Élete végéig kaphat szép nyugdíjat a luxuspüspök

Bár csak csütörtökön találkozik a pápával a németországi Limburg püspöke, Franz-Peter Tebartz-van Elst, a jelek mindinkább arra utalnak, hogy távoznia kell az egyházmegye éléről. Angela Merkel kancellár szóvivője útján fejezte ki aggodalmát a botrány miatt, amelyet a püspök luxuséletmódja váltott ki, valamint az, hogy rezidenciájának költségei akár a 40 millió eurót is elérhetik a tervezett 2,5 millió helyett. Hétfőn 29-en, pénteken 18-an, csütörtökön 20-an léptek ki a katolikus egyházból, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem fizetnek adót az egyház számára. Ilyen kilépési hullámra még nem volt példa a püspökség történetében - idézett a Frankfurter Neue Presse tegnapi kiadásában egy helyi illetékest. 

Thomas Schüller, a Vesztfáliai Wilhelms Egyetem Kánonjogi Intézetének igazgatója a Die Weltnek elmondta, esetleges felmentése esetén is élete végéig megtarthatja püspöki címét. Úgy véli, a püspök a maximális büntetést kapja majd, s várhatóan olyan pozícióba helyezik, amelyben nem rendelkezhet pénzmozgások felett. Mint mondja, elvileg lehetőség nyílik arra, hogy egy másik egyházmegyébe helyezik segédpüspökként. Ilyenre Brazíliában is volt már példa, ugyanakkor valószínűtlen, hogy van Elsttel ez történjen. Lehetséges megoldás az is, hogy Rómába helyezik át egy helyi hivatalhoz, de akár az is, hogy a jövőben majd egyszerű papként szolgál. De akad egy negyedik variáció is: püspökké szentelése előtt egy évig professzor volt, így elvileg az sem kizárható, hogy visszatér a tudományos életbe.Schüller szerint hűtlen kezelés miatt eljárás indulhat a főpappal szemben.

A Vatikáni Rádió német nyelvi szerkesztőségvezetője, Bernd Hagenkord szerint van Elstnek az a kijelentése, mely szerint a pápa kezébe helyezi a sorsát, visszalépését vetítheti előre. Elképzelhetőnek tartja, hogy segítőt, úgynevezett coadjutort rendelnek mellé, aki lényegében teljhatalommal viheti tovább a püspökség ügyeit, de a lehetőségek között említi, hogy apostoli vizitációt kezdeményez a Szentszék az egyházmegyében, ami azt jelenti, hogy a pápa afféle vizsgálóbizottságot hoz létre. Bármit hozzon is a jövő, ha elfogadják a lemondását, nyugdíjra élete végéig jogosult lesz.

Ádáz berlini viták

Bár a német közvélemény azt várta, hogy már hétfő este, a német kereszténydemokraták és a szociáldemokraták második egyeztetését követően felszáll a fehér füst, s eldől, hogy négy év megszakítás után ismét nagykoalíció alakul a két párt álláspontja inkább csak távolodott egymástól. A megbeszéléseket feszült hangulat jellemezte, időnként kiabálás is kihallatszott a tárgyalóteremből. Csütörtökön várhatóan újra egyeztetnek.

Miközben másfél hete még csak egymást kóstolgatták a felek, ezúttal már konkrét témákról is szó volt a CDU/CSU és az SPD összesen 21 tagú tárgyalóküldöttségének megbeszélésein. Hogy ezúttal nem csak kerülgették a forró kását, bizonyítja az is, hogy a tárgyalások nyolc órán keresztül tartottak, s kedd éjfél körül értek véget.

Elsőként a minimálbér kérdését vették napirendre, ám már ez ügyben sem sikerült kompromisszumra jutni. Miközben ugyanis a szociáldemokraták ragaszkodtak ahhoz, hogy ennek órabére 8,50 euró legyen, a CDU nem tágított attól az álláspontjától, hogy a gazdaság szerep, valamint a szakszervezetek képviselőinek kell közös nevezőre jutniuk ennek mértékéről. Andrea Nahles, az SDP főtitkára újságíróknak megerősítette, nincs előrelépés az ügyben. Hasonlóan távoliak voltak az álláspontok a minimálnyugdíj ügyében. Ezután került szóba az egyik legkényesebb kérdés, az adóemelés. Miután ebben sem akart engedni a CDU, az SPD erős emberének tartott Hannelore Kraft, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke hallhatóan hangot adott elégedetlenségének. A szociáldemokraták szerint Alexander Dobrindt, a CSU főtitkára provokálta Kraftot.

A vita oly hevessé vált, hogy este kilenckor szünetet kellett tartani. Ezután egy nem éppen kardinálisnak tűnő kérdésben estek egymásnak: ki hova üljön a következő Bundestagban. Más szóval kit mutasson a kamera az első sorban az egyes parlamenti ülések alkalmával. Később a tartományok finanszírozása, a nők politikai és gazdasági szerepvállalása került szóba, de e téren is jelentős véleménybeli különbségek voltak. Végül csdak abban állapodtak meg, hogy semmiben sem tudtak megegyezni. Így ha koalíciós tárgyalásokra kerül sor a két párt között, mindent a nulláról kell elkezdeni.

