Jól eladható a populizmus Európában

Publikálás dátuma
2013.11.04. 06:36
Tomio Okamura üzletemberből lett politikus
Az utóbbi másfél évben több választást rendeztek a világban, melyeken korábban kevéssé ismert politikusok kerültek reflektorfénybe. Felemelkedésüket populista, esetenként szélsőséges hangvételüknek köszönhetik. Most még nincsenek kormányon, de némelyek közülük a későbbiekben akár Európa fontos tényezőivé válhatnak. Ez azonban aligha lesz jó hír az EU számára.

Csehországban, a 2006-os választás után még olyan cikkek, elemzések jelentek meg, melyek szerint a brithez hasonló kétpólusú parlamenti demokrácia alakulhat ki az országban.

Akkor ez nem is látszott túlzottan merész jóslatnak, hiszen a választáson a két nagy politikai erő, a Polgári Demokrata Párt (ODS) és a szociáldemokrata CSSD együttesen 68 százalékot szerzett, a leadott voksok több mint kétharmadát.

A válság, valamint a napvilágra került korrupciós ügyek azonban épp e két pártot sújtották leginkább. Október végén ugyanis már csak 28 százalékot szereztek úgy, hogy ebből több mint húsz százalék a voksolás győztesére, a CSSD-re esett.

Hét párt jutott be a parlamentbe, köztük hét százalékkal a Virradat (a párt teljes neve: Közvetlen Demokrácia Virradata) nevű tömörülés, amely saját bevallása szerint nem tartja sokra a parlamentáris demokráciát, s mindenről az emberek közvetlen megkérdezésével, népszavazáson döntene.

Ez elvileg nem lenne drámai, hiszen a svájci kantonokban is gyakorta rendeznek referendumot itthon teljesen lényegtelennek tűnő kérdésekben is, ám a Tokióban született politikus,

Tomio Okamura nem ezen felvetésének köszönhette azt, hogy magabiztosan jutott be az alsóházba. A cseh statisztikai hivatal kimutatása szerint Okamura elsősorban azokban a régiókban szerepelt jól, ahol tapintható a feszültség a cseh és a roma lakosság között.

Okamura Indiába küldené a romákat

Okamura még a választás előtt szenátorként elsősorban olyan településeket keresett fel - Sluknovot, Varnsdorfot, Janovot -, ahol hasonló a cseh és a roma lakosság aránya.

Hamar belopta magát a helyi lakosság egy részének szívébe. Nem a fényes jövővel kapcsolatos ígéreteivel, hanem a romákat érintő kijelentéseivel.

Tomio Okamura üzletemberből lett politikus

Leszögezte, ő ugyan nem rasszista, hiszen külföldiként neki is meggyűlt a baja az idegengyűlölőkkel, de a csehországi romák jobban tennék, ha mielőbb visszamennének Indiába.

Akkor nem érnék őket atrocitások. Szociális támogatást csak azoknak a roma szülőknek adna, akik "iskolába íratják a gyerekeiket", s rendszeresen "elküldik őket orvosi vizsgálatra".

A Virradat, vagy csehül Úsvit a népszerűbb pártok közé tartozik az észak-csehországi Tnvaldban, ahol a választáson minden tizedik választópolgár tette neve mellé az x-et.

A településen 2012-ben, újév napján vált országszerte ismertté. E napon egy helybéli lelőtt egy romagyereket. A bíróság azonban felmentette a férfit.

Trnvaldban különösen magas a munkanélküliség, s jelentősek az etnikai feszültségek. Hasonló a társadalmi-szociális helyzet Duchovcében és Varnsdorfban is.

Előbbi településen az Úsvit kilenc, utóbbiban pedig 8,5 százalékot szerzett. Sluknovban pedig 7,21 százalék szavazott Okamura pártjára. A faluban nem ritkák az összecsapások a cseh és a roma lakosság tagjai között.

