Veszélyben az elhagyott újszülöttek

Publikálás dátuma
2013.10.24. 07:15
Nem lehet biztosan tudni, hogy az anyák teszik-e be a csecsemőt az inkubátorba FOTÓ: K 2 PRESS
 Az egyik legnagyobb probléma a kórházak elé helyezett inkubártorokkal az, hogy soha nem derül ki többek között, hogy valóban az anya tette-e oda a gyereket, szabad akaratából döntött így vagy kényszerítték. Miközben az otthonszülést nem támogatja a jogalkotó, ebben az esetben kifejezetten erre ösztönzik az anyákat. 

Semmilyen kutatási adat vagy statisztika sem támasztja alá, hogy az inkubátorprogram megelőzi az újszülött gyilkosságot, életet ment. Többek között erre hívta fel a figyelmet Herczog Mária, szociológus, a téma kutatója. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja szerint a kórház elé kihelyezett inkubátor többféle okból sem szolgálja az újszülöttek valódi érdekeit, hiszen nem biztosított az identitáshoz fűződő joguk, nem tudják ki a vérszerinti családjuk, és az sem biztos, hogy a családtagjaik tényleg nem akarták volna őket felnevelni.

A napokban egy lánycsecsemőt találtak a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai telephelyén lévő babamentő inkubátorban. A gyermek 2-3 hetes lehet, a súlya 3350 gramm.

Herczog Mária az esettel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a törvény jognyilatkozatnak tekinti az inkubátorba tett gyermek elhagyását, addig az, aki az utcára, vagy bárhol máshol, akár a kórház területén helyezi el a csecsemőt, a törvény szerint bűncselekményt követ el, az a gyerek pedig akit nyilatkozat nélkül kórházban hagy az édesanyja, nem adható örökbe.

Elmondta, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága két ország esetén - Csehország és Ausztria - foglalt konkrétan állást a "baba doboz" programokról. A bizottság erőteljesen sürgette a két országot, hogy tegyenek meg mindent a program megszüntetése érdekében, és azt kérték, hogy inkább az újszülöttek elhagyásának okaira adjanak megfelelő választ megfelelő megelőző, segítő programokkal.

Egyetlen esetben sem lehet biztosan tudni, hogy az anyák hagyják-e a csecsemőket az inkubátorban, és ha ők teszik, akkor szabad akaratukból döntöttek-e így. Herczog Mária szerint az állam, intézmények és szakemberek részéről nagyon rossz üzenet, hogy nem segíteni és megoldani akarják a krízishelyzetet és megelőzni a következőt, hanem csak "kinyerni" belőle az újszülöttet, az anya meg "oldja meg" a problémáját, ha tudja.

Herczog Mária felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra is, hogy miközben az otthonszülést nem támogatja a jogalkotó és a szakma nagy része, az érintett anyákat arra ösztönzik, hogy magukat és a gyereket is bizonytalan, veszélyeztetett körülmények között, titokban, szakemberek segítsége nélkül hozzák világra.

Kifejtette, ha az anya teszi a gyereket az inkbátorba, azzal azt is el kell fogadni, hogy az apa és a többi családtag (nagyszülők, testvérek) nem élveznek prioritást a gyerek elhelyezésekor, ez pedig ellentmond a magyar és nemzetközi szabályozásnak.

Az pedig veszélyes helyzetet okoz, hogy a gyereknek semmiféle információja nem lesz a családi, örökletes betegségekről, rokoni kapcsolatokról, ami például a későbbi betegség kezelésében, párválasztáskor súlyos problémát jelenthet, de azt is fontos volna tudnia, hogy tudja milyen nemzetiségű, vallású, nyelvű, kik a felmenői.

Az inkubátorokat nagyvárosi kórházak elé helyezték, de a helyükről csak véletlenszerűen, vagy gondos keresés után szerezhetnek információt az érintett várandósok, vagy hozzátartozójuk. Herczog Mária szerint nem életszerű, hogy a titkolt terhes, krízisben lévő nő erről érdeklődik, és az sem valószínű, hogy a kistelepülésen, faluban élő kismama szülés után képes a hosszú utazásra úgy, hogy mindezt még titokban is tudja tartani.

