Nyertesek és vesztesek Washingtonban

Washingtonban újra és újra ugyanazt a csatát vívják, mintha csak az Idétlen időkig (Groundhog Day) című film képsorait látnánk - hozott érzékletes, hollywoodi példát az elmúlt hetek politikai csatározására a CNN. Csakhogy az emlékezetes vígjáték főszereplője, Bill Murray, aki napról napra ugyanott találja magát, s minden reggel újból elindul a mormota - Punxsutawney Phil - tavaszi ébredéséről tudósítani, mindig egy kicsit bölcsebb lesz, okul az előző nap elkövetett hibáiból. Ám az amerikai politikacsinálók mintha semmit sem tanulnának az egymást követő költségvetési válságok tapasztalataiból.

Barack Obama, amikor megköszönte a törvényhozóknak, hogy az utolsó pillanatban tető alá hozták a megegyezést a kormányzat finanszírozásáról és a szövetségi adósságplafon megemeléséről, egyben reményét fejezte ki, hogy még egyszer nem kell ugyanolyan politikai csatározásokon keresztülmenni. Pedig erre meglehetősen nagy az esély, hiszen a kínkeservesen kidolgozott megállapodás csak átmeneti időre teremtett kompromisszumot. Úgy tűnik, a honatyák ismét tovább tologatják a problémákat: az átmeneti költségvetés csupán január közepéig biztosítja a szövetségi államgépezet működését, s a 16,7 ezer milliárd dolláros adósságplafon megemelését is csak február 7-ig hagyták jóvá.

Csütörtökön megtartotta első ülését az a kétpárti bizottság, amelynek a pénzügyi év hátralevő részére (2014. szeptember 30-ig) szóló büdzsé kidolgozása lenne a feladata, s hosszabb távra is meg kellene birkóznia a költségvetési és adópolitika összehangolásával. Patty Murray, Washington állam demokrata szenátora, a szenátus költségvetési bizottságának elnöke és Paul Ryan wisconsini képviselő, a képviselőház költségvetési bizottságának elnöke (a 2012-es republikánus alelnökjelölt) az ülés után fogadkozott, hogy képesek lesznek közös nevezőre jutni a deficitcsökkentésről a számukra megszabott december 13-i határidőig. Ám több elemző emlékeztetett: korábban is voltak már hasonló próbálkozások, a demokraták és republikánusok közötti mély szemléletbeli ellentéteket - gondoskodó, költekező állam vagy minimalista állam - azonban nem sikerült áthidalni. Ryan, a republikánusok költségvetési guruja egyébként azok között volt, akik nemmel szavaztak a csütörtöki megállapodásra.
Noha Obama azt mondta, hogy a mostani költségvetési csatározásnak nincsenek nyertesei, Washingtonban azért mindenki azt latolgatja, ki mit nyert és mit veszített. John McCain arizonai szenátor, a 2008-as republikánus elnökjelölt a kezdet kezdetén megmondta: hiába vannak többségben a képviselőházban a republikánusok, a szenátusban nincs annyi szavazatuk, hogy megfúrhassák az elnök egészségügyi reformját. "A republikánusoknak meg kell érteniük, elvesztettük ezt a csatát, ahogy hetekkel ezelőtt megmondtam. Nem nyerhettünk, mert olyasmit követeltünk, ami elérhetetlen volt" - mutatott rá McCain. A szintén mérsékelt, dél-karolinai Lindsey Graham szenátor még egyértelműbben fogalmazott: "Túl messzire mentünk. Elszúrtuk."
A legtöbbet a radikális teadélután mozgalom képviseletében a kongresszusba jutott honatyák veszítettek. Hiába óvták a teapárti képviselőket a pragmatikus "nagy öregek", a jórészt első hivatali idejüket töltő honatyák mégis azt hitték, el tudják gáncsolni az Obamacare néven emlegetett egészségügyi reformot. Ám stratégiájuk, mint az amerikai lapok rámutattak, semmiféle eredményt nem hozott. Az egészségügyi reform beindult (még ha technikai gondok kezdetben fel is merültek), az Obamacare finanszírozását nem tudták megvonni. Egyetlen engedményt sikerült kicsikarniuk: a kormányzat vállalta az egészségügyi támogatásért folyamodók jövedelmének alaposabb ellenőrzését. A közvélemény ugyanakkor jórészt a teapárti képviselőket teszi felelőssé azért, hogy két hétre kényszerűen leállt a kormányzat, s az Egyesült Államok a technikai államcsőd szélére került. A Tea Párt népszerűsége mélypontra süllyedt, felmérések szerint az amerikaiak alig 21 százalékának támogatását élvezik.