Okamura 1972-ben született Tokióban japán apától és cseh anyától. Hat éves volt, amikor először Csehszlovákia földjére lépett. Már gyerekként megtanult bánni a pénzzel: pattogatott kukoricát árult a helyi mozikban.

Később Csehországban ennél azért komolyabb vállalkozásba fogott. A Cseh Utazási Iroda szóvivője, illetve alelnöke lett.

Emellett egy kisebb, Miki Travel nevű utazási irodát is fenntartott. Alapított továbbá egy elsősorban ázsiai ételeket áruló élelmiszerüzletet is.

Országos ismertségét egy először Japánban vetített realitynek, a Dragon's Dennek köszönhette: zsűritagként értékelte a versenyzők teljesítményét.

A műsorban vállalkozók néznek egymással farkasszemet. Okamura több könyvet is írt, ezek közül a 2010-ben megjelent Cseh álom volt a legsikeresebb.

Nem nevezhető tapasztalt politikusnak, hiszen csak tavaly lépett politikai pályára: 2012 júniusában jelentette be, hogy Zlínben független jelöltként indul a szenátusi választáson.

Az októberben megrendezett voksolást nagy fölénnyel nyerte meg a második fordulóban. A felsőházi tagság csak ugródeszka volt számára.

Röviddel a győzelmet követően ugyanis bejelentette, indulni kíván a 2013-as elnökválasztáson. Később azonban kizárták a jelöltek közül, mert kiderült, egy sor támogatói aláírását hamisították.

Stronach bedobta a törülközőt

Amikor 2012 szeptemberében a Kanadában élő osztrák vállalkozó, Frank Stronach 81 évesen jelentette be, pártot alapít szülőhazájában Team Stronach (TS) néven, úgy festett, hogy teljesen átrajzolja hazája belpolitikai térképét.

Akkor az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) leszállóágban volt, s úgy látszott, Stronachék sok szavazatot oroznak el a populistáktól, hiszen egy kis euroszkepticizmusért a milliárdos sem ment a szomszédba. Időnként megpendítette azt is, hogy hazájának ki kellene lépnie az euróövezetből is.

Frank Stronach nem lett sikeres a politikában

Ezek a kijelentései híven bizonyították, Stronach ízig-vérig populista. Üzletemberként ugyanis ő maga sem járna jól azzal, ha Ausztria visszatérne a schillinghez.

Stronach az üzleti életben sikert sikerre halmozott, igaz, nem minden változott arannyá, amihez hozzáért: az Austria Wient például még ő sem volt képes topcsapattá varázsolni.

A politikában fényes jövőt remélt. Pártjának 20-30 százalék közötti eredményt jövendölt a parlamenti választáson, a közvéleménykutatók pedig 15 százalékra látták jónak.

Még a patinás német lap, a Die Zeit is azt írta, Ausztriát is elérte a Berlusconi-effektus. Stronachtól sokan tartottak, nem véletlenül: a 90 ezer embert foglalkoztató autóalkatész-beszállító Magna International fejeként nem jelenhetett gondot számára a választási kampány finanszírozása.

Stronach nem szívesen ad mások véleményére. Keményen visszaszólt azoknak, akik kételyeiknek adtak hangot annak kapcsán, hogy pártja valóban jó úton halad-e.

Kiderült azonban, hogy a tamáskodóknak volt igazuk: Stronachnak fogalma sincs a politikáról. Pártja tulajdonképpen már a szeptember 22-én megrendezett parlamenti választás előtt szétesett.

A belső viharok elriasztották a választókat, nem egészen hat százalékot szerzett, s 11 képviselőt küldhetett a törvényhozásba, vagyis messze várakozások alatt szerepelt.

A széthúzások miatt felettébb valószínűtlen, hogy a képviselőcsoport egybemarad a törvénykezési időszak végéig.

Stronach le is vonta a konzekvenciát: két héttel a választásokat követően bejelentette, lassacskán kivonul a politikából.

