Semmilyen kutatási adat vagy statisztika sem támasztja alá, hogy az inkubátorprogram megelőzi az újszülött gyilkosságot, életet ment. Többek között erre hívta fel a figyelmet Herczog Mária, szociológus, a téma kutatója. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja szerint a kórház elé kihelyezett inkubátor többféle okból sem szolgálja az újszülöttek valódi érdekeit, hiszen nem biztosított az identitáshoz fűződő joguk, nem tudják ki a vérszerinti családjuk, és az sem biztos, hogy a családtagjaik tényleg nem akarták volna őket felnevelni.
A napokban egy lánycsecsemőt találtak a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai telephelyén lévő babamentő inkubátorban. A gyermek 2-3 hetes lehet, a súlya 3350 gramm.
Herczog Mária az esettel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a törvény jognyilatkozatnak tekinti az inkubátorba tett gyermek elhagyását, addig az, aki az utcára, vagy bárhol máshol, akár a kórház területén helyezi el a csecsemőt, a törvény szerint bűncselekményt követ el, az a gyerek pedig akit nyilatkozat nélkül kórházban hagy az édesanyja, nem adható örökbe.
Elmondta, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága két ország esetén - Csehország és Ausztria - foglalt konkrétan állást a "baba doboz" programokról. A bizottság erőteljesen sürgette a két országot, hogy tegyenek meg mindent a program megszüntetése érdekében, és azt kérték, hogy inkább az újszülöttek elhagyásának okaira adjanak megfelelő választ megfelelő megelőző, segítő programokkal.
Egyetlen esetben sem lehet biztosan tudni, hogy az anyák hagyják-e a csecsemőket az inkubátorban, és ha ők teszik, akkor szabad akaratukból döntöttek-e így. Herczog Mária szerint az állam, intézmények és szakemberek részéről nagyon rossz üzenet, hogy nem segíteni és megoldani akarják a krízishelyzetet és megelőzni a következőt, hanem csak "kinyerni" belőle az újszülöttet, az anya meg "oldja meg" a problémáját, ha tudja.
Herczog Mária felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra is, hogy miközben az otthonszülést nem támogatja a jogalkotó és a szakma nagy része, az érintett anyákat arra ösztönzik, hogy magukat és a gyereket is bizonytalan, veszélyeztetett körülmények között, titokban, szakemberek segítsége nélkül hozzák világra.
Kifejtette, ha az anya teszi a gyereket az inkbátorba, azzal azt is el kell fogadni, hogy az apa és a többi családtag (nagyszülők, testvérek) nem élveznek prioritást a gyerek elhelyezésekor, ez pedig ellentmond a magyar és nemzetközi szabályozásnak.
Az pedig veszélyes helyzetet okoz, hogy a gyereknek semmiféle információja nem lesz a családi, örökletes betegségekről, rokoni kapcsolatokról, ami például a későbbi betegség kezelésében, párválasztáskor súlyos problémát jelenthet, de azt is fontos volna tudnia, hogy tudja milyen nemzetiségű, vallású, nyelvű, kik a felmenői.
Az inkubátorokat nagyvárosi kórházak elé helyezték, de a helyükről csak véletlenszerűen, vagy gondos keresés után szerezhetnek információt az érintett várandósok, vagy hozzátartozójuk. Herczog Mária szerint nem életszerű, hogy a titkolt terhes, krízisben lévő nő erről érdeklődik, és az sem valószínű, hogy a kistelepülésen, faluban élő kismama szülés után képes a hosszú utazásra úgy, hogy mindezt még titokban is tudja tartani.
Az újszülött gyilkosságokat elkövető, vagy azzal veszélyeztetett nők többnyire földrajzi, szociális, érzelmi elszigeteltségben élnek és nem tudnak az inkubátorokról, vagy nincs módjuk ezekhez eljutni. Kijelentette: az érintett anyák elsősorban segítségre szorulnak.
A titkolt terhességeket az esetek jelentős részében a környezetben többnyire sejtik, de nincs szankciója, ha szakember ezt nem jelzi, vagy nem segít a nőnek, és ez a családtagok esetében is így van.
Nincs megfelelő felvilágosítás a családtervezés, fogamzás-szabályozás terén, ahogy az igénybe vehető segítség formáiról sem. Nincs ingyenes fogamzásgátló eszköz, tanácsadás, segítségnyújtás az abortuszon átesetteknek, fokozottan veszélyeztetetteknek sem - tette hozzá a szakember.
Drágák a fogamzásgátló szerek, eszközök, ezeket egyre kevesebben tudják megfizetni. Megemlítette: a fejlett országokban nem ritka, hogy tömegközlekedési eszközökön, boltokban, közintézményekben tévé útján hirdetik az elérhető szakembereket, krízisvonalakat, lehetőségeket, hogy megelőzzék a nem kívánt terhességet, a gyerek elhagyását, újszülöttgyilkosságot.
Szociális munkások, pszichológusok, segítik a bajban lévő várandóst és családját abban, hogy haza vihesse az újszülöttet, vagy, hogy méltóággal le tudjon mondani róla. Nálunk a legtöbb kórházból a speciálisan felkészített szakemberek is hiányoznak, a szülésznők, nővérek, orvosok nem kapnak felkészítést ehhez a munkához, de nem is része a feladataiknak.
Kijelentette: a háziorvosi, a védőnői, gyermekjóléti és a kórházi szakmai munka e téren is megerősítésre vár. Ugyanakkor nélkülözhetetlen, hogy a fogamzásszabályozással együtt már gyerekkortól önismeretre, kapcsolati kultúrára, konfliktuskezelésre tanítsák a fiatalokat, lássák el őket jó színvonalú, könnyen elérhető információval, hiszen a gyermekelhagyás a segítségre szorulóknál az utolsó lépése egy elkeseredett, hosszú folyamatnak.
- A védőnőknek az lenne a legfontosabb feladatuk, hogy összhangban a hazai és nemzetközi szabályozással, hogy segítsék a várandóst abban, hogy képes legyen felnevelni a gyereket a saját családjában, vagy amennyiben ez nem lehetséges, akkor akár névtelensége megőrzésével biztonságosan megszülhesse és örökbe adhassa, nem pedig az, hogy felhívják a figyelmet az inkubátorra, .
- Nem nőtt az inkubátorban hagyott gyermekek száma, az elmúlt 16 évben 40-45 gyereket hagytak ott.
- Az inkubátor programot nem kiterjeszteni, hanem megszüntetni kellene. A világ legtöbb országában nincs ilyen program, és ott sem több a csecsemőgyilkosságok száma, de működik a hatékony megelőzés .
- A fő cél az lenne, hogy a nem kívánt gyerekek ne szülessenek meg, akik viszont krízishelyzetben vannak, kapjanak meg minden lehetőséget a gyerekük felnevelésére.
- Az inkubátorprogram nem a bajbajutottaknak és az újszülötteknek, hanem az örökbefogadásra váróknak nyújt segítséget.
Nagyfokú érdektelenségre és szakmaiatlanságra utal, hogy nem vezetik pontosan az inkubátorban hagyott gyerekek adatait, nem tudni hány fiú, lány, fogyatékos, koraszülött került az ezekbe. De a kórházi szülészeteken hagyott újszülöttekről sincs országos nyilvántartás, amint ezt a közelmúltban befejeződött európai kisgyerek elhagyással foglalkozó Daphne kutatás keretében Herczog Mária Magyarországon is vizsgálta.
