A képző cégek több, mint 53 ezer ember képzésére pályázhattak az október 11-én meghirdetett TÁMOP-projekt feltételeinek ismeretében, azonban a tapasztalatokból az szűrhető le, hogy a több milliárd forintnyi uniós pénz kiszórásánál a hátrányos helyzetű álláskeresők piacképes szakmához juttatása volt a legjelentéktelenebb szempont. Ezek a képzések ráadásul nem is nyújtanak a munkáltatók által elfogadott OKJ-végzettséget, egy részük pedig legfeljebb közmunkára készítheti fel a tanfolyam résztvevőit.
Jó példa erre a "Településkarbantartó I." nevű képzési program, amelynek tananyaga már egy létező képzésre (Park-, és településfenntartó) épül, amelynek leírása úgy fogalmaz: "A szakképesítés megszerzését követően a hallgatók vállalkozhatnak közületek, intézmények, temetők, magánházak kertjeinek gondozására, épületek, ingatlanok karbantartására". Forrásaink szerint lényegében olyan "szokásos" közmunkás-feladatokra - ároktisztítás, fűnyírás, gyomlálás, stb. - készítik így fel a munkanélkülieket, amelyeket néhány óra betanítás után, tanfolyam nélkül is el tudnának látni. De indul például "Betanított parkgondozó" képzés is, sőt, a hangzatos nevű "Építészeti képesítések (Közlekedési kompetenciák fejlesztése - betanított térkőburkoló)" programba bekapcsolódók például alkalmasak lesznek térkövek lerakására, de más építőipari munkafolyamatokra nem tanítják meg őket. Így aztán az általunk megkérdezett képző cégek vezetői szerint alkalmatlanok lesznek elhelyezkedni építési vállalkozásoknál.
Az "Újra tanulok!"-program ráadásul a helyi munkapiaci igényeket teljesen figyelmen kívül hagyja. A képző cégek például csak úgy pályázhattak tanfolyamszervezésre, hogy egy adott szakmára, egy adott megyében kötelező volt minden településen tanfolyamot indítani, vagyis nem lehetett külön-külön helységenként pályázni. Vagyis például olyan településen is el kellett indítani a parkgondozó-képzést, ahol nincs is közpark, illetve "Baromfitelep gondozó"-képzést ott, ahol a környéken nincs nagyobb baromfitelep.
Ha valami értelme van ennek a TÁMOP-pályázatnak, a képző cégek szerint az állami tulajdonú Türr István Képző és Kutató Intézet, valamint a "haveri cégek kitömése" uniós milliárdokkal. Ennek elősegítésére például első körben alig ötnapos határidőt adtak a pályázatok benyújtására, majd a pályázati feltételek mellett a beadási határidőt is módosították (utóbbit kétszer), mivel forrásaink szerint "rájöhettek, hogy minél kevesebb időt adnak a módosítások után, annál kevesebben tudják beadni a pályázatot szervezési okok miatt". Emellett például olyan akkreditált képzési programokat írtak ki, amelyekkel akkor csak a Türr rendelkezett.