A felmérések szerint az osztrákok nagy többsége nem is fogja hiányolni. Egy populistával mindenesetre szegényebbé válik Európa.

Grillo, a zöld euroszkeptikus

Stronachból talán az hiányzott, ami Beppe Grillóban, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetőjében megvan: a kisugárzás.

Az 1948-ban született komikus minden gesztusa, megnyilatkozása arról árulkodik, hogy profi kommunikátor, retorikája valósággal zseniális, magával tudja ragadni az embereket. Ízig-vérig populista, mondandóját meghökkentő fordulatokkal ötvözi.

Beppe Grillót rendre tömegek hallgatják

Stronach-hoz hasonlóan ő is összeférhetetlen. Az M5S-ből már négy szenátort zártak ki, mert szembementek Grillo akaratával.

A párt óriási sikert aratva több mint 25 százalékot szerzett a február végén megrendezett olasz parlamenti választáson. Az M5S ideológiáját tekintve Tomio Okamura Virradatához hasonlít, hiszen szintén inkább a népszavazások híve, mintsem a parlamentáris demokráciáé.

Bár sok hírmagyarázó arra számított, hogy Grillo pártja előbb-utóbb eltűnik a süllyesztőben, ez eddig legalábbis nem következett be.

Talán azért, mert a populizmust, az euroszkepticizmust pozitív értékekkel ötvözi: a környezetvédelmet is a párt zászlajára tűzte.

Grillo pártja némi visszaesés után ismét 21-22 százalékon áll a közvéleménykutatások szerint, így az olasz belpolitika nehezen megkerülhető szereplője maradt.

Ez azonban komoly veszélyeket rejt magában, hiszen Grillo senkivel sem hajlandó szövetkezni. Rendre előrehozott választást követel, amelyet - mint hangoztatja - pártja meg is nyer majd.

Olasz lapvélemények szerint egyre több a hasonlóság az M5S és a francia Nemzeti Front között, amely mérsékeltebbé vált Marine Le Pen vezetésével. Egyikük sem kedveli az Európai Uniót, az eurót, s kitessékelnék a bevándorlókat.

Várható-e együttműködés közöttük a jövő májusi Európai Parlamenti választás után? Nem valószínű. Grillo túlságosan is öntörvényű és keményfejű ahhoz, hogy bárkivel képes legyen közös nevezőre jutni.

Lucke, az euróellenes értelmiségi

Lucke egyetemi docens FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Mihaloliakosz, a visszatérő börtönlakó
Nikolaosz Mihaloliakosz, a görögországi neonáci Arany Hajnal elnöke ugyan már tavaly június óta parlamenti képviselő, ám csak idén szeptemberben kezdett írni róla a nemzetközi média, miután letartóztatták őt. Több más párttársával együtt azzal vádolják, hogy bűnszövetkezetet hozott létre. Nem először került rács mögé, s életpályáján végigtekintve talán nem is utoljára.
1974-ben 16 éves volt, amikor először letartóztatták, ekkor részt vett az athéni brit nagykövetség előtt rendezett tüntetésen. (A görögök azt remélték, hogy a Cipruson katonai bázist fenntartó London megakadályozza Törökország beavatkozását a szigetországban.)
1976-ban újra őrizetbe vették egy újságíró inzultálása miatt. A börtönben eltöltött időszak alatt találkozott az 1967-1974 közötti katonai diktatúra több vezetőjével. Miután belépett a hadseregbe, a különleges erők kommandójához került.
1978-ban azonban ismételten rács mögé került, mivel azt követően, hogy belépett egy illegális szélsőjobboldali szervezetbe, egy razzia során fegyvereket és lőszer találtak nála. 1979 januárjában egy éves börtönbüntetésre ítélték. Szabadon bocsátását követően alapította meg az Arany Hajnal című szélsőjobboldali ideológiát hirdető lapot, amelyet 1984-ig adott ki.
Mihaloliakosz 1985-ben alapította meg a "Populáris Nemzeti Mozgalom - Arany Hajnal" nevű pártot. 2005-ig maradt az élén, ekkor azonban kilépett a tömörülésből azután, hogy antifasisztákkal került összetűzésbe. 2005-2007 között a Hazafias Szövetségben fejtette ki politikai tevékenységét. 2007-ben nevezték a pártot Arany Hajnalra. Mihaloliakosz tagadja a holokausztot. Egy időre alighanem fel kell függesztenie politikai ténykedését, mivel több éves szabadságvesztésre ítélhetik. Ám a börtönből is az Arany Hajnal szellemi vezére maradhat.

