Baltazar Kormakur igazi fenegyerek, ő az, aki nem csak Észak-Európát rendezte eddig végig, hanem Hollywoodban is talpon maradt, amikor a tipikus amerikai akció műfajra adta a fejét (Csempészek).
Sőt amikor nem tipikusra, hanem akció-vígjátékra, akkor meg kiváló minőséget hozott össze (2 kaliber). A filmbolondoknak azonban mégis megmaradt a 101 Reykjavikkal indult különös hangú és világlátású független filmesnek, akiről a Fehér nászéjszak, meg a Vérvonal jut az eszébe.
Most itt van nálunk (kissé megkésve, mert tavaly készült) a kissé túlspilázott című Dermesztő mélység. (A rendező az eredetiben megelégedett csak a mélységgel.) Érdekessége nem csupán az, hogy megtörtént események alapján készült, hanem az a kérdés, hogy vajon miért rendezte meg Kormakur.
A sztori ugyan igazi bulvár-szenzáció, egy izlandi halász, miután hajóját szerencsétlenség érte, minden társa odaveszett, természetfeletti módon sok órát bírt ki a dermesztően hideg vízben, s volt ereje kiúszni a sok kilométerre fekvő vulkánikus szigetre, a lakóhelyére.
Ez önmagában elég érdekes, Kormakur azonban ezt a részét a történetnek szinte dokumentarista hűséggel meséli el. Nincs semmi műfaji ravaszkodás, nincs izgalom- és feszültségfokozó dramaturgiai trükközés idővel, hellyel, mentésre készülődéssel.
Mentésre ugyanis nem készülődik senki a kis szigeten, mert nem is tudják, hogy a hajó, rajta férjekkel-fiakkal-apákkal szerencsétlenül járt. Kormakur már-már kínos részletezéssel meséli a féltucatnyi halászember indulás előtti estéjét, a hatalmas ivászatot, az őrületes részegséget és rosszulléteket, meg a hajnali kifutást a kikötőből.
Ahogy pontosan látjuk, mint akad be a leeresztett háló egy sziklába, s dől fel emiatt a kis halászgőzös, belehullajtva a még szinte kába halászokat a gyilkos tengerbe.
Kormakur egyszerűsége lenyűgöző: látjuk eltűnni és elsüllyedni a menekülni egyre gyengébb testeket, s ezt olyan méltósággal mutatja, mondhatni, az életüket éppen elvesztő áldozatok iránti olyan mély tisztelettel, hogy a film csúcspontjainak mondhatók a szívszorítóan szépen és bravúrosan fényképezett jelenetek.
Az is, amikor főhősünk, a bálnatermetű, nagy piás Gulli - Ólafur Darri Ólafsson remekbe sikerült alakítása egy egyszerű emberről, aki természeti csodává vált - minden erejével igyekszik menteni barátját, átadja helyét egy úszó deszkán, ráhúzva reszkető barátja lábára saját csizmáját, karját szorítva fenntartva őt az utolsó pillanatig.
A másfél órás filmből majd fél óráig mindössze annyit látunk, hogy van a sötét tenger és van az úszó Gulli. Kormakur ebből a minimális kellékből olyan drámai, izgalmas, érzelmeket megmozgató jelentsort épít, ami lefegyverző. Ahogy a megjelenő sirály és Gulli "beszélgetése" is áttetszően szép, lírai melegségű párjelenetté melegszik át.
A Dermesztő mélységben Kormakur nem kis iróniával mutatja meg, hogy a természeti csodával határos megmeneküléssel mit sem tud kezdeni sem a kisváros közössége, sem a nagyvilág ámuló tudománya. És Gullinak itt is keményen kell küzdenie azért, hogy egyszerű emberi mivoltát meg tudja őrizni. (Dermesztő mélyésg ****)
A Sin Bet, az izraeli titkosszolgálat elitgárdája, amelynek működéséről vajmi keveset tudhat a köznapi halandó. Vezetői eddig soha nem szólaltak meg a nyilvánosság előtt, ezért is különösen izgalmas, hogy született egy izraeli-francia-német-belga dokumentumfilm The Gatekeepers - A Sin Bet titkai címmel, amelyben a Sin Bet hat legendás hajdani vezetője beszél munkájáról.
Közben eddig be nem mutatott archív felvételek peregnek, köztük például terrorcselekményekről, palesztin menekültekről. Nem könnyű másfél óra, de a végszó annál súlyosabb: mind a hatan hitet tesznek amellett, hogy nem a fegyverek szavával, hanem tárgyalásokkal, nem háborúval, hanem párbeszéddel kell megoldani a legforróbb helyzeteket is. (The Gatekeepers - A Sin Bet titkai ****)
A Gatekeepers a ma kezdődő 2. Zsidó Filmfesztivál egyik különössége. A KINO Cafében négy napon át tartó vetítéseken különböző országokban készült, de a zsidó létet érintő témával foglalkozó kilenc játékfilmet, nyolc dokufilmet és tíz izraeli kisfilmet láthat a közönség.
A francia, brazil, orosz, izraeli, lengyel játékfilmek mellé a Zsidó Filmfesztivál egy ritkaság számba menő magyar programot is kínál: a retrospektív sorozatban a feledhetetlen Garas Dezső nyolc filmjét mutatja be a KINO Café.
