Tortúra a törvény erejével

Több mint 10 évig tartó "félelmetes, megalázó tortúraként" írta le válóperét a lapunkhoz forduló P. András, akinek ügyére máig nem tett pontot a bíróság. Meggyőződése szerint a bontópert tárgyaló Budai Központi Kerületi Bíróság bírónője az egész eljárás során ellene volt, és részrehajló felesége irányába.

"Hiába van igaza, nem tehetek semmit, mert még jövök hozzá tárgyalni" - így utasította el P. Andrást az első ügyvédje, miért nem segíthet mégsem a válóperében. Pedig elsőre még az ügyvéd is úgy vélte, gyerekjáték lesz a válóper, ám az első tárgyalás után megváltozott a véleménye. A 2003 júniusában elhangzott kijelentéskor még senki nem gondolta, hogy tíz év telik majd el, míg a Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB) - idén júniusban - pontot tesz a házasság végére - első fokon. Ezalatt P. András 11 másik ügyvédet "fogyasztott el", és még nincs vége, hiszen a fellebbezések miatt a Fővárosi Törvényszék folytatódik a bontóper.

Az ügyével lapunkhoz forduló P. András félelmetes, megalázó tortúraként írta le az eljárást, amelynek gyors lefolyását a felesége, és - meggyőződése szerint - a nőnek kedvezően a BKKB bírónője akadályozta. Noha a bírónő a válást már egészen korán, 2004 októberében kimondta, az 2005 áprilisában jogerőre is emelkedett, de a per jellemzően a vagyonvitán csúszott meg. Történt ez annak ellenére, hogy az 1993. szeptemberi házasságkötésük előtt egy ügyvédi iroda közvetítésével házassági szerződést kötöttek, melyben rendelkeztek a különvagyonokról. Így a férfi szerint több év ment el a felesleges bizonyítással - például egy három szobás lakás cirkórendszere kapcsán, amely a bíróság által kirendelt szakértő szerint 2 millió forintba került. Hiába volt meg az eredeti számla, hogy a valóságban csak 309 ezer forint volt. Ám a bíró a szakvéleményt fogadta el, ami a vagyonelosztásnál súlyos százezreket jelent P.-nek.

P. András 1988-ban egyéni vállalkozóként belföldi és nemzetközi fuvarozással kezdett foglalkozni, és nem titkolta, hogy jól ment neki a kamionoslét - egy fuvarral százezer forintot is keresett, és az évek során - mint állította - legalább 110 millió forintja gyűlt össze. Ezeket különböző lakásokba fektette, de segített a 1992-ben megismert, későbbi feleségének is - aki kozmetikusként dolgozott, bevallott jövedelme pedig a minimálbér volt. Végül a perben az ingatlanok többségét a nő javára ítélte a bírónő, és a férj - eleve különvagyonként lekötött - kocsija is majdnem erre a sorsa jutott. Míg a törvény szerint a különvagyonú autóm "termelése" is külön vagyon, a feleség a bíróság előtt azt próbálta bizonyítani, hogy lízingelt volt a jármű - mert akkor az ára hozzá kerülhetett volna. Ám, mint P. mondta, hiába kereste fel az eredeti tulajdonost és kapott a rendőrségtől is hivatalos állásfoglalást, hogy a rendszáma alapján a kocsi miként szerepel a rendszerben, a bírónő kitartott a nő verziója mellett. Egy hasonló fura esetben a feleség verzióját erősítő tanút hallgatott meg a bíróság, aki elmondta, az adott kérdésről csak a feleségtől hallott - így azonban már nem lehetett tanú, a bíróságot ez mégsem érdekelte. Egy másik tanú esetében a bíró szerint is bebizonyosodott, hogy hamisan tanúskodott a feleség mellett - minthogy a sógora volt -, de mégsem indult ellene eljárás hamis tanúzás miatt. A bírónő szerint azért, mert "emlékezete szerint" beszélt, ám a tárgyaláson P. szerint szinte az "asztalt verte", olyan határozottan emlékezett.

Az egyik tárgyaláson a bírónő fennhangon beszélgetetett P. feleségével, mégpedig az eljárás részleteiről, mire P. megjegyezte: akkor talán ki is mehet. Legnagyobb meglepetésére a bírónő visszakérdezett, "csak nem tart elfogultnak?", majd minden további nélkül egy 150 ezres rendbirságot rótt ki P.-re. A bíróság pedig még aznap postára adott egy dokumentumot, amiben P.-nek meg kellett jelölnie, mégis milyen törvény szerint tartja elfogultnak a bírónőt.

A P. számára megalázó eljárás legalább két dolog miatt törvénysértő: nem teljesült a jóhiszemű pervitel követelménye, mint mondta, a bírónő "kifejezetten rosszhiszeműen" járt el, és ésszerű időben nem sikerült döntést hozni. Az ügyáthelyezésekkel kapcsolatos 2010-es törvény is kimondja, hogy az igazságszolgáltatással szemben az egyik legfontosabb elvárás , hogy (...) az ország bármely pontján azonos döntés szülessen, lehetőleg közel azonos - ésszerű - idő alatt. "Amennyiben ennek a követelménynek nem felelnek meg a bíróságok, úgy az az egész igazságszolgáltatás megítélését negatívan befolyásolja." Noha P. a szerinte elfogult bírónő miatt a BKKB elnökhelyettesét, Lovász Andrásnét is megkereste, ő azt mondta neki, nem szólhat bele egy-egy bírája döntéseibe és gyakorlatába. Elsőfokon 8 millió forintot ítéltek meg feleségének, amit ma már - 59 ezres nyugdíja miatt - nem tudna kifizetni. Az ügy a Fővárosi Törvényszéken vár.

Szerettük volna megismerni a válóperek elhúzódása, illetve a konkrét ügy kapcsán is a BKKB álláspontját, de az Országos Bírósági Hivatal későbbre ígért választ.