Éppen nem érte el az öt százalékos parlamenti küszöböt a szeptember 22-én megrendezett német parlamenti választáson az (AfD) Alternatíva nevű euroszkeptikus párt, amely az Európai Unióból nem kíván kilépni, az euróövezetből viszont igen.

Az AfD azonban így sem lehet elégedetlen, hiszen 1,7 millió euróra számíthat a központi költségvetésből.

Legközelebb az EP-voksoláson mérettetheti meg magát a tömörülés, s ezúttal már sikerrel is járhat. A német választás óta népszerűsége stabilan hat százalék körüli.

Valószínűleg nem jut a Kalózpárt sorsára, amelynek két éve még a tíz százalékot is meghaladta a népszerűségi mutatója, de hamar visszaesett a támogatottsága.

Igaz, szakértők rendre arra figyelmeztetnek, egy párt csak az euroszkepticizmusból hosszabb távon nem tud megélni, ideológia nélkül nincs esélye a túlélésre.

Az Alternatívának három elnöke van, közülük az 1962-es születésű Bernd Lucke a legkarizmatikusabb. Teljesen eltér az eddig említett populistáktól. Nem volt komikus, még csak üzletember sem: a Hamburgi Egyetem docense. Makroökonómiát oktat.

Hosszú karriert azonban nem tervez a felsőoktatási intézményben, feltett szándéka, hogy a politikában folytassa karrierjét. Jelezte, hogy jövőre ő lesz pártja listavezetője az EP választáson.

Lucke Grillóhoz hasonlóan jó szónok, televíziós fellépései során valósággal brillírozott, érveket sorakoztatott fel, nagy szerepe volt abban, hogy pártja igen jól szerepelt szeptember 22-én.

Hírmagyarázók szerint az is neki köszönhető, hogy - amint ez sok új és hirtelen népszerűvé vált pártnál megesik - az Alternatívát eddig elkerülték a belső harcok.

Ám egy nehéz feladat még vár rá. Az Alternatíva egyre vonzóbb célpont a szélsőjobb számára. Meg kell akadályoznia, hogy a szélsőségesek, a neonácik beszivárogjanak az AfD-be.

Frissítve: 2013.11.03. 21:30

Snowden hazavágyik

Publikálás dátuma
2013.11.04. 06:33
Ströbele bemutatja Snowden levelét, melyet a német kancellárnak írt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Az európai titkosszolgálatok az eddig véltnél jelentősebben együttműködtek egymással a titkosszolgálati információk megszerzésénél és megosztásánál. A brit Guardian értesülései szerint a brit GCHQ titkosszolgálat az internetes kémtechnológia fejlesztése ügyében működött szorosan együtt a német hírszerzéssel, a BND-vel, valamint a francia, a spanyol, és a svéd titkosszolgálattal - derül ki a Guardian cikkéből. Közben Németországban egyre többen követelik, Berlin adjon menedékjogot a kiszivárogtató Edward Snowdennek.

A brit titkosszolgálat, a GCHQ a legutóbb napvilágra került dokumentumok szerint elégedett volt a németek és a franciák adatszolgáltatásával is.

A német hírszerzés, a BND elismerte az együttműködést. Miután kiderült Angela Merkel telefonjának az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) általi megfigyelése, Berlin az áldozatnak tűnt a megfigyelési botrányban.

