Mindent a győzelemért

Nap mint nap el kell mondani az embereknek, hogy a szocialisták mit akarnak, szerintük mi a jó az országnak. A jelenlegi kormánypártnak ugyanis Lamperth Mónika szerint nem számít az, amit a demokratikus ellenzék mond. Az MSZP-s politikus, aki tavasszal húsz év után búcsúzik a Háztól, hisz abban, hogy Kaposváron, korábbi választókerületében győzni fog az ellenzék jelöltje, mert ebben a városban mindig voltak baloldali szavazók, de meg kell őket keresni.

- Húsz év után búcsúzik a parlamenttől. Milyen érzésekkel távozik majd tavasszal?

- Furcsán érzem magam, hiszen az életem egy szakasza lezárul. Húsz esztendő a felnőtt lét jelentős része, amelyik számomra éppen úgy adott személyes élményeket, mint ahogy nagyon sok munkát is. Kedves és fájó dolgok történtek, néha elgondolkodtam azon, szabad-e két gyerek mellett politikusnak lenni. Emlékszem, milyen gyötrelem volt, amikor a kislányom egyszer kórházba került és csak éjjel tudtam hazamenni Kaposvárra. Azóta a gyerekeim, akiktől annyi támogatást kaptam, felnőttek. Köszönöm nekik a segítséget, akárcsak a férjemnek. Egy politikus számára nagyon fontos a családi háttér. Képviselőnek lenni felemelő dolog, húsz év után is ugyanígy gondolom ezt, mint amikor először beléptem az ülésterembe. Fantasztikus, hogy a választók bizalmából ennyi időn át ebben a gyönyörű épületben dolgozhattam.

- Több ciklusban miniszter is volt. Melyik pozíció követelt többet?

- Mind a kettő mást kíván, de tárcát irányítani nagyobb felelősség. Belügyminiszterként a rendőrségtől az önkormányzatokon át a katasztrófavédelemig sok területet kellett kézben tartanom. Ember legyen a talpán, aki ennek jó színvonalon meg tud felelni. Büszke vagyok arra, hogy még a Medgyessy-kormány tagjaként létrehozhattam a Nemzeti Nyomozó Irodát. Erőtlen nyomozati rendszert örököltem, ezért gondoltam, hogy szükség van egy erős felhatalmazással rendelkező szervezetre és az élet visszaigazolt. A falvakban ma is kapnak az önkormányzatoktól ételt a rászoruló idős emberek, amit szintén a szocialista kormány idején, az úgynevezett kistérségi társulások kialakításakor honosítottunk meg Magyarországon. Ez a szociális ellátás a mai napig létezik. Az ilyenekért érdemes volt tárcavezetőnek lenni.

- Sokan mondják, hogy az elmúlt három év a Házban is más volt, mint az azt megelőző húsz.

- A Horn-kormány idején mindig egyeztettünk az ellenzékkel, kétharmaddal sem tudtunk mást elképzelni. Régi szép idők... Emlékszem, hogy az MDF-es Kónyáné Kutrucz Katalinnal mennyit beszélgettünk a parlamenti folyosón, vagy hivatalos keretek között másutt. Csak zárójelben mondom, hogy a párbeszédben akkor sem akart részt venni a Fidesz. Most az ellenzéknek minden nap tudnia kell, hogy a kormánypártnak nem számít az, amit mond. Mégis dolgozni kell a parlamentben. Nem a Fidesznek, hanem az embereknek kell elmondani, hogy szerintünk mi a jó az ország számára. Húsz évvel ezelőtt fel sem merült a kérdés: vajon mindenki elkötelezett-e a demokrácia mellett a parlamentben. Ma már ez a minimum sincs meg.

- Ha már szó esett a parlamenti folyosóról, ott ma milyen a hangulat? Kormánypártiak és ellenzékiek hajlandók egymással beszélgetni, kávézni? Annak idején a nők recepteket cseréltek a büfében, megbeszélték a gyereknevelés gondjait, a férfiak pedig párthovatartozástól függetlenül egy csapatban fociztak.

- Ez is sokat változott. A Fidesz most megpróbálja az ellenzéket gyűlölködőként beállítani és azok a kormánypárti politikusok, akik ebben a ciklusban lettek képviselők elhiszik, hogy amit a szocialistákat "vuduzó" taggyűléseken mondanak nekik, az úgy van. Elhiszik, hogy aki a másik oldalon ül, az maga a "patás ördög". A fideszesek sem beszélni, sem beszélgetni nem akarnak velünk. Részben talán azért, mert nem mindennel értenek egyet, ami ebben az országban történik és félnek, hogy ha szóba állnak velünk, talán számukra is elfogadható érveket hallanak, amelyek megkérdőjelezik a döntéseiket.

- Kaposváron az Együtt-PM indítja a szocialisták által is támogatott közös ellenzéki képviselőjelöltet. Részt vesz majd a kampányban, vagy csendben félreáll?

- Nem állok félre. A helyi szocialistáknak elmondtam, segíteni fogom az Együtt-PM által delegált közös képviselőjelöltet, mert csak így válthatjuk le a kormányt. Jól esett, hogy a helyiek sokáig ragaszkodtak hozzám, de megértettem velük, hogy most mást kell támogatni. Az is jól esett, hogy Bajnai Gordon felhívott és ugyanerre kért. Neki is azt mondtam, hogy mindent megteszek a győzelemért.

- Milyen esélye van Kaposváron a demokratikus ellenzéki jelöltnek?

- Ebben a városban mindig voltak baloldali szavazók, de meg kell őket keresni. A 2010-es fideszes cunamit kivéve mindig nyertem egyéniben, ezért mondom, hogy győzhetünk, ha mindent megteszünk ezért. Választókerületi felelősként sok mindent megcsináltam már, a kampánystábbal együtt például elkészítettük a város "problématérképét". Végigjártam a falvakat is, felállt az aktivista hálózat, szóval sokat dolgoztunk.

- Ha tavasszal búcsút mond a parlamentnek, a politikából is kivonul?

- Az MSZP választmányi tagja vagyok és szeretnék továbbra is a párt mögött állni. Feltéve, hogy nyílik számomra tér.

- És mi lesz, ha "nagy lesz"?

- Van még fél évem, hogy ezt eldöntsem. Még csaknem tíz évem van a nyugdíjig, és olyan elfoglaltságot szeretnék találni, ami érdekel, örömöt okoz. Annál is inkább, mert egész életemben csak olyan munkát tudtam végezni, aminek láttam értelmét. Az biztos, hogy a hobbimat folytatni szeretném: immár harmadik szemeszteremet kezdtem óraadóként a Közszolgálati Egyetemen, ahol a helyi önkormányzati rendszert igyekszem megismertetni a hallgatókkal. Nagyon örülök, hogy sokan jelentkeznek a csoportomba és szeretnék nálam írni a diplomamunkájukat.