Sokat ártott magának a teapárti republikánusok új hőse, Ted Cruz texasi szenátor, aki eredetileg 21 órás obstrukciójával hívta fel magára a figyelmet. Cruz hirtelen országosan ismert, de sokkal inkább hírhedt lett: noha a teapártiak rocksztárként ünneplik, mások személyesen őt okolják az elhúzódó válságért. Peter King, New York-i republikánus képviselő egyenesen "hamis prófétának" nevezte a texasi politikust, aki a szerda esti kétpárti bejelentés pillanatában máris kamerák elé állt, s ócsárolni kezdte a szenátusi vezetők megegyezését. Cruznak tudomásul kellett vennie, hogy vereséget szenvedett. Még a helyi lap, a Houston Chronicle is megvonta tőle a támogatást. A National Journal washingtoni hetilap két cikket is szentelt Cruznak: az egyik szerint karrierje véget ért, a másik szerint viszont még csak most kezdődik.

Vesztesnek tartják John Boehner republikánus házelnököt is, akinek legfeljebb csak azért nem ingadozik a széke, mert senki nem aspirál a posztjára, noha ez a harmadik legfontosabb állás Washingtonban, de mint egyik elődje, Newt Gingrich rámutatott, az egyik legnehezebb is. Jelenleg senki nem vállalná szívesen a feladatot, az egymással marakodó platformok közötti lavírozást. A Republikánus Párton belül valóban annyira kiéleződött az ellentét konzervatívok, mérsékeltek és liberálisok között, hogy sokan már szakadástól tartanak.

Kérdéses az is, vajon Obama győztesnek érezheti-e magát a legutóbbi csatározásban. Az elnök kétségkívül következetesen kitartott, kezdettől megmondta, hogy az egészségügyi reformról - hivatali időszaka legfőbb vívmányáról - nem hajlandó tárgyalni, különösen nem zsarolás közepette. Obama ugyanakkor eleve hosszú távú megállapodást szeretett volna, de ismét csak néhány hónapos haladékot sikerült nyernie. A republikánusok kezdettől az elnök szemére vetik, hogy nem kommunikál a másik oldallal, s az egészségügyi reform kapcsán is nehezményezik, hogy kizárólag demokrata voksokkal fogadtatták el a kongresszusban. A Democracy Corps intézet friss felmérése szerint viszont - a republikánus érveléssel ellentétben - 2010-hez képest mostanra enyhült az egészségügyi reformmal szembeni ellenérzés, s az amerikai szavazók alig 38 százaléka ellenzi az Obamacare bevezetését.

A költségvetési csatározások nemzetközi szinten is veszélyeztették az Egyesült Államok hitelét, a világ hitetlenkedve nézte, ahogy az amerikai politikusok akár egy globális gazdasági válságot kockáztatva igyekeznek maguknak jópontokat szerezni a belpolitikai színtéren. A Wall Street Journal felidézte: a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) idei közgyűlésén az amerikai tisztviselők fő gondja az volt, hogy a világ pénzügyi vezetőit meggyőzzék, öt évvel a nagy pénzügyi válság után Amerika nem fog újab globális gazdasági megrázkódtatást kiváltani, a kormányzat részleges leállása és az adósságplafon-vita ellenére. A tekintélyes gazdasági lap úgy véli, a dollárnak, mint globális tartalékvalutának egyelőre nincs alternatívája. Az eurózóna gondokkal küszködik, a kínai valutát pedig nem lehet szabadon adni-venni a nemzetközi pénzpiacokon. A WSJ az igazi veszélyt abban látja, hogy az Egyesült Államok befolyása világszerte visszaesik. "Amikor ilyesmi zajlik nálunk, nem hiszem, hogy más országok komolyan vennék a tanácsainkat arról, miként kezeljék gazdasági problémáikat" - idézte a lap Barry Bosworth, a Brookings Intézet elemzője véleményét.

