Közügyektől eltiltva

Tisztelt Bíróság, előre jelzem: koedukált cellát szeretnék. Mármint arra az esetre, ha a független igazságszolgáltatás megrágalmazásának tetszene minősíteni ezt az írást. Arra készülök tudniillik, hogy a Molnár Gyula ügyében született másodfokú ítéleten álmélkodjam. Koedukált cellát pedig nem azért kérek, mert koromhoz nem illően mindenáron férfitársaságra vágynék. Úgy vélem azonban, előbb-utóbb visszaáll az a rendszer, amelyben politikai foglyokat tartanak, a köztörvényesektől elkülönítve. Mivel a politikában sajnálatos módon alig vagyunk nők, ha a státusfoglyok részlegében szeretnék maradni, női sorstárs híján valószínűleg koedukált cellára lesz szükségem. 

Igyekszem ugyan ezt a sorsot elkerülni, ezért az alábbiakban néha olyankor is csak kérdőjelet teszek a mondat végére, ha szívem szerint felkiáltójelet tennék. A XI. kerületben, amelynek nyolc éven át Molnár Gyula volt a polgármestere, régóta küszködtek a Kopaszi-gát problémájával. A gát környéke a múlt század elején kedvelt pihenő és szórakozó hely volt, de állapota egyre siralmasabbá vált. A víz tele volt hajóroncsokkal, a területen szinte semmilyen létesítmény nem működött.

Önkormányzatok váltották egymást, saját pénz hiányában mindegyik tőkeerős befektetőt keresett. Hiába. Molnár Gyuláéknak végül sikerült. Vesztükre. A szomszédos telek tulajdonosa, aki fantáziát látott a beruházásban, Leisztinger Tamás érdekeltsége volt, akiről általában szocialista szimpátiákat feltételeztek. Velük hozott össze az önkormányzat közös társaságot a beruházásra. Az önkormányzat vitte be a telket, a telekszomszéd Leisztingerék pedig a milliárdokat. Aki arra jár, tudja: azóta a Kopaszi-gáton mi minden épült 4,5 milliárd értékben. Nem is lenne semmi baj, ha - mint az ezzel foglalkozó blog írja -, a telekszomszéd nem Leisztinger, hanem mondjuk egy másik kerületi nagyvállalkozó lett volna. Akkor már kiemelt állami fejlesztésről beszélnénk, még tán a békemenet is innen indult volna.

Az önkormányzat kétharmados többséggel, az ellenzék nagy részének támogatásával, egyetlen ellenszavazattal támogatta is a konstrukciót. (Úgy emlékszem, a VI. kerületi képviselőket vád alá helyezték szavazatukért. Persze ők nem Fideszesek, igaz?) A kerületi Fidesz elnöke közel egy évig várt, majd 2007-ben feljelentést tett. A rendőrség, majd a főügyészség vagy ezer napig vizsgálódott, de végül - mit ád isten -, a 2010-es önkormányzati választás előtt 5 nappal jutott eredményre. Maga a főügyészség szóvivője kézbesítette Molnár Gyulának az idézést a hivatalába, éppen a rivális jelölttel való kampányvita előtt, kamerák kereszttűzében. Három nappal a választás előtt hivatalosan is gyanúsítottá tették a nyerésre álló szocialista polgármestert. De ugye, - óvatosságból ismét kérdőmondatban fogalmazzak -, a győzelmi esélynek az időzítéshez semmi köze?

Molnár Gyula, ha kicsivel is, elvesztette a választást. Mégis homokszem került a gépezetbe: 2012 szeptemberében első fokon bűncselekmény hiányában felmentették a vádlottakat. Igaz, már a vádirat is faramucira sikeredett: az ügyész is elismerte, hogy az önkormányzatot nem érte kár (sőt), és minden lépés jogszerű volt. De azért mégis gyanús volt neki a szándék… Azóta meg is kapta a büntetését. Fegyelmit, és lefokozták. A fellebbezés is nyögvenyelős: "Az első fokú bíróság hibamentesen állapította meg a tényállást. Bizonyíték-értékelő tevékenységének kellően eleget tett, így az - a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel - a másodfokú eljárásban nem támadható." Ennek ellenére megismétli "a jogtalan előny biztosításának" vádját.

Molnár Gyula indul a 2014-es választáson. Épp időben volt a másodfokú tárgyalás. Megint csak kérdezem: ennek légkörét ugye semmilyen módon nem befolyásolta, hogy az első fokon sikertelen ügyészt már lefokozták és az sem, hogy időközben egy másik politikai ügyben eljáró bírót fegyelmi elé állítottak és nyugdíjaztak, miután Szilvásy Györgyöt kiengedte az előzetesből? Láss csodát: most ripsz-ropsz, két tárgyalási nap után a bíróság mégis bűnösnek ítélte Molnárékat. Korábban a 7000 oldalas vizsgálati anyaghoz az 1000 nap alatt több tucat tanút hallgattak meg, most a bíróság egyetlen tanúra volt kíváncsi.

