Félnek a nemzeti eladók

Már több mint ötven nemzeti dohányboltot fosztottak ki július óta, miközben a minimálbérért 12 órákat is robotoló eladókat semmi nem védi. A trafikrablásokról mindegyikőjük hallott, ahogy arra is gondoltak már, mit csinálnának hasonló helyzetben. A zömmel női alkalmazottakon az átgondolatlan szabályozás újraírásával a kormány, vagy egy kisebb beruházással a tulajdonosok segíthetnének - egyikre sincs sok esély. Bár a jogszabályok csak azt írják elő, hogy kintről ne lássanak be a fiatalok, a koncessziónyertesek gyakorlatilag egy kicsi, levegőtlen, zárt helyiségbe "zárják" az eladókat. Pedig léteznek korszerűbb megoldások is, de úgy tűnik, azokat inkább csak akkor találják meg, ha nekik kell egész nap ott ülni...

"Azért alap dolgok vannak, készülünk mi is" - mondja mosolyogva egy Fehérvári úti trafik huszonéves férfi eladója, miközben egy gázspray-t és egy tapétavágót húz elő; a manapság egyre gyakoribbá váló trafikrablásokról kérdezősködöm. "De használnád is ezeket, ha valaki a napi bevételt követelné?" - kérdezem, amire azt mondja: "nem vagyok én olyan, hogy hősködjek. A spray csak önvédelemre van, ha meg is támadnának".

Nem mindenki takarja el az arcát

Az csábítja a fosztogatókat, hogy garantált, nagy címletű készpénzhet jutnak a trafikok kirablásával, valamint az üzlethelyiségekben nincsenek polcok és egyéb bútorok, melyek akadályoznák a biztos menekülést a helyszínről - véli a kriminológus. Vannak akiket maga a cigaretta csábít, ők általában zárás után vagy az éjszakai órákban térnek be a boltba. Ám van példa arra is, hogy egy karton cigit is képesek ellopni. Nem mindenki fáradozik arca eltakarásával - mondta Nagy Eszter kriminálpszichológus a Győr24-nek. Hozzátette: az elkövetőket az is csábítja, hogy a boltok ablakai el vannak sötétítve, így még napközben is rizikómentes elkövetni a bűncselekményt, hiszen az utcáról nem látják, mi történik a helyiségben.
Külön kategóriát képeznek azok a rablók, akik végső elkeseredésükben, pénzhiány miatt követik el a bűncselekményt. Ők rendszerint nem jutnak messzire, könnyen felderíti őket a hatóság, sőt volt rá példa, hogy a boltos határozottsága miatt fulladt kudarcba az akció, így üres kézzel távoztak.

Egy néhány négyzetméteres üzletben vagyunk, kizárólag a pult választ el bennünket, közvetlenül mögöttem az ajtó tejfehér üvege zárja el a boltot a külvilágtól. Elmondja nekem, szerinte a kisebb, eldugottabb trafikok vannak veszélyben, a Móricz Zsigmond körtér közelében azonban elég sokan járnak, és közteresek is vannak, ami kicsit megnyugtatja. "Meg a legtöbb helyen azért lány van, azt is nézik sokan" - jegyzi még meg, hozzátéve: az ő váltótársa is egy idősebb hölgy. A tejüveg "elég frusztráló", az utcából semmi nem látszik tőle, hogyan készüljön így bármire is az ember.

"Amikor én arra kényszerültem, hogy ezt csináljam, az első a félelem volt" - meséli egy középkorú eladónő már a XII. kerületi Márvány utcában, majd mintha felszakadt volna benne valami, percekig folyamatosan az érzéseiről beszél. "Ez egy lesötétített, hogy' mondjam, átlátszatlan dolog, védtelennek érzi magát benne az ember. Az első napokban én tíz évet öregedtem, de aztán kiiktattam magamból a rossz érzést. Az ember az életösztön miatt azt mondja magának, egyszerűen nem félek" - folytatja, egy kulcsmondattal téve pontot a beszámolóra: nem lehet félelemben élni. Aztán arról mesél, hogy "szerencsére" már nincsenek este 10-ig nyitva, a szemben lévő kocsma is bezár 8-kor. "Ugye egy üzletben pénz van, és tudjuk, milyen manapság a világ.