Tegnap a CDU tárgyalóküldöttsége a Zöldekkel egyezkedett, de továbbra sem nagy a valószínűsége, hogy a kereszténydemokraták a környezetvédőkkel lépnének koalícióra. Kizárni persze semmit sem lehet

Kalinyingrádot kéri az utolsó diktátor

Publikálás dátuma
2013.10.15. 13:35
Megállt az idő – a kalinyingrádi vasútállomás épülete FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HARRY ENGELS
Az Európa utolsó diktátorának is nevezett Aljakszandr Lukasenka belorusz elnök ötletbörzét nyithatna, annyi minden megfordult már a fejében. Legutóbbi ötletével azonban túltett minden eddigin. Nem kevesebbet ajánl Oroszországnak, mint hogy adja át neki a Kalinyingrádi területet. 

A fehérorosz államfő egészen egyszerű okra hivatkozva kéri a területet: szeretné virágzó vidékké varázsolni. „Gyakran mondom – adjátok át nekünk a Kalinyingrádi területet. Minden hektárt, a föld minden darabját felszántjuk és virágzó tájat csinálunk belőle” – jelentette ki sajtóértekezletén. Kalinyingrádot illetően a mi álláspontunk keményebb, mint az orosz vezetésé. Azt vallom, hogy ez a mi földünk. A szó legjobb értelmében. Nem tartok igényt arra, hogy holnap bevegyem Kalinyingrádot, de ha ez lehetséges lenne – örömmel.”

Lukasenka szavaiból az is kiderült, hogy ötletét megosztotta Vlagyimir Putyinnal egy helikopter-utazás alkalmával. Szavai élét azzal igyekezett tompítani, hogy tulajdonképpen viccelődött, ám ismerve őt, nem a humor diktálta mondandóját. „Azt mondtam Vlagyimir Vlagyimirovicsnak: hallgass ide, add át ezeket és ezeket a földeket. Mondom, nem kell, hogy a tulajdonunkba adjad. Látom, ti nem szántjátok be a földeket. A Szovjetunióban a legjobbak voltak, virágzó terület. Mi beszántjuk és agrárüzlettel fogunk foglalkozni.”

Lukasenkának gyakorlati elképzelései vannak, hogyan birkózzon meg a feladattal, már azt is tudja, milyen kolhozok dolgozóival látna munkához, hogyan építtetne mezőgazdasági komplexumokat, s miként serkentené ezzel a kereskedelmet Litvániával.

A kalinyingrádi terület politikusai elképedve fogadták az erről szóló híreket, már csak azért is, mivel az együttműködésre tett korábbi ígéretekből nem sok valósult meg. Az újabb felbuzdulásban van, aki egyenesen az orosz szuverenitás elleni támadást vél felfedezni. A helyi kommunisták vezére a kevesek egyike, aki az ötletet az eurázsiai integrációs törekvések részének tekinti, és ennek megfelelően értékeli.

Elég a térképre nézni, hogy megértsük a 15 100 négyzetkilométer nagyságú, mintegy egymillió lakosú térség rendkívüli stratégiai jelentőségét. S, ha ezt megértettük, azt is tudhatjuk, hogy Moszkvának esze ágában sincs lemondani róla. Oroszország legnyugatibb és legkisebb területi egysége (megyéje) északon és keleten Litvániával, délen Lengyelországgal határos. Nyugaton a Balti-tengerre van kijárata. Székhelye, az egykori Königsberg a rendszerváltozásig zárt város volt, amelyről csak annyit lehetett tudni, hogy a régi német birodalmi kikötő helyét a szovjet balti flotta támaszpontja foglalta el.

A Szovjetunió felbomlását követően egészen sajátságos helyzet alakult ki, mivel a NATO és az Európai Uniós tagállamok gyűrűjében, az Oroszországtól izoláltan élő exklávé, amelynek tehát nincsen határa az anyaországgal,  állandó alkudozások és viták tárgya lett Moszkva és a nyugati államok között. Az európai amerikai rakétatelepítési tervekre válaszul, a Kreml 2011 novemberében élesítette a Voronyezs-DM radarrendszerrel felszerelt kalinyingrádi rakétavédelmi rendszert. Ennek hatótávolsága mintegy 6300 kilométer, ami egész Európát lefedi. „Ha a jelzésünket nem veszik figyelembe, más védelmi eszközöket is telepíteni fogunk, beleértve a kemény ellenlépéseket és egy csapásmérő egységet is” – jelentette ki akkor Dmitrij Medvegyev. A föld-föld Scud-rakéták modern változatának, az Iszkander rakétáknak a kalinyingrádi telepítését is kilátásba helyezte. Ez csak egyetlen példa arra, mire jó Kalinyingrád az oroszok kezében.

Ugyanakkor időről időre az is felmerült, hogy gazdaságilag is életet leheljenek a térségbe. Putyin elnök 2006-os döntésével jelezte, hogy megpróbálják a sokáig elhanyagolt vidéket fejleszteni. Erre nagyon is rászolgált, hiszen évtizedekig itt csak a katonai fejlesztésekre költöttek, később pedig inkább a csempészek, az emberkereskedők, a kábítószeresek terepe volt. A nemesebb célt szolgálta, hogy különleges gazdasági övezetté nyilvánította az államfő a régiót. A sokak által megálmodott orosz Hongkong azonban azóta sem jött létre, bár ma már több a nyugati befektető és az érdeklődő nagytőkés.

Tavaly óta Kalinyingrád állampolgárai félszáz kilométerre vízummentesen utazhatnak be Lengyelországba, a lengyelek pedig a kalinyingrádi területre. A kereskedelmi kapcsolatok fellendülésén kívül azt remélik a döntéstől, hogy az hozzájárul a feszült lengyel-orosz kapcsolatok oldásához. Az még kérdéses, hogy Lukasenka újabb ötlete hogyan befolyásolja a kapcsolatokat Moszkva és Minszk között.

Szerző