Minapi hír, a szakszervezet elérte a minimálbér egymillióra emelését a Lidl-ben. Igen, Svájcban ugyan, de elérte. Ugyanannak az üzletláncnak a minimálbéres dolgozója négyezer frankot keres Svájcban, míg magyar kollegája kevesebb mint százezer forintot, azaz négyszáz svájci frankot, azaz pontosan a tizedét. Az árak, az adórendszer a két ország között nem tér el annyira, hogy indokolt lenne a tízszeres jövedelem különbséget. Akkor meg mitől van? Attól, hogy a svájci alkalmazott tudja, hogy van erős szakszervezete, és vannak jogai. A magyarnak legfeljebb láncai vannak és a fenyegetettség. Ha szól, ha tiltakozik, ha elégedetlenkedik a helyzetével, kirúgják, ezren várnak a helyére. Szolidaritás hírből sincs, ember embernek farkasa. Akit a kirúgott helyére felvesznek, ugyan abba a helyzetbe kerül. És minden megy tovább, az áruházláncok a topvállalati kategória éllovasai. Búsás jövedelem, amit a minimálbéren bejelentett nyomorultak termelnek meg.
A pénztár előtt hosszú sor. Egy működik. Meg az önkiszolgáló pénztár, amit az idősebbek nem mernek használni. Áll a sor, lassan araszolnak a sorban állók. Tekintetük beletörődő, bármit tennének, úgy is minden marad, ahogy van. Senki nem szól, hogy nyissanak meg legalább még egy pénztárat. Ne az ő idejük ára gyarapítsa a cég nyereségét, ne rajtuk spóroljanak. Beletörődtek a szerintük megváltoztathatatlanba. Meg félnek is, ha szólnak milyen lesz a válasz? Félnek a megszégyenüléstől, és állják a sort.
Seligman, a múlt század közepe táján fedezett fel egy furcsa jelenséget, amit a tanult tehetetlenségnek nevezett el. Kísérleti állatokat áramütés ért, azok menekülni akartak, de a menekülés útja el volt zárva. A kísérlet bizonyos, nem túl nagyszámú ismétlése után, megnyitották a menekülő utakat, de az állatok maradtak, és tűrték az áramütéseket.
A jelenség az emberre is igaz. Seligman az emberi kísérletnél az áramütést kellemetlen hangeffektussal helyettesítette, az eredmény ugyan az. A menekülő ember egy idő után már akkor sem menekül, ha nincs akadály.
A néma, hosszú sor a pénztárak előtt, a tanult tehetetlenség állapota, társadalmi méretekben. Lélekromboló állapot. A motiválatlanság, a beletörődés beteg lelki állapota. A magyar társadalom legnagyobb baja a motiválatlanság. Normális nemzetek politikai elitjének elsődleges célja a társadalom motiváltságának az erősítése, mert minden ezen múlik. A boldogság, a pénz, a siker a szó jó értelmében. Egy motiválatlan társadalom kudarcra és depresszióra van ítélve. Az a kormány, amelyik folyamatosan a bukott baloldalról és győzelmi esélyeik reménytelenségéről beszél, nem tesz egyebet, mint a társadalom jelentős részéből kiöli a motivációt. Ha beledöglötök, akkor sem fog sikerülni, mi maradunk. Ez már nem hiba Orbánék részéről, hanem bűn, a közösség ellen elkövetett lélektani agresszió. Eredménye, hogy a társadalom közel fele elfordul a politikától, a cél elérve. A sorban állás beletörődése átalakul a távol maradás beletörődésévé, hiába mennék, úgy is minden marad a régiben.
Így lesz a sorban állók országából, a helyben járók, a reményvesztettek országa. Így érvényesül a kormánypártok akarata. Ha hagyjuk. Európa értelmesebb felén nem hagyják. Ott nem állnak egy pénztár mögött némán sorba. Nem irányítják őket, ők irányítják magukat. Legalább is az életüket. Először ebben kell felzárkóznunk hozzájuk. A többi már menni fog. Mint a karikacsapás.
