: hallgass ide, add át ezeket és ezeket a földeket. Mondom, nem kell, hogy a tulajdonunkba adjad. Látom, ti nem szántjátok be a földeket. A Szovjetunióban a legjobbak voltak, virágzó terület. Mi beszántjuk és agrárüzlettel fogunk foglalkozni.”

Lukasenkának gyakorlati elképzelései vannak, hogyan birkózzon meg a feladattal, már azt is tudja, milyen kolhozok dolgozóival látna munkához, hogyan építtetne mezőgazdasági komplexumokat, s miként serkentené ezzel a kereskedelmet Litvániával.

A kalinyingrádi terület politikusai elképedve fogadták az erről szóló híreket, már csak azért is, mivel az együttműködésre tett korábbi ígéretekből nem sok valósult meg. Az újabb felbuzdulásban van, aki egyenesen az orosz szuverenitás elleni támadást vél felfedezni. A helyi kommunisták vezére a kevesek egyike, aki az ötletet az eurázsiai integrációs törekvések részének tekinti, és ennek megfelelően értékeli.

Elég a térképre nézni, hogy megértsük a 15 100 négyzetkilométer nagyságú, mintegy egymillió lakosú térség rendkívüli stratégiai jelentőségét. S, ha ezt megértettük, azt is tudhatjuk, hogy Moszkvának esze ágában sincs lemondani róla. Oroszország legnyugatibb és legkisebb területi egysége (megyéje) északon és keleten Litvániával, délen Lengyelországgal határos. Nyugaton a Balti-tengerre van kijárata. Székhelye, az egykori Königsberg a rendszerváltozásig zárt város volt, amelyről csak annyit lehetett tudni, hogy a régi német birodalmi kikötő helyét a szovjet balti flotta támaszpontja foglalta el.

A Szovjetunió felbomlását követően egészen sajátságos helyzet alakult ki, mivel a NATO és az Európai Uniós tagállamok gyűrűjében, az Oroszországtól izoláltan élő exklávé, amelynek tehát nincsen határa az anyaországgal, állandó alkudozások és viták tárgya lett Moszkva és a nyugati államok között. Az európai amerikai rakétatelepítési tervekre válaszul, a Kreml 2011 novemberében élesítette a Voronyezs-DM radarrendszerrel felszerelt kalinyingrádi rakétavédelmi rendszert. Ennek hatótávolsága mintegy 6300 kilométer, ami egész Európát lefedi. „Ha a jelzésünket nem veszik figyelembe, más védelmi eszközöket is telepíteni fogunk, beleértve a kemény ellenlépéseket és egy csapásmérő egységet is” – jelentette ki akkor Dmitrij Medvegyev. A föld-föld Scud-rakéták modern változatának, az Iszkander rakétáknak a kalinyingrádi telepítését is kilátásba helyezte. Ez csak egyetlen példa arra, mire jó Kalinyingrád az oroszok kezében.

Ugyanakkor időről időre az is felmerült, hogy gazdaságilag is életet leheljenek a térségbe. Putyin elnök 2006-os döntésével jelezte, hogy megpróbálják a sokáig elhanyagolt vidéket fejleszteni. Erre nagyon is rászolgált, hiszen évtizedekig itt csak a katonai fejlesztésekre költöttek, később pedig inkább a csempészek, az emberkereskedők, a kábítószeresek terepe volt. A nemesebb célt szolgálta, hogy különleges gazdasági övezetté nyilvánította az államfő a régiót. A sokak által megálmodott orosz Hongkong azonban azóta sem jött létre, bár ma már több a nyugati befektető és az érdeklődő nagytőkés.

Tavaly óta Kalinyingrád állampolgárai félszáz kilométerre vízummentesen utazhatnak be Lengyelországba, a lengyelek pedig a kalinyingrádi területre. A kereskedelmi kapcsolatok fellendülésén kívül azt remélik a döntéstől, hogy az hozzájárul a feszült lengyel-orosz kapcsolatok oldásához. Az még kérdéses, hogy Lukasenka újabb ötlete hogyan befolyásolja a kapcsolatokat Moszkva és Minszk között.