Ugyanakkor az NSA vezetője, Keith Alexander múlt hét elején azt közölte, hogy a NATO-partnerek is aktívan együttműködtek nemzetbiztonsági ügyekben.

A Wall Street Journal pedig arról számolt be, hogy a spanyol és francia titkosszolgálat saját állampolgárainak telefonbeszélgetéseivel kapcsolatos adatokat osztotta meg az NSA-val.

Mint a német Die Welt írta, Oroszország érdekében állhatott, hogy kiderüljön, az NSA megfigyelte Angela Merkel kancellárt.

A lap feltételezi azt, hogy Edward Snowdennek komoly árat kell fizetnie Moszkva vendégszeretetéért, s olyan dokumentumokat kell nyilvánosságra hoznia, amelyek megfelelnek Vlagyimir Putyin politikai törekvéseinek.

A Die Welt elképzelhetőnek tartja, hogy gazdaságpolitikai megfontolások állnak a háttérben. Putyin elnök ugyanis közeledne Európához, ennek azonban akadálya lehet, Európa és az Egyesült Államok jó viszonya.

A lap úgy véli, a kompromitáló dokumentumok nyilvánosságra hozatala a Kreml sikeres akciója. A Die Welt szerint ennek a része a németországi Zöldek politikusa, Hans-Christian Ströbele és Snowden csütörtöki megbeszélése is.

Senki sem gondolhatja azt, hogy kettejük találkozója megvalósulhatott volna a Kreml beleegyezése nélkül. Mint a Die Welt fogalmaz, Putyin nem az az ember, aki egy Snowdent Oroszországba hoz, „majd a jótékonykodót játssza, hanem arra a helyre törekszik, ahol a Forbes magazin már látja: a világ legbefolyásosabb embere kíván lenni”.

Oroszország láthatóan nem örülne, ha Snowden elhagyná az országot. A kiszivárogtató Angela Merkelnek írott levelében, amelyet Ströbele közvetítésével juttatott el a német kancellárhoz, nem zárkózott el attól, hogy Németországban vizsgálóbizottság előtt tanúskodjon az amerikai adatgyűjtési programról, feltéve, ha Berlin garantálná, hogy nem adja ki az Egyesült Államoknak.

A német sajtó szerint Snowdennek honvágya van, "hiányzik neki a tortilla chips" - írta a Die Welt, s Németországban inkább otthonosabban érezné magát, mint Oroszországban. Moszkva azonban aligha támogatná a kiszivárogtató eltávozását.

Vlagyimir Putyin elnök szóvivője kifejtette, Moszazt nem akadályozná meg, ha a német tényfeltárók Oroszországban hallgatnák ki Snowdent.

Az amerikai kiszivárogtató menedékjogának köszönhetően „szabadon mozoghat orosz területen, s bárkivel találkozhat. Nem akadályozhatjuk meg ebben” – fogalmazott .

Ugyanakkor Snowdennek is komoly fenntartásai vannak eseteges oroszországi meghallgatásával kapcsolatban. A német baloldali pártok, a szociáldemokraták, a Zöldek és a Balpárt is azt követeli, hogy Berlin adjon menedékjogot Snowdennek.

Peer Steinbrück, az SPD volt kancellárjelöltje szerint menedéket kell adni az amerikai kiszivárogtatónak, ha ez az ára annak, hogy feltárja az NSA adatgyűjtésekkel kapcsolatos tevékenységét.

A kulturális élet több képviselője is úgy véli, Németországnak garantálnia kell Snowden biztonságát. A kereszténydemokraták eddig nem szólaltak meg a kérdésben.

Feltehetően azonban Snowdenért nem kockáztatnák a német-amerikai viszonyt. A német koalíciós tárgyalások közepette kérdés, hogy Snowden sorsa is témája lesz-e a kereszténydemokraták közötti megbeszéléseknek.

