Csehországban, a 2006-os választás után még olyan cikkek, elemzések jelentek meg, melyek szerint a brithez hasonló kétpólusú parlamenti demokrácia alakulhat ki az országban.
Akkor ez nem is látszott túlzottan merész jóslatnak, hiszen a választáson a két nagy politikai erő, a Polgári Demokrata Párt (ODS) és a szociáldemokrata CSSD együttesen 68 százalékot szerzett, a leadott voksok több mint kétharmadát.
A válság, valamint a napvilágra került korrupciós ügyek azonban épp e két pártot sújtották leginkább. Október végén ugyanis már csak 28 százalékot szereztek úgy, hogy ebből több mint húsz százalék a voksolás győztesére, a CSSD-re esett.
Hét párt jutott be a parlamentbe, köztük hét százalékkal a Virradat (a párt teljes neve: Közvetlen Demokrácia Virradata) nevű tömörülés, amely saját bevallása szerint nem tartja sokra a parlamentáris demokráciát, s mindenről az emberek közvetlen megkérdezésével, népszavazáson döntene.
Ez elvileg nem lenne drámai, hiszen a svájci kantonokban is gyakorta rendeznek referendumot itthon teljesen lényegtelennek tűnő kérdésekben is, ám a Tokióban született politikus,
Tomio Okamura nem ezen felvetésének köszönhette azt, hogy magabiztosan jutott be az alsóházba. A cseh statisztikai hivatal kimutatása szerint Okamura elsősorban azokban a régiókban szerepelt jól, ahol tapintható a feszültség a cseh és a roma lakosság között.
Okamura Indiába küldené a romákat
Okamura még a választás előtt szenátorként elsősorban olyan településeket keresett fel - Sluknovot, Varnsdorfot, Janovot -, ahol hasonló a cseh és a roma lakosság aránya.
Hamar belopta magát a helyi lakosság egy részének szívébe. Nem a fényes jövővel kapcsolatos ígéreteivel, hanem a romákat érintő kijelentéseivel.
Leszögezte, ő ugyan nem rasszista, hiszen külföldiként neki is meggyűlt a baja az idegengyűlölőkkel, de a csehországi romák jobban tennék, ha mielőbb visszamennének Indiába.
Akkor nem érnék őket atrocitások. Szociális támogatást csak azoknak a roma szülőknek adna, akik "iskolába íratják a gyerekeiket", s rendszeresen "elküldik őket orvosi vizsgálatra".
A Virradat, vagy csehül Úsvit a népszerűbb pártok közé tartozik az észak-csehországi Tnvaldban, ahol a választáson minden tizedik választópolgár tette neve mellé az x-et.
A településen 2012-ben, újév napján vált országszerte ismertté. E napon egy helybéli lelőtt egy romagyereket. A bíróság azonban felmentette a férfit.
Trnvaldban különösen magas a munkanélküliség, s jelentősek az etnikai feszültségek. Hasonló a társadalmi-szociális helyzet Duchovcében és Varnsdorfban is.
Előbbi településen az Úsvit kilenc, utóbbiban pedig 8,5 százalékot szerzett. Sluknovban pedig 7,21 százalék szavazott Okamura pártjára. A faluban nem ritkák az összecsapások a cseh és a roma lakosság tagjai között.
Okamura 1972-ben született Tokióban japán apától és cseh anyától. Hat éves volt, amikor először Csehszlovákia földjére lépett. Már gyerekként megtanult bánni a pénzzel: pattogatott kukoricát árult a helyi mozikban.
Később Csehországban ennél azért komolyabb vállalkozásba fogott. A Cseh Utazási Iroda szóvivője, illetve alelnöke lett.
Emellett egy kisebb, Miki Travel nevű utazási irodát is fenntartott. Alapított továbbá egy elsősorban ázsiai ételeket áruló élelmiszerüzletet is.