Az újszülött gyilkosságokat elkövető, vagy azzal veszélyeztetett nők többnyire földrajzi, szociális, érzelmi elszigeteltségben élnek és nem tudnak az inkubátorokról, vagy nincs módjuk ezekhez eljutni. Kijelentette: az érintett anyák elsősorban segítségre szorulnak.

A titkolt terhességeket az esetek jelentős részében a környezetben többnyire sejtik, de nincs szankciója, ha szakember ezt nem jelzi, vagy nem segít a nőnek, és ez a családtagok esetében is így van.

Nincs megfelelő felvilágosítás a családtervezés, fogamzás-szabályozás terén, ahogy az igénybe vehető segítség formáiról sem. Nincs ingyenes fogamzásgátló eszköz, tanácsadás, segítségnyújtás az abortuszon átesetteknek, fokozottan veszélyeztetetteknek sem - tette hozzá a szakember.

Drágák a fogamzásgátló szerek, eszközök, ezeket egyre kevesebben tudják megfizetni. Megemlítette: a fejlett országokban nem ritka, hogy tömegközlekedési eszközökön, boltokban, közintézményekben tévé útján hirdetik az elérhető szakembereket, krízisvonalakat, lehetőségeket, hogy megelőzzék a nem kívánt terhességet, a gyerek elhagyását, újszülöttgyilkosságot.

Szociális munkások, pszichológusok, segítik a bajban lévő várandóst és családját abban, hogy haza vihesse az újszülöttet, vagy, hogy méltóággal le tudjon mondani róla. Nálunk a legtöbb kórházból a speciálisan felkészített szakemberek is hiányoznak, a szülésznők, nővérek, orvosok nem kapnak felkészítést ehhez a munkához, de nem is része a feladataiknak.

Kijelentette: a háziorvosi, a védőnői, gyermekjóléti és a kórházi szakmai munka e téren is megerősítésre vár. Ugyanakkor nélkülözhetetlen, hogy a fogamzásszabályozással együtt már gyerekkortól önismeretre, kapcsolati kultúrára, konfliktuskezelésre tanítsák a fiatalokat, lássák el őket jó színvonalú, könnyen elérhető információval, hiszen a gyermekelhagyás a segítségre szorulóknál az utolsó lépése egy elkeseredett, hosszú folyamatnak.

Nem az inkubátor segít

- A védőnőknek az lenne a legfontosabb feladatuk, hogy összhangban a hazai és nemzetközi szabályozással, hogy segítsék a várandóst abban, hogy képes legyen felnevelni a gyereket a saját családjában, vagy amennyiben ez nem lehetséges, akkor akár névtelensége megőrzésével biztonságosan megszülhesse és örökbe adhassa, nem pedig az, hogy felhívják a figyelmet az inkubátorra, .
- Nem nőtt az inkubátorban hagyott gyermekek száma, az elmúlt 16 évben 40-45 gyereket hagytak ott.
- Az inkubátor programot nem kiterjeszteni, hanem megszüntetni kellene. A világ legtöbb országában nincs ilyen program, és ott sem több a csecsemőgyilkosságok száma, de működik a hatékony megelőzés .
- A fő cél az lenne, hogy a nem kívánt gyerekek ne szülessenek meg, akik viszont krízishelyzetben vannak, kapjanak meg minden lehetőséget a gyerekük felnevelésére.
- Az inkubátorprogram nem a bajbajutottaknak és az újszülötteknek, hanem az örökbefogadásra váróknak nyújt segítséget.

Nagyfokú érdektelenségre és szakmaiatlanságra utal, hogy nem vezetik pontosan az inkubátorban hagyott gyerekek adatait, nem tudni hány fiú, lány, fogyatékos, koraszülött került az ezekbe. De a kórházi szülészeteken hagyott újszülöttekről sincs országos nyilvántartás, amint ezt a közelmúltban befejeződött európai kisgyerek elhagyással foglalkozó Daphne kutatás keretében Herczog Mária Magyarországon is vizsgálta.

Szerző

Ma is él a szabadságvágy

Publikálás dátuma
2013.10.24. 07:10
Mesterházy Attila és Horváth Csaba a Nagy Imre Emlékháznál FOTÓ: CZIGLÁN TAMÁS
Nagy Imre azért lett a forradalom miniszterelnöke, mert a nép tudta, hogy szabadságot, biztonságot és jólétet akart minden magyarnak. A többi között erről beszélt Mesterházy Attila Kaposváron, Nagy Imre szülővárosában az 1956-os forradalom 57. évfordulójának előestéjén tartott ünnepségen.