Szerző
Frissítve: 2013.11.03. 20:58

Új polgármestert választ New York

Publikálás dátuma
2013.11.04. 06:31
Lhota és De Blasio három televíziós vitában is összemérték erejüket FOTÓ: ERUROPRESS/GETTY IMAGES/PETER FOLEY
November 5-én eldől, a demokrata Bill de Blasio vagy a republikánus Joe Lhota lesz New York új polgármestere, a milliárdos médiamogul, Michael Bloomberg utóda. Nagy a tét, hogy ki és milyen irányba vezeti az Egyesült Államok legnépesebb metropoliszát. Bloomberg 12 év elteltével köszön le, s a felmérések azt jelzik, utána a liberális de Blasio lehet a befutó. Bár New York lakossága többségében demokrata, húsz éve nem állt demokrata párti politikus a város élén.
Bloomberg végre vakációzhat
New York jelenlegi polgármester, Michael Bloomberg 12 év után távozik hivatalából. A 71 éves amerikai médiamágnást a Forbes magazin kérdezte jövendő terveiről. Bloomberg elmondta, január 1-én még elmegy utóda beiktatására, majd hivatalba lépése óta első alkalommal barátnőjével vakációzni mennek Hawaiira és Új-Zélandra.
Ezt követően Kínában tart beszédeket, távolabbra egyelőre nem tervez. Elnöki ambíciókról nem ejtett szót. A jövőben is aktívan támogatja mindazokat az ügyeket, amelyek polgármesterként is fontosak voltak számára, így a bevándorlás kérdését, a fegyverzetkorlátozást, a megfizethető egészségügyi ellátás megteremtését.
Bloomberg elismerte, nyilván nem lesz könnyű az átmenet, hiszen eddig "heti hét nap, 24 órában" dolgozott, jövő évtől azonban már csak a maga ura lesz. Nem akarja újra a Bloomberg céget vezetni, s új vállalatot sem alapít. Mint elmondta, Bill Clinton és Bill Gates nyomában akar járni, akik mindketten ma is "számítanak", nagyon keményen dogoznak, és hasznossá tudták tenni magukat.
Bloomberg vagyonát 31 milliárd dollárra becsülik. Van egy alapítványa, amelyet gyerekei vezetnek, továbbra is azon keresztül jótékonykodik majd. A polgármester nem erősítette meg a pletykákat, hogy megvenne egy üzleti lapot, netán a Financial Timest vagy a Wall Street Journalt.

Bill de Blasio szeptemberben megnyerte a demokrata előválasztást, s bár csak hajszállal lépte át a jelöléshez szükséges 40 százalékos határt, végül nem volt szükség második fordulóra.

A második helyezett, Bill Thompson, Bloomberg korábbi kihívója visszalépett, a polgármester titkos utódjelöltje, Christine Quinn pedig nem lopta be magát a választók szívébe, pedig New York első női - és leszbikus - polgármestere lehetett volna.

Igaz, a legesélyesebb induló, Anthony Weiner volt képviselő egyszerűen lenullázta magát, hiába tehetséges politikus, a magáról küldözgetett szexképek botrányát semmiféle kampányüzenettel nem tudta elfeledtetni.

Az 52 éves de Blasio, a város eddigi ombudsmanja sokakat meglepett. Szokatlan koalíciót sikerült összehoznia: nem csupán a fehérek 40, s a spanyol ajkú amerikaiak 44 százaléka támogatta, hanem még a New York-i feketék 39 százaléka is mögé állt az előválasztáson.

Ebben az is közrejátszhatott, hogy a manhattani születésű, német-olasz családból származó de Blasio vegyes házasságban él. Afrikai-amerikai  felesége Chirlane McCray költő és feminista aktivista, ő és a gyerekek rendre lelkesen bekapcsolódtak a korteskedésbe.