Országos ismertségét egy először Japánban vetített realitynek, a Dragon's Dennek köszönhette: zsűritagként értékelte a versenyzők teljesítményét.
A műsorban vállalkozók néznek egymással farkasszemet. Okamura több könyvet is írt, ezek közül a 2010-ben megjelent Cseh álom volt a legsikeresebb.
Nem nevezhető tapasztalt politikusnak, hiszen csak tavaly lépett politikai pályára: 2012 júniusában jelentette be, hogy Zlínben független jelöltként indul a szenátusi választáson.
Az októberben megrendezett voksolást nagy fölénnyel nyerte meg a második fordulóban. A felsőházi tagság csak ugródeszka volt számára.
Röviddel a győzelmet követően ugyanis bejelentette, indulni kíván a 2013-as elnökválasztáson. Később azonban kizárták a jelöltek közül, mert kiderült, egy sor támogatói aláírását hamisították.
Stronach bedobta a törülközőt
Amikor 2012 szeptemberében a Kanadában élő osztrák vállalkozó, Frank Stronach 81 évesen jelentette be, pártot alapít szülőhazájában Team Stronach (TS) néven, úgy festett, hogy teljesen átrajzolja hazája belpolitikai térképét.
Akkor az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) leszállóágban volt, s úgy látszott, Stronachék sok szavazatot oroznak el a populistáktól, hiszen egy kis euroszkepticizmusért a milliárdos sem ment a szomszédba. Időnként megpendítette azt is, hogy hazájának ki kellene lépnie az euróövezetből is.
Ezek a kijelentései híven bizonyították, Stronach ízig-vérig populista. Üzletemberként ugyanis ő maga sem járna jól azzal, ha Ausztria visszatérne a schillinghez.
Stronach az üzleti életben sikert sikerre halmozott, igaz, nem minden változott arannyá, amihez hozzáért: az Austria Wient például még ő sem volt képes topcsapattá varázsolni.
A politikában fényes jövőt remélt. Pártjának 20-30 százalék közötti eredményt jövendölt a parlamenti választáson, a közvéleménykutatók pedig 15 százalékra látták jónak.
Még a patinás német lap, a Die Zeit is azt írta, Ausztriát is elérte a Berlusconi-effektus. Stronachtól sokan tartottak, nem véletlenül: a 90 ezer embert foglalkoztató autóalkatész-beszállító Magna International fejeként nem jelenhetett gondot számára a választási kampány finanszírozása.
Stronach nem szívesen ad mások véleményére. Keményen visszaszólt azoknak, akik kételyeiknek adtak hangot annak kapcsán, hogy pártja valóban jó úton halad-e.
Kiderült azonban, hogy a tamáskodóknak volt igazuk: Stronachnak fogalma sincs a politikáról. Pártja tulajdonképpen már a szeptember 22-én megrendezett parlamenti választás előtt szétesett.
A belső viharok elriasztották a választókat, nem egészen hat százalékot szerzett, s 11 képviselőt küldhetett a törvényhozásba, vagyis messze várakozások alatt szerepelt.
A széthúzások miatt felettébb valószínűtlen, hogy a képviselőcsoport egybemarad a törvénykezési időszak végéig.
Stronach le is vonta a konzekvenciát: két héttel a választásokat követően bejelentette, lassacskán kivonul a politikából.
A felmérések szerint az osztrákok nagy többsége nem is fogja hiányolni. Egy populistával mindenesetre szegényebbé válik Európa.
Grillo, a zöld euroszkeptikus
Stronachból talán az hiányzott, ami Beppe Grillóban, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetőjében megvan: a kisugárzás.
Az 1948-ban született komikus minden gesztusa, megnyilatkozása arról árulkodik, hogy profi kommunikátor, retorikája valósággal zseniális, magával tudja ragadni az embereket. Ízig-vérig populista, mondandóját meghökkentő fordulatokkal ötvözi.