Naponta másfél milliárdos veszteség

Bár nem tartott olyan hosszú ideig, mint 1996-ban a 21 napos leállás, a kormányzat részleges lezárása súlyos károkat okozott az amerikai gazdaságnak, a becslések 12-24 milliárd dollár között ingadoznak, attól függően, milyen tényezőket vesznek tekintetbe. Naponta a 1,5 milliárdot is elérhette a veszteség, s 250 ezer állás veszhetett el. A kormányzat nem tette közzé, mennyibe kerül, hogy a mintegy 350-400 ezer szövetségi alkalmazottnak utólag kifizetik a kényszerleállás 16 napjára az elmaradt bérét. A szövetségi kormánynak beszállító cégek is jórészt kénytelenek voltak leállni, ők azonban aligha tudják kárpótolni szabadságolt vagy elbocsátott dolgozóikat. A Bloomberg vásárlói bizalmi indexe március óta a legalacsonyabb szintre süllyedt, októberben az autóvásárlások 10 százalékkal is visszaeshetnek - írta a USA Today. A Moody's vezető közgazdásza, Mark Zandi szerint a jelzálogpiac befagyása, az ezzel foglalkozó szövetségi irodák bezárása, illetve a kisvállalkozások kölcsönfelvételének elmaradása, s a turizmus leállása mintegy 7 milliárd dollárral apaszthatja a negyedik negyedévi növekedést. A Los Angeles Times szerint hetekbe-hónapokba telhet, mire a leállás valamennyi gazdasági kihatását felmérik. A szakértők arra számítottak, hogy 2013 utolsó negyedévében havi 175 ezerrel több állás keletkezik, most ebben már kételkednek. 1996-ban gyorsan erőre kapott a gazdaság, de akkor összességében jobb volt a helyzet. A Standard & Poor's elemzése szerint az év utolsó három hónapjában elmaradó vásárlások, beruházások miatt 0,6 százalékkal csökkenhet a GDP-növekedése, s akár 24 milliárd dollárra is felmehet a teljes gazdasági veszteség.

Lapvisszhangok
USA Today
A jelenlegi helyzet kísértetiesen emlékeztet az 1996-os leállásra, amely után földrengésszerű politikai változások indultak meg Washingtonban. A republikánusok rájöttek, hogy katasztrófapolitikával nem indulhatnak neki a választásoknak, Bill Clinton elnök pedig gyakorlatiasabb lett, háromoldalú párbeszédet kezdeményezett. A mostani Republikánus Párt ugyan kevésbé hajlik a kompromisszumra, s nagyobb az ideológiai rugalmatlanság, de a deficitcsökkentés, a bevándorlási reform és az adórendszer egyszerűsítése terén esély lehet a konszenzusra.

Wall Street Journal
Az amerikai konzervatív lapban Daniel Henniger azt írja, Obama twitter-üzeneteivel démonizálta a teadélután mozgalmat, a teapárti republikánusokat téve felelőssé a kormányzati leállásért. A Republikánus Párt "politikai Gulliverré" változott, twitter-üzenetekkel kötötték gúzsba. A cikkíró szerint Obama ugyanúgy győzte le a republikánusokat, ahogy Mitt Romney-t a 2012-es elnökválasztáson.

New Yorker
A tekintélyes hetilap kommentárjában megállapítja: Obama kitartott, s győzelmet aratott. A Republikánus Párt romjaiban hever. Ezt jó hallani, de baj lehet belőle, egy összeroppant párt sok kárt tehet. A válság vége nem vet véget a működésképtelenségnek. A demokraták nyertek, nem adtak fel semmit az egészségügyi reformból, a sok eltékozolt idő után azonban csak átmeneti egyezség született, sok ok nincs a hurrázásra.

Frankfurter Allgemeine Zeitung
A német konzervatív lap véleménycikkében azt valószínűsíti, az amerikai egészségügyi reform elleni támadásoknak ezzel nincs vége, ahogy a deficitvitáknak sem. Bármilyen konstruktív is lesz az új, kétpárti költségvetési bizottság hozzáállása, ez sem rejtheti el a tényt, hogy az amerikai társadalomban mélyebbek az ellentétek, mint Európában. A szabadságra törekvés és a jóléti állam gondoskodása elleni fellépés Amerika része, még ha erről gyakran el is feledkeznek.

The Economist
Ha a demokraták nyerték is ezt a menetet, a győzelem nagyon úgy látszik, mintha vereség lenne - vélekedett a brit gazdasági hetilap. A párt nem adott fel sokat, de nem is nyert. Távolról nézve a költségvetési csatározás olyan, mint a lövészárok-harc, egy olyan taktika, amelyet finomítottak ugyan 1914-ben Franciaországban, de amerikai tábornokok alkalmaztak először még a polgárháború idején. Kimerítő csatározások után a határ elmozdult valamelyest, de nem annyira, hogy észrevehető legyen, s bármelyik fél is tartós megoldásnak tekintené.