Kormányzót választ New Jersey és Virginia
November első keddje hagyományosan választási nap az Egyesült Államokban. Az idei köztes esztendő, nem elnökválasztási, s nem is félidős kongresszusi választási év, csak a megüresedett helyeket töltik be. Két államban, New Jerseyben és Virginiában kormányzóválasztást tartanak, amire mindig nagy figyelem irányul, hisz azt tartják, sikeres kormányzókból lesznek a legesélyesebb elnökjelöltek.
New Jerseyben ezúttal nincs sok kétség, hogy az állam népszerű, republikánus kormányzóját, Chris Christie-t nagy többséggel újraválasztják. Kihívója a helyi törvényhozás egyik demokrata szenátora, Barbara Buono. Kettejük párharca meglehetősen egyenlőtlen, Christie fél év alatt 12,7 millió dollár kampánypénzt gyűjtött, míg Buono mindössze 2,9 milliót.
A kormányzó igazi nagyágyú, 2012-ben majdnem indult az elnökségért, s csak hajszál híján nem őt kérte fel alelnökjelöltjének Mitt Romney (állítólag a túlsúlya szólt ellene). Christie hatékony vezetőként mutatkozott be a tavalyi Sandy hurrikán utáni mentésnél, Romney meg is orrolt rá, amiért jól együttműködött Obama elnökkel. Meglepő lenne, ha 2016-ban nem pályázná meg a republikánus elnökjelöltséget.
Éles párharc folyik ugyanakkor Virginiában, ahol a demokraták kormányzójelöltje Terry McAuliffe.Ő 1996-ban Bill Clinton második kampányát irányította, majd 2008-ban Hillary Clinton kampányát vezette.
Érthető tehát, hogy a demokraták egyik fő adománygyűjtőjeként ismert McAuliffe mellett mindkét Clinton teljes erőbevetéssel korteskedett, többször is jártak az államban, sőt, a hétvégén még Obama is odalátogatott. A virginiai kormányzói posztért a republikánusok Ken Cuccinellit, az állam jelenlegi főügyészét indítják. McAuliffe 2009-ben nem járt sikerrel, ezúttal viszont biztosra akar menni, 25-ször annyit költött választási hirdetésekre, mint republikánus ellenfele. A demokrata jelöltet segíti, hogy a távozó republikánus kormányzó, a leszerepelt Tea Párthoz eléggé közel álló Bob McDonnell működését kétes kampánypénzek miatti botrány árnyékolta be.

Szeptemberben eldőlt az is, hogy de Blasio republikánus ellenfele az 58 éves Joe Lhota lesz, aki Bronxban nőtt fel, a Georgetown Egyetemen diplomázott, s a Harvard Business Schoolon doktorált. Másfél évtizedet húzott le beruházási bankárként, alelnöke volt egy telekommunikációs cégnek.

Üzleti tapasztalatai mellett Lhota kiválóan ismeri New York ügyeit, Rudy Giuliani hivatali idejében ugyanis a polgármester személyzeti főnöke lett, később költségvetési vezetőként, majd polgármester-helyettesként szolgált. 2011-2012-ben a közlekedésbiztonsági hatóságot vezette, s csak a választási kampány miatt mondott le.

Friss felmérések szerint a város lakóinak 68 százaléka di Blasióra készül szavazni kedden, a kevéssé karizmatikus Lhotára mindössze 23 százalék adná a voksát.Szerény a támogatottsága a Függetlenségi Párt jelöltjének, Adolfo Carriónnak.

New York-i üzleti köreiben nem felhőtlenül örülnek annak, hogy a pénzügyi világ érdekeit mindig szem előtt tartó, multimilliomos Bloomberg után a liberális de Blasio kezébe kerülhet a város irányítása.

