Zágráb még keresi a helyét

Horvátország majdnem négy hónapja tagja az Európai Uniónak, az ország azonban eddig nem feltétlenül csak az uniós integráció előnyeit élvezhette. A csatlakozás első két hónapjában az export 11 százalékkal csökkent, másrészt komoly vitába keveredett Brüsszellel a Lex Perkovic miatt. Bár Zágráb végül engedett az EU-nak, a gondok még nem teljesen oldódtak meg.

Túlzás lenne azt mondani, hogy Horvátországban hatalmas lelkesedés uralná a közvéleményt az uniós csatlakozás miatt.

A Poslovni Dnevnik című lap nagy feltűnést keltő cikkében írta meg, hogy az előző év azonos időszakához viszonyítva 11 százalékkal csökkent az export.

Az év első nyolc hónapjában pedig 6,3 százalékos volt a csökkenés. A lap szerint ennek oka elsődlegesen az uniós csatlakozás, mivel az ország vállalatai már nem annyira versenyképesek, sok privilégiumukat elvesztették.

A horvát illetékesek már a belépéskor figyelmeztettek arra, hogy az uniós integráció előnyeit csak később érezheti meg a horvát társadalom.

Boris Cota, Ivo Josipovic államfő tanácsadója például úgy vélte, az export és a GDP két éven keresztül esik majd a történelmi dátumhoz, 2013. július 1-hez viszonyítva.

Az egyik nagy veszteség, hogy az állam nem finanszírozhatja tovább a hajógyártást, illetve a mezőgazdaságot. A másik pedig az, hogy a Szerbiába, Boszniába és Macedóniába irányuló export ára tíz százalékkal drágult. Ugyanakkor az EU-ból származó importtermékek ára tíz százalékkal csökkent.

Akadnak olyan cégek is, amelyek nem éreznek különösebb változásokat a csatlakozás után sem. Így például a horvát távközlési vállalat, a Hrvatski Telecom, valamint a Pliva gyógyszergyár.

Ez utóbbiak már korábban magánkézbe kerültek: előbbit a Deutsche Telekom, utóbbit az izraeli Teva pharmaceutical vásárolta fel. Mindkettő nyereséges.

A csatlakozást követő negatív hírek miatt Branko Grcic kormányfőhelyettes, regionális fejlesztési és uniós támogatási miniszter leszögezte, hogy Horvátország már 2013-ban pluszban zár a csatlakozással, s 165 millió euróval kap vissza többet, mint amennyit befizetett: 243 milliót kell átutalnia, s 408 milliót kap. 2014-ben pedig 198 millió euró nettő nyereségre számít Zágráb.

Az integrációval kapcsolatos másik gond nem gazdasági természetű: a Brüsszel által vitatott Lex Prkovicról van szó, amelyet ugyan módosított a horvát parlament, miután az Európai Bizottság szankciókkal fenyegette meg Zágrábot, de a gondok ettől még nem oldódnak meg.

Az említett jogszabály, amelyet a csatlakozás előtti napon fogadott el a horvát törvényhozás, kimondta: Horvátország csak a 2002. augusztus 7. után elkövetett bűncselekmények miatt körözött személyeket adja ki az Európai Unió más tagállamainak.

A törvénymódosítás megakadályozta egyebek mellett egy Németország által keresett személy, Josip Perkovic kiadatását.

A volt jugoszláv titkosszolgálat (UDBA) egykori osztályvezetőjét a német hatóságok azzal vádolják, hogy ő adott parancsot a nyugatra emigrált egykori horvát olajipari menedzser, Stjepan Djurekovic meggyilkolására. A férfit 1983-ban az akkori NSZK területén az UDBA emberei öltek meg.

A parlament módosította a törvényt, de úgy, hogy az csak jövő év január elsejétől lép életbe. Bőven adtak időt az elmenekülésre azoknak, akiket érint.

Az uniós kiadatási egyezményeknek megfelelően Horvátország eddig 27 horvát és kilenc külföldi állampolgárságú személyt adott ki, míg Zágrábnak egy személyt szolgáltattak ki, méghozzá Bukarestből. Az összesen 36 állampolgárt Ausztriába, Magyarországra, Németországba, Olaszországba, Franciaországba, Szlovéniába, Dániába és Belgiumba küldték.

Elsősorban olyan köztörvényes bűnözőkről szó, akik gyilkosságot követtek ez az adott állam területén, vagy bűnszövetkezetben vettek részt, kábítószerrel kereskedtek, rablásban vettek részt.

Változatlan a viszony Belgráddal

A horvát-szerb viszonyra nem volt hatással Zágráb uniós csatlakozása. Állami szinten ugyan nem annyira rossz a viszony, október közepén Ivo Josipovic elnök két napra Belgrád vendége volt, de a két nép fiai finoman szólva nem szívelik egymást, a két ország közötti háború lezárása után majd húsz évvel sem.

A legutóbbi példa erre a vukovári botrány a szerb helységnév-táblákról. A horvát parlament által hozott törvény értelmében kétnyelvű táblákat lehet elhelyezni azokon a településeken, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a harminc százalékot. Vukovárban is ez a helyzet, ám a horvát nacionalistákat ez nem különösebben érdekelte, levették a szerb, cirillbetűs táblákat.

A zágrábi kormány azonban bizonyítani akarta, hogy elkötelezett a törvény végrehajtása ügyében. Egyrészt elutasította azt az ellenzéki javaslatot, amely a jogszabály felfüggesztését irányozta elő, másrészt pedig felfüggesztettek hat vukovári rendőrt a kétnyelvű táblák leszedése miatt. A vukováriak nagy felháborodással fogadták, amikor egyiküket kihallgatásra őrizetbe vették.

A horvát sajtó enyhítő körülményként felhívta a figyelmet arra, hogy az egyik rendőr apja elesett az 1991-95-ös horvátországi háborúban. Horvát nacionalisták arra hivatkozva ellenzik a szerb feliratokat, hogy a délszláv háborúban, 1991-ben a szerb csapatok teljesen lerombolták a várost. Augusztusban napokig több százan tiltakoztak Vukováron a cirill betűs szerb feliratok miatt.

Zágráb mindemellett további 32 személy elfogását, illetve kiadását kérte több uniós tagországtól, köztük Németországtól, Magyarországtól, Romániától, Olaszországtól és Nagy-Britanniától.

Az említetteken kívül az EU országai további kilencven személy kiadatását követelik, közülük 25-en az említett 2002-es dátum előtt követtek el a bűncselekményt.

A fennmaradó 65 személyből 12-t tartóztattak le a hatóságok, őket később kiszolgáltathatják a kérelmező államnak.

A zágrábi rendőrség letartóztatási parancsot adott ki a további 53 személy ellen, de egyelőre nem találják őket, nagy részük feltételezések szerint már nem is tartózkodik horvát területen.