A magyar írókra emlékeztek

Megkoszorúzták szerdán délelőtt a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházánál lévő 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét megörökítő emléktáblát.

Az ünnepségen Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kultúráért felelős államtitkára emlékeztetett arra, hogy a forradalom szellemi előkészítésében, a forradalmi eseményekben és az utóvédharcokban egyaránt meghatározó volt az Írószövetség és számos magyar író szerepe. 

"Tehetségüket használták fegyverként, tollat s papírt ragadtak a forradalomért" - mondta Halász János. 

Az ünnepi beszéd után az emléktábla alatt koszorút helyezett el a Nemzeti Erőforrás Minisztérium képviseletében Halász János, majd a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Írók Egyesülete, a Magyar P.E.N. Klub képviselői, az Írók Szakszervezete, a Magyarországi Lengyel Alkotói Fórum, a Fiatal Írók Szövetsége, végül a Magyar Írószövetség. 

Az Írószövetség 1956. november 12-én hozta nyilvánosságra azt a kiáltványt, amelyben az írók nagy része kiállt a demokratikus választásokért és az emberi szabadságjogokért, a december 28-i taggyűlésen a résztvevők hitet tettek a forradalom mellett. 1957. január 17-én a kormány rendeletben oszlatta fel a szövetséget azzal az indoklással, hogy az írók nyíltan szembehelyezkedtek a konszolidációs törekvésekkel, a Magyar Népköztársaság érdekeivel ellentétes tevékenységet fejtettek ki. Számos író, köztük Déry Tibor, Fekete Gyula, Zelk Zoltán, Varga Domokos, Buda Ferenc került börtönbe.

Szerző

Ősbemutató Szegeden

Tasnádi István Memo - a felejtés nélküli ember című darabjának ősbemutatóját láthatja a közönség Bodolay Géza rendezésében a szegedi Kisszínházban.

A Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatát vezető rendező a darabról úgy fogalmazott, elképzelhető, hogy több nemzeti kategóriába tartozó teátrum számára teher az a kötelezettség, hogy minden évben be kell mutatnia egy kortárs magyar drámát, Szegeden azonban ez "igazi boldogság".

Tasnádi István rendkívül vidám, ugyanakkor nagyon alapvető emberi kapcsolatokkal foglalkozó alkotása eredetileg forgatókönyvnek íródott, és a szegedi teátrum számára dolgozta át színpadi művé. A zenés emlék-MŰ műfaji meghatározású darab egy mindent elfelejtő, 64 éves apáról szól, akit Jakab Tamás alakít, és a fiáról, a Kedvek Richárd megformálta orvosról, aki szeretné meggyógyítani édesapját. A fiú ehhez megtalálja azt a - Sorbán Csaba játszotta - beteget, aki az égvilágon mindenre emlékszik.

A rendező szerint a mű egyik kulcsmondata a darab végén hangzik el a páciens szájából: "biztos-e, hogy jó maguknak egy olyan ember, aki mindenre emlékszik?".

A darab nem musical, de legalább annyi zene hangzik el benne. Az Illés és az Omega együttes egymásnak feszülő dalszövegei teremtette miliő nemcsak a szülőknek, hanem az egészen fiataloknak is igazi rácsodálkozás lehet arra, hogy ki-ki mennyire másképp hallotta ugyanazokat a történeteket 1956-tól egészen napjainkig - közölte Bodolay Géza.

Szerző

Felavatták Solti György szobrát a Zeneakadémia előtt

Publikálás dátuma
2013.10.22. 20:29
FOTÓ: Beliczay László
A Zeneakadémia világhírű növendékének, Solti György karmesternek állít emléket az intézmény előtt, a Liszt Ferenc téren elhelyezett térkompozíció, amelye délután avattak fel.

Párkányi Raab Péter mintegy három méter magas bronzszobrának avatásán Martonyi János külügyminiszter kijelentette: Solti György mindvégig hűséges volt a hazájához, de ez a haza 1939-ben, majd 1945-ben elhagyta őt. Az 1990-es években újra egymásra találtak, és Solti ma "itthon van".
A karmester özvegye, Lady Valerie Solti arról beszélt, hogy a Zeneakadémián töltött diákévek jelentős mértékben meghatározták férje életét.

Szerző