Előfizetés

Gumicsontok

Manipulációval vádolják az ellenzéket a bajai választással kapcsolatos videó ügyében. Miközben még egyáltalán nem tudni biztosan, ki, hogyan és miért manipulált. De a kétharmad újra talált egy gumicsontot, amelyet odavethet a hiszékeny közönségnek, rágódjanak csak rajta és közben lássák-hallják, mennyire nem szabad a hatalom közelébe engedni az ellenzéket.
Ha valaki az utóbbi hetekben csak a közrádióból próbál tájékozódni a belpolitikáról, több ilyen gumicsontot rághat. Az egyik például a szocialisták szerepe a magyar kormányt elítélő európai dokumentum, az úgynevezett Tavares-jelentés létrejöttében. Herczog Edit EP-képviselő leírt egy szerencsétlen mondatot és azt facsarták a különböző tudósításokban unalomig. Függetlenül egyébként attól, hogy a szocialisták miképpen cáfolták a vádakat. Nem járt jobban Gyurcsány Ferencnek a pártpénzekről tett kijelentése sem. Reggel, délben, este és éjszaka ismételt összeállításokból értesülhettek a hallgatók arról, hogy az MSZP nem tud elszámolni a forrásaival. És itt sem számított a valóság. Napok óta a bajai videóról szólnak a hírek. A Krónikában már szombat este hosszan értekeztek róla, előtárva a jobboldali médiumok saját értesüléseit, de vigyázva, nehogy érdemi válasz hangozhassék el. Olyan az egész, mintha ezt a manipulációt ők maguk szervezték volna, olyan flottul adják elő, úgy illeszkednek egymásba a történet fogaskerekei.

Nem csoda, hogy az ellenzéket folyamatosan lejárató, imamalomként ismételt összeállítások közben másra már nem jut idő. Hogy mást ne említsünk, Csányi Sándor feltűnést keltő - és néhány fideszesnek beszóló - tájékoztatójával a Kossuth Rádió nem foglalkozott. Nyilván nem kívánták rossz színben feltüntetni a kedves vezető közvetlen patronáltjait. És ha már az OTP és - főleg - az MLSZ-vezér említtetett: érdekes lesz látni, vajon a Republikon legújabb elemzése eléri-e az ingerküszöböt. Ez ugyanis arról szól, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége másra fordítaná a stadionépítésre szánt milliárdokat. Vagyis a kedves vezető hobbija helyett fontosabb fejlesztésekhez lenne szükség a nagy pénzekre.

Csakhogy a kétharmad kommunikációjában nincs helye semmi olyasminek, ami hátrányosan érinthetné őket. Botrányt csak abból csinálnak, amivel az egyre erősebb ellenzéket lehet támadni. A maguk szempontjából természetesen teljesen igazuk van. Ám egy igazán demokratikus országban a közszolgálati médiumok nem a hatalom egyoldalú kiszolgálói. Nem a folyamatos manipuláció eszközei. Nem egyetlen párt szócsövei. A kétharmad azonban semmit sem szégyell. Ezt sem.
A gumicsontok gyártása fokozódik.

Sírba vitte titkait Tito özvegye

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2013.10.22. 07:42
Archív felvétel 1963 októberéből: Titót John F. Kennedy volt amerikai elnök és Jovanka Broz fogja közre FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IM
Jovanka Broz vasárnapi halálával végérvényesen lezárult egy korszak. Olyan személyiség tűnt el a délszláv belpolitika színpadáról, aki egy sokak által visszasírt, mások által mereven megvetett kor utolsó élő legendája volt. Életpályája ma sem teljesen ismert a közvélemény előtt, több rejtélyes részletet a történészeknek kellene tisztáznia.

Jovanka Broz életét 89 éves korában bekövetkezett haláláig nagy médiafigyelem kísérte. Utolsó éveiben legalábbis. Egykori férje, Joszip Broz Tito talán a volt szocialista országok legellentmondásosabb személyisége volt. Sikerült egybetartania egy többnemzetiségű országot, időnként igencsak megkérdőjelezhető eszközökkel. A nacionalista mozgalmakat leverte, ugyanakkor a társadalom nagy része - szerbek, horvátok, szlovének, macedónok, crnagoracok, sőt még a vajdasági magyarok és a koszovói albánok is - tisztelte, bálványnak tartotta. Tito a hetvenes évek nyitásával már egy a nyugatit megközelítő alkotmányt fogadtatott el. Lehetővé tette a jugoszlávok tömeges külföldi munkavállalását, így az otthon maradt családok életszínvonala is meredeken nőtt. Az akkori magyar viszonyokhoz mért gazdagság, valamint a "jugoszlávizmus" eszméjének árnyoldalai halála után kezdtek mindinkább előtérbe kerülni. A jólétet ugyanis tetemes hitelfelvétellel biztosították, a munkanélküliség rohamosan nőtt az országban, a gazdasági elégedetlenség miatt pedig a nacionalista mozgalmak is egyre erősebbé váltak. Tito után már nem tűnt fel olyan politikus, aki képes lett volna megakadályozni a nacionalizmus elharapózását.

