Bezárni a Magyar Televíziót...

Panaszkodnak az ellenzéki pártok, hogy nem tudják még hirdetés formájában sem eljuttatni a közmédiának csúfolt csatornákon keresztül az október 23.-i demonstráció-tüntetés-ünneplés felhívását, mert azt a Fidesz által uralt média-vezetők visszautasítják, míg az Orbán által szponzorált Széles-Bayer-Bencsik-Csizamadia menetet folyamatosan napirenden tartják. De persze a panaszuk sem jut el sok helyre, oda legalább is semmiképp, ahol csak Magyar Televíziót néznek, vagy Magyar Rádiót hallgatnak.

Így ejtette foglyul őket – mindannyionkat – a Fidesz, zárta be az országot a saját kommunikációjába.

Nem állítom persze, hogy könnyű ez ellen küzdeni, azt azonban igen, hogy az említett szereplők nem tettek, nem tesznek meg mindent ez ellen. Mert, úgy általában, tudomásul veszik, hogy az élet már csak ilyen, nekik kevesebb lehetőség adatik, és megpróbálnak azzal a kevés lehetőséggel élni, mondván az még mindig több, mint a semmi. Pedig tévednek: éppen ezzel adnak lehetőséget a Fidesznek arra, hogy tisztának mutathass magát, hogy fölmutathassa: ők bizony kiegyensúlyozott közmédiát működtetnek, olyat amelybe a politika nem szól bele, kizárólag a szakma szabályai szerint létezik.

Hát ez az, amihez semmilyen módon nem szabadna asszisztálni; egyszer már leírtam ezeken a hasábokon, igaz teljesen eredménytelenül, hogy szélsőséges orgánumoknak nem nyilatkozunk, annak televíziójában nem szerepelünk, mert azokon keresztül senki nem győzhető meg.

És ma már ugyanez vonatkozik a „közmédiára”; annak működése ellen csak tiltakozni szabad, minden még rendelkezésre álló fórumon, a „szabadság kis köreiben”. Mindenütt el kell mondani, hogy ezt a velejéig elrontott, romlott intézményt be kell zárni, mert létezése ártalmas, politikailag manipulált, hazug. Pedig Nagy Navarróék két éve tüntetnek ez ellen, lássuk be: teljesen elhagyatottan. A politikusoktól árván hagyva.

Szerző
Németh Péter

Csak őszintén csalj

Végül is, nem állunk még olyan rosszul. Nem robbantják ránk a szavazófülkét, mint Irakban. Nem kell a szavazólap leadása után tintába mártani az ujjunkat, hogy kétszer ne szavazhassunk, mint Afganisztánban. Nem csak a Párt jelöltjére szavazhatunk, mint Észak-Koreában. És nem közlik a választás napja előtt a választás végeredményét, mint Azerbajdzsánban. Mondjuk utóbbihoz már kezdünk közelíteni, ne feledjük, Zsigó elvtárs múlt vasárnap hamarabb jelentette be Baján a Fidesz győzelmét, mint a helyi választási bizottság.
Persze, Baltás Pajtás hazájától még fényévekre vagyunk. Ott egy komplett országot fizet le az elnök olcsó benzinnel és gázzal, hogy rá szavazzanak, cserébe kuss a neve az ellenzéknek. Nálunk elég a tüzifa és némi készpénz. Feltéve, ha nem színjáték a hvg.hu által nyilvánosságra hozott videófelvétel. De ha igaz is, vajon nemesebb-e fedezetlen béremeléssel, adócsökkentéssel, rezsicsökkentéssel, ingyen készpénzfelvétellel, futballstadionnal, főtéren osztogatott három kiló krumplival szavazatot venni? A felvételen a Fidesz nevében pénzköteget villantó fiatalember legalább nyílt lapokkal játszik. Nem szarakodik a keresztény-nemzeti erkölcsiséggel, kommunistákkal, szabadságharccal. Itt a bankó, oszt jó napot! Kell villany, víz az utcába? Ebben az évezredben akartok még aszfaltozott utat Baja 3-as választókörzetébe? Ikszeljetek a cukrász haver biztonsági őr barátjára vasárnap, és el lesz intézve.

