Aligha valószínű, hogy az uralkodó politikai elit ismerné Petőfi Sándor versét, a Pató Pál úr címűt, mégis, annak a filozófiáját vallja. "Ej, ráérünk arra még!", ismételgeti, egyelőre nem ég a ház, semmi ok pánikra, higgadt megfontoltsággal minden megoldható. A kommentárok arra emlékeztetnek, hogy Francois Hollande köztársasági elnök töprengő alkat, filozofáló természetű, rendszeresen számba veszi mi, ami igazán sürgős, nem hagyja magát hajszolni. Elviseli a bírálatokat, egykönnyen azonban nem jön ki a béketűrésből. Ennek ellenére a sajtóvisszhang erősen kritikus, olyannyira, hogy a hangulat kezd átterjedni a Párizzsal szövetségben lévő országok hangadó újságjaira, a németekre, angolokra, spanyolokra is.
A vita tárgya többrétegű. Fölelevenítik a közelmúlt hónapok etnikai konfliktusait, amidőn Manuel Valls belügyminiszter azt vallotta, hogy Franciaország a bevándorlók előtt korlátlanul nem tarthatja nyitva a határait, sőt azt is kilátásba helyezte, az illegálisan az országba érkezett, főként román és bolgár romákat rendőrségi eszközökkel telepíti haza. A minden engedményt elvető harcias minisztert, még azok is a szívükbe fogadták, akik amúgy nem lelkesednek a szocialista kormányzatért. E konfliktus egyenes következménye volt a Leonarda botrány, a koszovói cigánylánynak és családjának törvényellenes kiűzése, amibe az Élysée-palota nem éppen nagy diplomáciai érzékkel szólt bele.
Az államfő azt mondta, Leonarda tanulmányait befejezni visszatérhet, de a családja nélkül. A vihar még el sem ült, amikor e napokban már adóháború robbant ki. Valójában csak a felülete az a látványos civakodás, amelynek a szereplői ezúttal a dúsgazdag futballklubok és maga Hollande elnök. A köztársaság első embere olyan rendszert vezettetne be, hogy sújtsák 75 százalékos adóval a labdarúgásból élőknek a havi egymillió eurót meghaladó jövedelmét. Csaknem a pokol szabadult el. Holott a lakosság többségét igazán nem ez hozza ki a sodrából, hanem az a meggyőződés, hogy jelenleg túlzottan is megterhelik a kereseteket. A pénzügyi allergia olyan méreteket öltött, hogy néhány vonatkozásban a kormányzat kénytelen volt visszavonulni, fölfüggesztett bizonyos intézkedéseket.
Legutóbb a bretonok hördültek föl, eltúlzottnak tartván a környezetvédelmi terhek mértékét. Eddig valahányszor csak emeltek valamit, az érintettek összeszorították fogaikat, de lenyelték. Mostanra azonban betelt a pohár, ezért a felsőbb fórumokon úgy döntöttek, hogy eggyel hátrébb lépnek, onnan netán könnyebb lesz ismét ugorni. Sokakat meglepett, ami történt, mert Francois Hollande-ról az a vélemény, hogy adókérdésekben egyike a legjobb szakértőknek.
De még ez a vita is a felszínt érinti csupán. Mint Európában szinte mindenütt, Párizsban is most tárgyalja meg a parlament a 2014-es költségvetést. Váratlanul kiderült, hogy háborúság dúl a két illetékes minisztérium, a pénzügyi és a költségvetési között. Egy épületben vannak, társbérlők, egyikük az ötödik emeletet foglalja el, másikuk a hatodikat. A pénzügyek gazdája Pierre Moscovici "régi tutajos", jól ismeri szakterületét. Bernard Cazeneuve, a büdzsé felelőse sem zöldfülű, de mielőtt neki fogott a munkájának, alaposan meg kellett ismerkednie bizonyos technikai részletekkel. A parlamenti képviselők ebből annyit láttak, hogy Moscovici az első vitanapon még ott ült miniszteri foteljében, alig figyelt oda, mobiltelefonját nyomogatta buzgón, aztán már föltűnőn távolmaradt, állja egyedül a sarat a küszködő Cazeneuve. Nyilvánvalóvá lett, hogy a két érintett tárca gazdája között szinte teljesen hiányzik az összhang.
