Lovasi legutóbbi levele szerint az Artisjust 11 895 jogtulajdonos bízta meg, hogy törvény adta szerzői jogait érvényesítse a magyar piacon, emellett a külföldi szerzők jogait is kezel,i "ez lenne az ön által említett viszonylag kis számú kedvezményezett?" - teszi fel a kérdést L Simon Lászlónak. "Önök, a magyar kulturális élet politikai irányítói, ha egy olyan döntést hoznak, amely a magyar szerzők-előadók tízezreitől vesz el több-kevesebb pénzt egy tollvonással, nem gondolják-e, hogy legalább annyit mondhattak volna, mint injekció előtt a figyelmes orvos a páciensnek, hogy most fog fájni, de utána jobb lesz (esetleg ismertethették volna a készülő NKA-s terveiket)" - írja a művész, és hozzá teszi: "Magyarország egy olyan hely, ahol az emberek megszokták, eltűrik a korrupciót, miután az általánossá vált az elit köreiben. Miért csodálkozik, hogy mindenkivel bizalmatlanok vagyunk, aki a pénzünket akarja, főleg a közmondásosan nem hatékony, kontraszelektív állammal szemben? Az NKA lehet, hogy egy üde folt a magyar égen, de miért kéne nekem ezt tudnom? Bizony előítéletesek vagyunk, és gyanakodva nézzük már csak azért is, mert a könnyűzenész-társadalom nem azért pályázik-pályázott ritkán az NKA-hoz, mert nem szereti a pénzt, hanem azért, mert az a történelmi tapasztalata, hogy nem kap onnan pénzt."
Lovasi szerint az európai bírósági döntés, amire L. Simon hivatkozik, valóban úgy szól, hogy Ausztriában az üres hordozói díjak 50 százalékát szociális-kulturális célokra kell fordítani, de ezt nem egy állami alap teszi majd a jogkezelő helyett, hanem a jogtulajdonosok számára átlátható módon a jogkezelők alapítványai tehetik majd ezt. Tehát nem veszik ki a pénzt a jogkezelő rendszeréből, hanem minden szerző-előadó számára hozzáférhető módon a jogkezelő az általa működtetett alapítványokon keresztül visszajuttatja azt a művészeinek.