A mintegy 500 résztvevő előtt úgy fogalmazott, Nagy Imre azért vált történelmi hőssé, mert ezekért a célokért kész volt mindhalálig kitartani és áldozatvállalásával életben tartotta 1956 eszmeiségét az elnyomás hosszú évtizedeiben is. Úgy fogalmazott: "a rendszerváltásban teljesedett be '56 akarata, demokratikus köztársaság lett a hazánk." Mindenki, aki az elnyomás ellen akkor felemelte a szavát vagy később a fegyverét, nem akart mást, mint jobb, biztonságosabb és szabadabb életet. Ugyanez a vágy él, érvényes és aktuális ma is. Az ellenzéki párt vezetője szerint ma, 24 évvel a köztársaság kikiáltása után a demokrácia és a köztársaság eszméi meggyengültek. Ma már nem érvényesülnek úgy, ahogy azt 1956-ban megkövetelte, és 1989-ben megvalósította a nemzet.

Kifejtette, a mai hatalom szemében csak az állam formáját jelenti a köztársaság. A tartalmát kiüresítették, és nem hagytak meg mást, csak a látszatát. Nemcsak hazánk hivatalos elnevezéséből tűnt el a köztársaság: megfosztották ettől a mindennapjainkat is, a közérdeket felváltotta egy szűk társaság önérdeke. Egy szűk kör uralkodik a nép felett. Az állam összes intézményétől és tagjától pedig azt követelik, hogy alattvalóként, szótlanul tűrje az uralkodást. A szabadság vágya milliók számára beteljesületlen maradt a mai napig - fogalmazott Mesterházy.

Az MSZP elnöke azt mondta, ma is milliók és milliók szenvednek a szabadság, a biztonság hiányától - mint 57 évvel ezelőtt - azért, mert millióknak nem jut munka és kenyér. Ma 4 millió ember él a létminimum alatt, félmillió gyermek éhezik, millióknak nincs munkájuk, nincs biztos megélhetésük. Márpedig a szabadságot csak az tudja megélni, aki meg is tud élni. Az MSZP elnöke szerint ezért van a korábbinál is nagyobb szükség a "valódi, felelős és igazságos" baloldali politikára. "Mindenki Magyarországát" akarják megteremteni, ahol nemcsak a kevés kiváltságos boldogul, hanem minden egyes ember. Kifejtette: a jelenlegi kormány egyikből sem ad a többségnek eleget, viszont elvesz, amit és amennyit csak lehet. A gyerektől az esélyt, a nőtől a lehetőséget, a munkavállalóktól a megélhetést, a vállalkozótól a piacot, az időstől a biztonságot. "Azzal őrizzük legőszintébben a forradalom és a szabadságharc emlékét, ha szakadatlanul küzdünk egy igazságos, demokratikus, szabad magyar köztársaság megteremtéséért", hogy szabadságban, biztonságban, napról napra egy kicsivel jobban éljen minden magyar - jelentette ki a megemlékezésen Mesterházy Attila.

Az MSZP elnöke tegnap Horváth Csabával, az MSZP alelnökével és Jánosi Katalinnal, Nagy Imre mártír miniszterelnök unokájával megtekintették Budapesten a Nagy Imre Emlékházat.

Szerző

Orbán: ismét lövetnének

Publikálás dátuma
2013.10.24. 07:08
A Hősök tere díszletként szolgálta a kormányfőt, aki saját történelmi szerepét sem felejtette el méltatni FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Harcra hívott a nemzeti ünnepen Orbán Viktor a volt kommunisták ellen. Szerinte "hadrendbe kell állítani csapatainkat, éppen úgy, ahogyan 2010-ben tettük", mert a "pufajkát öltönyre cserélő" ellenség átadná az országot a gyarmatosítóknak. Ők a kormányfő szerint "ma ismét közénk lövetnének", mint 2006-ban, ezért "vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk szabadok". Hallgatósága többségét a békementesek tették ki.

