A hazugság ára

Most sajnálhatjuk csak igazán, hogy nem sikerült a pótselejtezőt jelentő második helyet megcsípnünk. Most, amikor látjuk, hogy a "helyünket elorozó" románok a nagyon is verhető görögöket kapták ellenfélnek, s kis erőfeszítéssel akár kivívhatják a brazíliai világbajnokságon való részvétel jogát. Nekünk meg marad a sopánkodás.
Kész szerencse, hogy ezúttal senki nem próbálja a velünk időről időre kibabráló sorsra fogni a fiaskót. Mint a legutóbbi vb-selejtező előtt, amikor a magyar válogatott bal lábas nemzetkarakterológusa, Dzsudzsák Balázs ezt találta mondani: "Egy-másfél éves munkánk eredményét a sors most elvette tőlünk. Aki most azt mondja, hogy jogosan kaptunk ki, az nem magyar és hazudik"- hangzott a sorsot felelőssé tevő nyilatkozat a svédektől elszenvedett vereség után.

Most másféle hazugságokkal próbáljuk gyógyítani a sajgó sebet. Egervári exkapitány egy sor statisztikai adattal igazolja, hogy a magyar válogatott az ő irányításával igenis előrelépett. Nemcsak a FIFA-tabellán elfoglalt helyünk bizonyítja ezt, hanem az eredmények is. A kapitány és stábja - mint az MLSZ honlapján közzétett szubjektív elemzésében megjegyzi - büszkén vállalja az elmúlt három és fél év sikereit és kudarcait, a 17 győzelmet, 8 döntetlent, 9 vereséget, azaz a 62 százalékos teljesítményt. A csoportban elért harmadik hely 1997 óta a legjobb szerepés Eb-, vagy vb-selejtezőkben - írja. 1986 óta egyszer sikerült csak a harmadiknál jobb helyen végeznünk, az 1998-as vb előtt, Csank Jánossal. Aztán jött az a szégyenteljes pótselejtező, amelyen két mérkőzésen 12 gólt kaptunk a jugoszlávoktól.

S félő, jött volna most is a méretes zakó, ha netán másodikok leszünk. Mert szép, szép Egervári mester emlékkönyvében az a 27. hely a FIFA-ranglistán - amely persze csak múló álom volt -, de elfelejti hozzátenni, hogy milyen ellenfelekkel szemben értük el ezt a "történelmi eredményt". Nálunk előkelőbb helyen rangsorolt csapatok közül negyedszázada alig valakit sikerült legyőznünk. Huszonhét év óta a selejtező csoportjából továbbjutott vagy pótselejtezőt játszott együttesekkel vívott 52 mérkőzésből csupán hármat volt képes megnyerni a magyar válogatott. Ez is a statisztika része. Igaz, Egervárinak ezt a szégyent nem egyedül kell elhordoznia, huszonegy bukott kapitány-társa osztozik benne. Mert a fejek, jó magyar szokás szerint, hullottak rendesen. Kilenc elnök, tizenkét főtitkár követte egymást az MLSZ élén, de változás csak nem állt be a magyar labdarúgásban. Viszont betört a feje mindannyiszor annak, aki radikális reformokat, a helyzettel való őszinte szembenézést követelte.

Félő, most is ez következik. Nem szívesen lennénk Szalai Ádám helyében, aki - miután kiborogatta az éjjeli edényt - máris kapja a bírálatot jobbról is, balról is. Támadják őt a megélhetési klubvezetők, meg szerényebb képességű játékostársai, akiknek az önértékelése addig terjed, hogy büszkék arra, egyszer leszerelték Robbent. De Csányi Sándor MLSZ-elnök sincs könnyű helyzetben, amikor bátran kijelenti, hogy 2017-ben már nem lehet majd ürügyet keresni a bukásra. Négy év múlva vagy kijutunk a világjátékokra, vagy…
Tizennégy alkalmat szalasztottunk el 1986 óta. Tizenötödszörre már sikerülni fog? Csak remélni merjük. Harminc éve várunk erre. Ennyi a hazugság ára.