Stronach-hoz hasonlóan ő is összeférhetetlen. Az M5S-ből már négy szenátort zártak ki, mert szembementek Grillo akaratával.
A párt óriási sikert aratva több mint 25 százalékot szerzett a február végén megrendezett olasz parlamenti választáson. Az M5S ideológiáját tekintve Tomio Okamura Virradatához hasonlít, hiszen szintén inkább a népszavazások híve, mintsem a parlamentáris demokráciáé.
Bár sok hírmagyarázó arra számított, hogy Grillo pártja előbb-utóbb eltűnik a süllyesztőben, ez eddig legalábbis nem következett be.
Talán azért, mert a populizmust, az euroszkepticizmust pozitív értékekkel ötvözi: a környezetvédelmet is a párt zászlajára tűzte.
Grillo pártja némi visszaesés után ismét 21-22 százalékon áll a közvéleménykutatások szerint, így az olasz belpolitika nehezen megkerülhető szereplője maradt.
Ez azonban komoly veszélyeket rejt magában, hiszen Grillo senkivel sem hajlandó szövetkezni. Rendre előrehozott választást követel, amelyet - mint hangoztatja - pártja meg is nyer majd.
Olasz lapvélemények szerint egyre több a hasonlóság az M5S és a francia Nemzeti Front között, amely mérsékeltebbé vált Marine Le Pen vezetésével. Egyikük sem kedveli az Európai Uniót, az eurót, s kitessékelnék a bevándorlókat.
Várható-e együttműködés közöttük a jövő májusi Európai Parlamenti választás után? Nem valószínű. Grillo túlságosan is öntörvényű és keményfejű ahhoz, hogy bárkivel képes legyen közös nevezőre jutni.
Lucke, az euróellenes értelmiségi
Éppen nem érte el az öt százalékos parlamenti küszöböt a szeptember 22-én megrendezett német parlamenti választáson az (AfD) Alternatíva nevű euroszkeptikus párt, amely az Európai Unióból nem kíván kilépni, az euróövezetből viszont igen.
Az AfD azonban így sem lehet elégedetlen, hiszen 1,7 millió euróra számíthat a központi költségvetésből.
Legközelebb az EP-voksoláson mérettetheti meg magát a tömörülés, s ezúttal már sikerrel is járhat. A német választás óta népszerűsége stabilan hat százalék körüli.
Valószínűleg nem jut a Kalózpárt sorsára, amelynek két éve még a tíz százalékot is meghaladta a népszerűségi mutatója, de hamar visszaesett a támogatottsága.
Igaz, szakértők rendre arra figyelmeztetnek, egy párt csak az euroszkepticizmusból hosszabb távon nem tud megélni, ideológia nélkül nincs esélye a túlélésre.
Az Alternatívának három elnöke van, közülük az 1962-es születésű Bernd Lucke a legkarizmatikusabb. Teljesen eltér az eddig említett populistáktól. Nem volt komikus, még csak üzletember sem: a Hamburgi Egyetem docense. Makroökonómiát oktat.
Hosszú karriert azonban nem tervez a felsőoktatási intézményben, feltett szándéka, hogy a politikában folytassa karrierjét. Jelezte, hogy jövőre ő lesz pártja listavezetője az EP választáson.
Lucke Grillóhoz hasonlóan jó szónok, televíziós fellépései során valósággal brillírozott, érveket sorakoztatott fel, nagy szerepe volt abban, hogy pártja igen jól szerepelt szeptember 22-én.
Hírmagyarázók szerint az is neki köszönhető, hogy - amint ez sok új és hirtelen népszerűvé vált pártnál megesik - az Alternatívát eddig elkerülték a belső harcok.
Ám egy nehéz feladat még vár rá. Az Alternatíva egyre vonzóbb célpont a szélsőjobb számára. Meg kell akadályoznia, hogy a szélsőségesek, a neonácik beszivárogjanak az AfD-be.