Talán felesége, Jovanka Broz lehetett volna az. Férje 88 éves korában bekövetkezett halálakor csak 56 éves volt, jócskán lett volna még ereje ellátni az államfői teendőket. Arra ugyan már sosem kapunk választ, mi lett volna, ha férjét követi a jugoszlávok trónján, az ő személye garancia lett volna-e délszláv háborúk vérzivataros korszaka, a szerb-horvát-bosnyák ellenségeskedések elkerülésére, elodázására. Egyáltalán képes lett volna-e imázsát úgy felépíteni, hogy Titóhoz hasonló tekintélyt vívjon ki magának. Vesztét azonban éppen az okozta, hogy - bár ő ezt később cáfolta - politikai babérokra tört, ami aggodalommal töltötte el a politikai vezetésben mindazokat, akik a nagy partizánvezér utódai kívántak lenni. Ők tették el az útból Jovankát, ezt az egykori partizánlányt, akit férje 1952. április 15-én titokban vett el. Hogy figyelt fel rá a marsall? Egy legenda szerint a második világháború után Tito egyik legkonzervatívabb bajtársa, Aleksandar Rankvovic belügyminiszter úgy vélte, több nőt kell bevonni a legfőbb vezetésbe. Öven hölgy jelentkezett, közülük ötöt választott ki. Ekkor akadt meg a női nemet igencsak kedvelő Tito szeme Jovanka Budisavljevicen. Tito igazi élő bálvány volt, a fiatal lány hamar beleszeretett a tapasztalt partizánvezérbe.

Milovan Djilas, a partizánmozgalom egyik vezető alakja, későbbi főideológus, majd ellenzéki szerint Jovanka nem gyakorolt befolyást férjére a fontos döntések meghozatalánál. Ugyanakkor politikai ambíciói kezdettől voltak, vagy legalábbis lettek volna. A házasság azonban nem úgy alakult, ahogy Jovanka elképzelte. Férje eleinte alig vitte magával külföldi útjaira, különböző programjaira, nagyrészt magányosan töltötte a napokat az elnöki rezidencián. Legfeljebb csak lánytestvéreivel találkozgatott. Inkább titkár volt, mintsem feleség.

Közös fotók persze készültek az elnöki párról, nem is kevés. Jovanka kissé hiú volt, egyszer meg is köszönte az államfő fotósának, Ivo Eterovicnak, aki később könyvet írt az elnöki párról, hogy a képein nem látszik túl kövérnek. A fényképész erre azt válaszolta, aki azt állítja, hogy ő túlságosan testes lenne, az a nép ellensége. A külsejénél azonban még jobban zavarta az, hogy Tito nem akart tőle gyereket. Férje előző házasságaiból született gyermekeivel alig volt kapcsolata. Nyilván az sem nyerte el a tetszését, hogy férje finoman szólva nem volt a leghűségesebb társa. Egy később interjújában úgy fogalmazott, Joszip Broz jobban szerette a nőket, mint Nagy Szulejmán szultán.

Már a hetvenes évek elején hallani lehetett pletykákat arról, hogy Tito és Jovanka viszonya nem a legtökéletesebb. Pontosabban nem is köztük voltak a legnagyobb viták, hanem a marsall tanácsadói és Jovanka között. A first lady meg volt győződve arról, hogy Tito befolyásos munkatársai egytől egyig külföldi ügynökök. Utóbbiak pedig ugyanezt Jovankáról állították. Ők bizonyultak erősebbeknek. 1974-ben rábeszélték a marsallt arra, hogy bizottságot hívjon életre felesége állítólagos titkos ügyeinek kivizsgálására. Ez a testület 1974-1978 között 69 alkalommal foglalkozott a first lady "elhajlásaival". Jovanka Brozt azzal vádolták, szovjet (más források szerint kínai) ügynök. A vádak között szerepelt az is, hogy államtitkokat árult el Moszkvának, összeesküvést szervezett a hatvanas években a vezetésből eltávolított Aleksandar Rankoviccsal szemben, valamint Djoko Jovanic ezredessel puccsot készített elő.

Az idős Titót felesége ellen akarták fordítani, s az ördögi tervet siker is koronázta. Történészek szerint ketten irányították a háttérből e kampányt, a szlovén kommunista vezető, Stane Dolanc, valamint a szerb Nikola Ljubicic ezredes, egykori belügyminiszter. A hetvenes évek közepén Titót már szinte teljesen eltávolították feleségétől. A marsall még inkább Dolanc, valamint Mitja Ribicic befolyása alá került. (Utóbbi volt az egyetlen szlovén kormányfője Jugoszláviának.) Jovanka 1975-től már nem volt jelen Tito külföldi látogatásain, s még az év áprilisában az 1974-ben élete végéig megválasztott elnök ki is költözött a belgrádi, Uzice utcai ingatlanjukból. Jovanka legközelebb 1977. június 14-én jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor Jugoszlávia fővárosába érkezett a norvég kormányfő. Ezután házi őrizetben tartották. Felbukkant még Tito temetésén is, ahol csak azért jelenhetett meg, mert Indira Gandi indiai elnök, az el nem kötelezettek jeles tagja csak azzal a feltétellel volt hajlandó Belgrádba utazni, ha Jovankával is találkozhat.