Észak-Colorado lehet az 51. állam?
Számos polgári kezdeményezés, helyi népszavazás miatt is urnákhoz járulnak az amerikaiak több államban. A legnagyobb feltűnést talán tíz észak-coloradói megye kezdeményezése keltette: e térség lakói arról voksolnak, hogy elszakadjanak-e Coloradótól, s megalakítsák-e az Egyesült Államok 51. szövetségi államaként Észak-Colorado államot.
A 11. megye, Moffat lakossága viszont arról szavaz majd, hogy csatlakozzanak-e Wyoming államhoz, vagy maradjanak továbbra is coloradóiak. A helyi közszolgálati csatorna elemzése szerint anyagilag Colorado járna jobban az elszakadással, hiszen a 11 megyére az állam büdzséjéből mintegy 620 millió dollárt költenek oktatási támogatásra, büntetésvégrehajtásra, egészségügyre, a bíróságok fenntartására.
Igaz, elszakadásukkal az állam elveszítené olajkincse felét, s fontos mezőgazdasági területeket, ami érzékenyen érintené a helyi gazdaságot. Mindazonáltal a vidéki megyék aligha járnak sikerrel. Még ha helyben többséget kapnának is a népszavazáson, a szétválást az állam törvényhozásának, a kormányzónak, illetve a washingtoni kongresszus mindkét házának is jóvá kellene hagynia, s mindez kevéssé valószínű.

A Wall Street Journal már az előválasztások után aggodalmának adott hangot de Blasio tervei miatt, különösképp azért, mert kilátásba helyezte, hogy a gazdagok adójának emelésével oldaná meg a város pénzügyi gondjait, s ezzel egyes vélemények szerint a következő két évtizedre megbéníthatja a metropolis fejlődését.Mások abban bíznak, ha hivatalba lép, az új polgármester középre veszi az irányt.

A demokrata jelölt mindenesetre "anti-Bloombergként" jellemezte magát, szakítani kíván elődje politikájával. De Blasio fő kampánytémája a "két város ellentéte": szerinte az eddigi városvezetés csak a leggazdagabbak érdekeit képviselte, s elhanyagolta a középosztályt.

De Blasio az évi félmillió dollár felett keresők adójának megemeléséből finanszírozna ingyenes iskolaelőkészítő és felnőttképző programokat.

Megígérte azt is, hogy mintegy 200 ezer olcsó bérű, önkormányzati lakást építenek. A republikánus aspiráns viszont adókedvezményeket ígért a nagy beruházóknak, ingatlanfejlesztőknek.

Eltérő koncepciót képviselnek tehát, de Blasio szerint a városvezetésnek aktív szerepet kell vállalnia az egyenlőtlenségek csökkentésében, Lhota szerint viszont a helyi kormányzatnak nem kell beavatkoznia.

A The New York Times vezércikkében de Blasio mellett állt ki, megjegyezve, hogy eredetileg Quinn jelöltségét favorizálták volna.

A lap szerint ugyanakkor de Blasio volt az, aki legjobban szót értett a választókkal, a legszegényebbek problémáinak is hangot adott, s meggyőzően tudta képviselni nézeteit.

A két jelölt három tévévitában is összecsapott. A legutóbbin de Blasio azzal támadta ellenfelét, hogy nem vesz tudomást New York súlyos megosztottságáról.

Felidézte a Giuliani-éveket, amikor szerinte a városlakók szenvedtek a polgármester megosztó politikájától. Lhota védelmébe vette egykori főnökét, azzal vágva vissza, hogy de Blasio, aki egy tehetős bostoni elővárosban, Cambridge-ben nőtt fel, vajmi kevéssé érti a New York-iak problémáit.

Lhota a célegyenesben a sárdobálástól sem riadt vissza: a piszkos kampány eszközeit is bevetve közzétett például egy hirdetést, amelyben azt állítja, de Blasio győzelmével a hetvenes évekbeli "bűnözés és káosz" visszatérése fenyeget.

A demokrata jelölt ugyanakkor egyik hirdetésében emlékeztetett, vetélytársa szimpatizál a közelmúltbeli kormányzati leállásért felelős, konzervatív teadélután mozgalom nézeteivel.

Szerző
Frissítve: 2013.11.03. 21:04