A vak cigány zongorahangolónak jólesik az együttérzés, de megélni inkább munkából tudna
Tizenhét éves volt, amikor heves tiltakozása ellenére a szülei beleegyeztek a szemműtétjébe. Amikor felébredt, a műtőlámpa melegét észlelte, de a fényét nem: szeme világára örök sötétség hullt. Később zongorahangolóként kereste a kenyerét, és bár semmit nem látott, a családi ezüstöt féltő megrendelők gyakorta ellenőrizték a fogyatékosságát. Csonka Imre ugyanis cigány. Egy idő után maga mutatta meg a táskáját mindenkinek. A barcsi rokkantnyugdíjas 65 évesen szenvedélyes sakkozó, Rejtőt hallgat, és gyengéd érzelmek fűzik vakon született szuloki sorstársához, Andreához. Minden vágya, hogy dolgozhasson, és hogy kezében tarthassa fia gyermekét.