"Készülődjetek, szerveződjetek, most befejezhetjük azt, amit '56-ban elkezdtünk" - adta ki már a kampányt meghatározó új jelszót Orbán Viktor a nemzeti ünnepen. A kormányfő a Hősök terén mintegy 200-300 ezer ember - nagyrészt a Békemenet felvonulói - előtt beszélt, emlékeztetve arra, hogy a magyarok 1919-ben, 1956-ban és 1990-ben is "lerázták magukról a kommunista önkényt". Nosztalgiázott saját '89-es szerepén: 1989-ben éppen a Hősök terén ütötték be az utolsó szöget "a kommunizmus koporsójába", amelybe az elsőt még '56 hősei verték be.

Ezután szenvedélyes szavakkal vázolta, hogy "mi a helyzet" és "mi a cél". Szerinte a helyzet az, hogy Magyarország megint harcban áll a volt kommunistákkal, akik "mindig készen állnak arra, hogy Magyarországot átadják a gyarmatosítóknak". A Fidesz-kongresszuson már elsütött poénját újrahasznosító Orbán szerint a volt kommunistákat onnan lehet felismerni, hogy "a pufajkát öltönyre" cserélték, továbbá "a tovarist Tavaresre". "Látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak, és megint idegenekkel szövetkeznek" - mondta, hozzátéve: be kell "indítani a gépezetet, hadrendbe kell állítani csapatainkat, éppen úgy, ahogyan 2010-ben tettük". Emlékeztetett a 2006. október 23-i rendőri akcióra; szerinte "puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán" - ezt hangos pfújolással jutalmazta a közönség. Azt méginkább: "ne legyen kétségünk felőle, ma ismét közénk lövetnének", csak azért nem teszik, mert "a magyarok a 2010-es választáson félretolták őket". Beszédét azzal zárta, hogy miként 1956-ban, úgy most sincs középút: "vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk szabadok".

A hallgatóságot erősítő békemenetelők egyébként sokan voltak, de nem elegen ahhoz, hogy beváltsák a szervezők egymilliós reményeit. Pedig a Bem rakparti gyülekezőnél több tízezren voltak CÖF-ös, székely és magyar zászlókkal és "Szeretünk Viktor!" táblákkal. A szervezők felhívták a figyelmet: a provokációknak ne üljenek fel, így félmeztelen nőknek se, viszont fényképezni kell őket. "Ki tette tönkre az országot?" - tette fel az egyik szónok a kérdést. Mivel mindenki mást kiabált, ezért nem hallatszott egyértelműen Gyurcsány vagy Bajnai neve. Végül elindultak: a menet elején "Aki agresszív, fél. Mi nem félünk!" feliratú nemzetiszínű molinót vitt Bencsik András, Stefka István, Fritz Tamás, Csizmadia László, Széles Gábor és Bayer Zsolt.

A Jászai Mari téren már félmilliósnak becsülték magukat a szervezők, a Nyugati térnél, az Oktogonnál további ezrek csatlakoztak a menethez, ahogy a Terror Háza előtt is. Valahol az Andrássy úton érhettek össze lélek után testben is a békemenetesek és az Orbán rajongói klub tagjai - azt nem tudni, hogy a Köröndnél nemzetiszín zászlóval álldogáló két apáca hová tartozott. "Gyurcsánnyal nem az a legnagyobb baj, hogy kommunista, hanem, hogy zsidó" - magyarázta a tömegben egy őszes úr a feleségének. Az asszony bólintott és még jobban szorította a pecabotot, aminek végén magyar és a székely zászló lengetett.

Harrach rákosizott, Kósa kontrázott

"Csak 1956 tiszta forradalmának szellemiségéhez méltón szállhatunk szembe azokkal, akik Rákosi örököseiként viselkednek - mondta Harrach Péter. A KDNP frakcióvezetője Kecskeméten, ünnepi beszédében kiemelte: Rákosi örökösei "videókat készítenek". Úgy vélte, "a dekadens világ képviselői Európát is megfertőzték", ami ellen küzdeni kell. Debrecenben Kósa Lajos fideszes polgármester azt mondta: a "rossz hagyományok folytatói" a hitelesek helyett a bankokért aggódnak, "kilövetik a békés tüntetők szemét", és Orbán-szobrot döntenek. Ő is küzdelemre buzdított, "az idegenekkel szemben, és azokkal a honfitársainkkal szemben is, akik nem a magyar nemzeti érdekeket képviselik".

Szerző