Quimper főterét "az ellenállás terének" is nevezik. Az ökoadót a 3,5 tonna súly feletti tehergépjárművekre, kamionokra vetnék ki a díjköteles úthálózaton. Az adó összegének függvénye a tehergépjármű műszaki jellemzői (például tengelyek száma, legnagyobb megengedett össztömeg), valamint a díjköteles hálózaton megtett kilométerek száma. Az autózás ezzel kilométerenként mintegy 0,12 euróval drágulna. (Az összeg 40 százalékkal mérséklődik a Bretagne-ben megtett utakon). A pontos összeget egy a szivargyújtóról működtethető, meglehetősen drága szerkezet tünteti fel, amelyet természetesen mindenkinek saját magának kell beszereznie.
Egyes francia lapok arról írnak, hogy a Bretagne-i tüntetések válhatnak "Hollande temetőjévé", hiszen a megmozdulásokon egyre többen vesznek részt. Sokatmondó adat, hogy az IFOP ügynökség felmérése szerint a megkérdezettek 91 százaléka szeretné, hogy az elnök változtasson politikáján a márciusban esedékes helyhatósági választások előtt. Ami különösen aggasztó lehet a kormány számára, hogy a szocialista szavazók 85 százaléka is változásokat akar látni. Frédéric Dabi, az IFOP vezetője szerint mindez azt mutatja, hogy az emberek kétségbe vonják az elnök vezetői képességeit.
Így lett a sajtó kommentároknak szinte egyszínű témája, hogy Hollande elnök választási filozófiájának három kulcseleme körül nem egyezik valami. Állhatatosságot ígért, kigúnyolva elődjének, Sarkozynek cikk-cakkos következetlenségét, igazságosságot, amit az adórendszer ellentmondásai nem egészen tükröznek, és enyhülést a fölfűtött közhangulat csillapítására. Ezzel szemben, állapította meg még a kormányzattal általában türelmes Le Monde is, barkácsolás tapasztalható, óvatoskodó part menti lavírozás. A pénzügyi bizonytalanság mérséklésére Hollande 2014.-re, tehát a közelgő újesztendőre "fiskális szünetet" helyezett kilátásba. Alig múlt el azonban néhány nap, jelenlegi miniszterelnöke már módosította a naptárt, ezt a közbeiktatott pihenőt egy esztendővel későbbre, 2015.-re halasztotta. Több tervezett reform, a családi törvény, az orvosi segédlet nélkül engedélyezett szülés, a menedékjog korszerűsítése, a vasúti rendszer megújítása késedelmet szenvedne. Általános a vélekedés, hogy az ország vezetése egyelőre csupán a jól látható akadályokat igyekszik megkerülni.
Még néhány a hatalomhoz közelálló politikus is elismeri, hogy nincs minden rendben, rögtönzések helyett átfogóbb töprengésre volna szükség. Azzal csillapítgatnak, hogy a köztársasági elnök nem barkácsol, a szokása szerint alaposan elemzi a körülményeket, higgadt, világosan lát, elszánt. Ami igazán irritálja, hogy úgy látja, a nyugtalanságot csak kis párizsi szűk kör szítja, valójában nincs szükség rendkívüli intézkedésre. Többen siettetnék, alakítsa át a kormányt, cseréljen ki minisztereket, köztük magát az elsőt is. Van annyi "erős ember" a szocialista vezetésben, - mondják -, akik a helyükre állhatnának. Például Laurent Fabius, jelenleg a diplomácia főnöke, Martine Aubry asszony, aki sokáig a párt első titkára volt, vagy Manuel Valls, a belügyek gazdája, aki éppen a bevándorlási kérdések kezelésében "szuper népszerűséget" vívott ki magának. Az államfő és közvetlen környezete azonban rendíthetetlen. Jövő tavasszal lesznek önkormányzati választások, addig türelemre intenek. Az eredmények fényében dőlhet el, ha akkora ugyan csakugyan eldől, hogy milyen módosításokra lehet szükség.