Bármennyiért leütnek egy embert, akár az utcán is, kiszámíthatatlan az ilyesmi" - mondja, majd egy újabb kritikus pontra mutat rá: ha legalább hátsó kijárat volna, akkor az embernek még lenne valami menekülési lehetősége. A biztonságról szólva azt is elmondja, hogy sokszor mennek be hozzá a kerületi rendőrök, kérdezik, mi újság, és nem egyszer mondták már neki, szóljon a tulajdonosnak, tegyen a pultra egy mellvédet, ami védelmet nyújthat fegyveres támadás esetén.

Extrém rablások

* Egy erősen részeg középkorú hölgy üveggel a kezében követelte a kassza tartalmát nemrég a győri buszpályaudvar egyik trafikjában; az eladó nem hagyta magát, dulakodás következett, végül a rendőrök tették ártalmatlanná az asszonyt.

* Négykézláb mászott be a rabló egy fővárosi dohányboltba augusztusban, azt remélve, hogy így el tud bújni a biztonsági kamera elől.

* Harisnya vagy kapucni nélkül sétált be egy kiskunfélegyházi trafikba két férfi szeptemberben; az egyik lefogta az eladót, amíg a másik kipakolta a pénztár tartalmát; a nyomozást jelentősen megkönnyítette, hogy az elkövetők arca könnyen kivehető a biztonsági felvételen.

* Majd fél percet téblábolt egy férfi áprilisban egy nagyszombati dohánybolt őrizetlenül hagyott pénztáránál, majd legyőzve önmagát benyúlt a pult mögé; ám csak egy kartont sikerült megfognia a polcon, a többit leverte, jó nagy kuplerájt hagyva maga után.

(Az összeállítást a Győr24 készítette rendőrségi videók alapján.)

Nem kell messzire mennem a következő trafikért, a Márvány utca ugyanis arról nevezetes, hogy három nemzeti dohánybolt is van benne szinte egymás mellett. "Itt vagyok egyedül, nem látom, hogy ki jön be, meg egyáltalán" - mondja a szomszédos üzletben dolgozó eladólány az elsötétített ablakokról, rögzítve: "ezt nagyon bután találta ki, aki kitalálta". A koncessziótulajdonos ebben az üzletben nem sötét vagy tejüveggel, hanem kartonlapokkal rejtette el áruját, de úgy, hogy a kirakat felső negyedét nem fedi semmi. "Ott legalább beesik egy kis fény, ha az emberekből már nem is látok semmit" - teszi hozzá a pénztáros. Szerinte új üvegre sem volna szükség ahhoz, hogy láthassa az utcát, elég lenne már egy olyan fólia is, amelyet az autók ablakaira szoktak tenni. Itt egyébként van hátsó kijárat, de az mindig be van zárva, és - fűzi tovább - mire előkeresné a kulcsot, már régen bajban lenne.

Egy nagyobb és forgalmasabb dohányboltba is benézek, az Alkotás utca sarkán, a Déli pályaudvar mellett; a pult előtt itt egyszerre nem csak két ember fér el, az alapterület nagyjából harminc négyzetméter. A festett fekete hajú eladó, mint megtudom, a tévéből hallott az utóbbi időben egyre gyakoribbá váló fegyveres rablásokról, és ezekkel kapcsolatban elmondja: "félek, de próbálok nem gondolni a veszélyre, igyekszem elterelni a figyelmemet, munka van elég, van mivel elterelni".

Rákérdezek, gondolt-e már rá, mit csinálna egy ilyen helyzetben. "Van pánikgombunk, ami a rendőrséghez van bekötve. Úgy kértük, hogy néma legyen, mert hát teljesen kiszámíthatatlan, mit tesz egy felfegyverkezett rabló, ha meghallja a riasztót. Akár le is lőhet" - mondja aggodalmas arccal. Van persze biztonsági kamera is a boltban, de ha megvan a baj, az már rajta nem segít; csak könnyebben kapják el a tettest.

"A trafik veszélyesebb hely manapság, mint bármelyik más üzlet, a dohányboltok szinte hívogatják az alvilági embereket, az üveg miatt, mert az biztonságot ad nekik" - fűzi tovább az eladó, aki szerint még az is jobb megoldás volna, ha árucikkekkel oldanák meg a takarást, üdítőkkel vagy vizekkel, mert akkor legalább valami látszódna a benti történésekből.