A Wikileaks dokumentumai adtak választ arra, hogy Jovanka miként is látta az akkori eseményeket. 2009 szeptemberében beszélt másfél órán át a belgrádi amerikai nagykövetség munkatársával. A feljegyzések szerint - a történészek állításaival egybehangzóan - Stane Dolancot és Nikola Ljubicicot tartotta legfőbb rosszakaróinak. Dolanc valósággal gyűlölte Jovanka Brozt. 1986-ban azt is megtiltotta a volt feleségnek, hogy bárkinek is interjút adjon. Jovanka Broz szintén úgy látta, politikai okok miatt távolították el attól tartva, hogy Tito örökébe kíván lépni. Mint a belgrádi amerikai nagykövetség munkatársának elmondta, háttérbe szorítása összefüggésbe hozható azzal is, hogy akkoriban Jugoszláviában a nőket csak másodrendű polgároknak tartották. Elszigetelése összefüggésben állhatott férje betegségével is - közölte akkor. Tito ugyanis már túlságosan is gyenge volt ahhoz, hogy a saját kezébe vegye az ügyek irányítását. Férjével eltávolítása után csak egyetlen alkalommal beszélhetett, akkor, amikor Titót a ljubljanai kórházban kezelték (itt is halt meg 1980 májusában).

Ezután teljes elszigeteltségben élt a monumentális, 750 négyzetméteres rezidencián, elzárkózva a nyilvánosságtól. Szó sem volt semmiféle luxusról, hiszen télen is alig fűtötték a lakást. A ház falai omladoztak. Az egykori first ladytől Slobodan Milosevic is kifejezetten tartott, ő is persona non gratának tartotta. Jellemző, hogy Jovanka útlevelét is csak 2009-ben kapta vissza, jó pár évvel Milosevics halálát követően. 2011-ben egyébként új eljárást indítottak Tito örökségének elosztása ügyében. (1989-ben egy belgrádi bíróság úgy döntött, hogy a marsall nem hagyott hátra vagyont.)
Bár az utóbbi években rehabilitálták Jovanka Brozt, ő már nem vágyott elismerésre, nem kívánt visszatérni a politika vérkeringésébe, nem vonzotta a reflektorfény. Beletörődött sorsába. A Tito-éra megannyi titkát magával vitte a sírba.

Megdöbbent a pápa a püspök túlköltekezésén?

Tegnap fogadta Ferenc pápa a német sajtóban csak luxuspüspöknek nevezett Franz-Peter Tebartz-van Elstet, Limburg egyházmegyéjének vezetőjét. A főpap az eredetileg tervezett 3 millió euró helyett legalább 30 millió euróért építtetett rezidenciát magának, szembemenve ezzel Ferenc pápa azon törekvéseivel, mely szerint az egyházi személyiségeknek szerény életmódot kell folytatniuk. 

A Vatikán is megerősítette a találkozó tényét, részleteket azonban nem hozott nyilvánosságra. Közvetlenül megbeszélésük előtt Ferenc pápa Joachim Meisner kölni bíborost fogadta. Ő azon kevés főpapok egyike, aki még kitart Tebartz-van Elst mellett. Franz-Josef Bode osnabrücki püspök annak a véleményének adott hangot, hogy mindezek után "nagyon nehéz lenne visszatérni a limburgi egyházmegyébe", s nem is látja azt, Tebartz-van Elst hogyan tudná ellátni tovább püspöki szolgálatát. Úgy vélte, az egész ügy már eljutott odáig, hogy "valaminek történnie kell".

A Német Katolikus Püspöki Konferencia sem tett közzé részleteket a limbugi egyházmegyei vezetőnek adott audienciáról. A testület elnökét, Robert Zollitschot múlt csütörtökön fogadta a pápa. Az ő megbeszéléseikről sem szivárogtak ki részletek. Német lapértesülések szerint azonban az egyházfő megdöbbent azon, hogy a rezidencia építésének költségei a 40 millió eurót is elérhetik. Zollitsch előzőleg el is határolódott a limburgi püspöktől. A pápával folytatott megbeszélései után annyit közölt, olyan megoldás születhet, amely "mindenki számára kedvező". Ez előrevetítheti azt, hogy Tebartz-van Elstet másik egyházmegyébe, esetleg a Vatikánba helyezik át.

Ferenc pápa valószínűleg több hét múltán teszi közzé döntését. Először megvárja, míg elkészül a túlköltekezést kivizsgálni hivatott testület jelentése. A bizottság a legnagyobb titoktartás közepette végzi munkáját. Német lapok szerint csak annyit tudni, hogy "heteken" készül el a dokumentum.

Tebartz-van Elst egyelőre semmiféle jelét sem mutatja annak, hogy önkéntesen hajlandó lenne távozni. Hírek szerint abban reménykedik, hogy a vizsgálóbizottság felmenti őt. Annyi biztos, hogy nemcsak őt terheli felelősség: a püspökség pénzügyeit ellenőrző hatóság ugyanis szabadkezet adott számára a költekezésben.