Ez a fajta őszinteség azonban törvénytelen ebben az országban. A következő generáció jövőjével még bátran lehet játszani, van elég felvehető euró és dollár a nemzetközi pénzpiacon a magunkfajta idióta nemzeteknek, akikkel négyévente felzabáltatják a spájzot, felitatják a borospincét, hogy aztán másnaposan, korgó gyomorral felháborodhassanak a hazug politikusokon. Baján akkor lesz majd nagy nézés, amikor elfogy a tüzifa, és nem jön több. Amikor elfogy a gulyás, és amikor Zsigó Róbert már magas ívben tojik arra, hogy a bajai cigányok éhen halnak, megfagynak vagy sem. Lássuk be, hogy Zsigó Róbert ezt törvényesen teheti meg, és mi engedjük meg neki, hogy megtehesse.

Mi fogjuk megengedni, hogy jövőre pártkatonák járjanak házról házra, és felírják, hogy mentünk-e szavazni vagy sem. Mi engedjük majd, hogy hangosbeszélővel felszerelt kamionokból harsogják a pofánkba a hazugságaikat, mi engedjük, hogy nímandok kamerázgassanak minket fekete autókból. Minket vesznek meg zsák krumplival, háromszáz forinttal kisebb villanyszámlával. Mondhatjuk persze, hogy szegények vagyunk. Hogy rá vagyunk kényszerítve. Hogy a választási csalókat vigye el a rendőr, de mi rendes emberek vagyunk. Minket nem lehet átverni. Ez nem vesztegetés, nekünk ez jár.
Pontosan. Ez jár.

Elhantolják Kishantost

Ne a 450 hektáros nagybirtokok, hanem a családi gazdaságok nyerjenek az állami földbérlet-pályázatokon, ezért is megérdemelték a kishantosiak, hogy elveszítették az általuk művelt zsíros rögöket. Most egy helyett, nyolcan gazdálkodhatnak majd a kishantosi határban - örvendezett Fazekas Sándor, volt karcagi polgármester, jogász, vidékfejlesztési miniszter.
Valahogy mégsem tudok együtt örülni a miniszterrel. Vele ellentétben én ugyanis jártam Kishantoson. Igyekeztem objektíven vizsgálni a helyieket, hátha felfedezem rajtuk a nagybirtokos oligarchák jellemzőit, de nem volt szerencsém. Csupa elkeseredett "kisemberrel" találkoztam, akik azzal szembesültek, hogy az a kormány, amelyet hatalomra segítettek, hiszen 2010-ben a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Társaság vezetői is a Fidesz mellett kampányoltak, rútul becsapta őket. Megsavanyodott az az üveg bor is, amit Belye Ferenc, a biogazdaság és népfőiskola ötletgazdája és egyik alapító-vezetője a térség fideszes országgyűlési képviselőjétől, valami Varga nevűtől kapott a sikeres korteskedésért. Ács Sándorné, agrármérnök, a másik alapító vezető, a társaság motorja pedig keserűen mutatta azt kedves kis ajándékot, amit Orbán Viktor kormányfő vejétől kapott két éve, amikor kivitte dániai farmer barátaihoz, hogy a Tiborcz gyerek elleshesse a fenntartható, tájba illeszkedő gazdálkodást, amiről az apósa annyi szépet és jót regélt választások előtt és után.

Nyilván a hantosi emberek is hibásak. Hiszékenyek és értetlenek. Mindent elhittek, amit a fideszes politikusok ígértek és értetlenek, mert föl nem foghatják, hogy egy nonprofit társaság, amelyik minden bevételét a gazdálkodásra, illetve a népfőiskolai képzésre fordította, s amely a hátrányos helyzetű település és térség egyik legbiztosabb kenyéradója volt, miért lett hirtelen megvetésre érdemes nagybirtok. Az sem fér a fejükbe, hogy ha ők a nagybirtok, akkor minek számít az az ifjú, "pályakezdő földműves" hölgy, akinek a papája és élete párja 2900 hektáron gazdálkodik? Azt sem képesek felfogni ezek a hantosiak, hogy ha ők a két évtizedes ökogazdálkodási tapasztalatukkal méltatlannak bizonyultak az állami föld talajkímélő, tájmegőrző művelésére, mitől vált érdemessé ugyanerre egy salgótarjáni építőipari vállalkozás tulajdonosa, aki a kishantosi pályázat kiírásának napján települt villámgyorsan a szomszédos Szabadegyházára, s a nagy sietségben elfelejtette a tevékenységi körébe az út- és csatornaépítés közé beíratni a mezőgazdaságot is?
A kishantosi biogazdaság november első napjától de faktó megszűnik. Az emberek mehetnek közmunkásnak, vagy napszámosnak az új földesurakhoz.
Talán kapnak munkát a saját földjükön. Vagy nem.

Szerző
Bihari Tamás