Történetesen az önkormányzat volt dolgozójára, akit 2003-ban Molnár Gyula bocsátott el. A tanú maga mondja: a jóval későbbi ügyről ezért nem is lehet információja, de ezt meg azt hallott. Kész. Ennyi. Ezért lehet valakit börtönbe csukni. Még az ügyész is csak felfüggesztett büntetést mert kérni, a bíró letöltendő börtönt és persze a közügyektől való eltiltást mondta ki. Hiszen ez a lényeg. Hogy Molnár ne indulhasson a választáson.

Hacsak nem a Tanú világa költözött le a filmvászonról, a Kúria nem hagyhatja így. Hiszen ez azt jelentené: ha nem is konkrétan, de a valódi beleszólás értelmében mindnyájan el leszünk tiltva a közügyektől. Akkor az egész ország egy nagy cella. Koedukált.

2013.11.02 07:10

Iskolai koffein

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is. Hüledezem. Vajon mennyire lenne bölcs kiküldeni valakit az esőbe, majd elvenni tőle az esernyőt, hogy el ne fáradjon a keze, miközben az ernyőt tartja? A diákok nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak csupán néhány órát, hanem mert az oktatási rendszer erre kényszeríti őket. Ha a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább "következetes"), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken! Részben a sok ezres év eleji diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik az iskolai túlterheltségről, a magas óraszámról. (Ezt bizonyítandó, felhívásunkra rengeteg diák fotózta le saját órarendjét.) Érdemes azonban beszélni a túlzott mértékű lexikális tananyag terheiről, és a diákok túlzott stresszeléséről is. Aki nem szakosodik gyorsan, hanem például általános gimnáziumba megy, az egy sor tantárgyból nagyon részletes tudást kell elsajátítson a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik az adott tárgyból, ha nem, -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyaira nem jut kellő idő és óraszám. Így azokat különórákon kell megtanulnia. Abban tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - azt mondja, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. (Közvetlenül nem, de közvetve igen, miután a kötelező tananyag egyrészt merev, másrészt néhány területen nagyon részletes, főként azoknak, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulnának tovább, amelyeknek az elsajátítását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.) Emellett - és erről kevesebb szó esik - a “poroszos” iskolarendszer elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat. A tesztrendszer például a memóriát kéri számon, elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló. Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, nem egy esetben megszégyenítve a tanulót az osztály - a saját közössége - előtt, ha egy kérdésre éppen nem tud helyesen felelni. Ezt tetézik az antidemokratikus igazgatók, akik között mind több a politikai kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekkel nyomják el a diák-önkormányzatokat és hallgattatják el saját iskolájuk hangját. Annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen néhány diákkal, esetleg töltsön el egy napot valamelyik közoktatási intézményben, látogasson el néhány  órára, nézze meg a fiatalokat, amint a következő napra készülnek. Garantálom, másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.  A szerző kommunikációs koordinátor, Független Diákparlament 
2018.09.19 08:19

Sorrend

Nemrég még komoly fegyverténynek számított egy-egy kelet-közép-európai politikai vezető meghívása Washingtonba, amolyan demokrácia fokmérőként működött. A Trump-éra azonban ezt is átírta, mint oly sok mindent a tengeren túli demokráciaszentélyben. Tegnap Andrzej Duda lengyel elnököt fogadta az amerikai elnök miközben, az Európai Unió épp elindította a 7. cikkely szerinti eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása miatt Lengyelország ellen. A Fehér Ház új lakója közismerten nem finnyás emberi jogi és jogállamisági kérdésekben, viszont annál inkább érzékeny az Egyesült Államok katonai ereje és az amerikai hadiipar piaci vezetőszerepe témakörben. Nem véletlen, hogy Kelet-Közép-Európából elsőként Klaus Johannis román elnök kapott hivatalos meghívást Washingtonba tavaly júliusban, illetve, hogy Trump először épp Varsóba látogatott a térségben. Mindkét országban az utóbbi időben komoly visszalépések történtek a jogállamiság terén, ám a két állam geopolitikai jelentősége felülír minden Washingtonban korábban hagyományos aggályt. Romániában 2016 óta élesben működik Deveselun, az amerikai rakétavédelmi bázis, Lengyelországban most épül. Bukarest az európai NATO-tagállamok közül elsőként ígérte (és valósította) meg azt, amit Trump kért – védelmi költségvetése 2 százalék fölé emelését -, amerikai katonai támaszpontnak ad otthont a Fekete-tenger partján, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az (Traian Basescu volt államfő szavaival élve) ne váljon „orosz tóvá”. Lengyelország a rakétavédelmi bázison túl elsőként kötött rendszeres amerikai cseppfolyósgáz-szállítmányokra szóló szerződést (Trump tavalyi varsói útja után). És nem utolsósorban, e két ország volt az első a régióban – és Európában –, amely Trump hivatalba lépése óta nagy tételben vásárolt amerikai haditechnikát, valamint ők a két legnagyobb oroszellenes, egyben Oroszországgal határos európai állam is. Ezt a stratégiai fölényt nem tudja legyőzni Orbán Viktor, bármennyire is élen jár a Trumptól nem idegen illiberalizmusban. Duda washingtoni meghívása újabb alkalom lehetne miniszterelnökünk számára, ahhoz hogy rádöbbenjen – az Unión kívül van ugyan élet, de ahhoz nem elég a „merjünk nagyok lenni”.
2018.09.19 08:19