Csoóri, a szakító atya

Csoóri Sándor a napokban a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíját kapta. Nem kérdés, hogy költői életművével kiérdemelte a négy millió forinttal járó elismerést. Az alkalom azonban jó lehetőség arra, hogy felidézzük milyen elévülhetetlen érdemei vannak Csoórinak abban, hogy most két művészeti akadémiánk van.

A rendszerváltás után Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke úgy döntött, hogy a művészeket képviselő, 1949-ben megszűnt széptudományi alosztályt pótlandó létrehoz egy saját alapszabállyal és közgyűléssel rendelkező, az MTA önálló társult intézményként működő művészeti akadémiát.

1991 késő nyarán az elnök dörgicsei nyaralójába hívta író barátait, ott volt Cseres Tibor, Domokos Mátyás, Hubay Miklós, Konrád György, Mándy Iván, Szabó Magda és Vas István, később Kosáry Mészöly Miklóst és Csoóri Sándort is meghívta a folytatódó megbeszélésekre. Cseppet sem ideológiai alapon szerveződő társaságról volt tehát szó.

Az MTA közgyűlése 1991. december 2-án elvi döntést hozott a Művészeti Akadémia létrejöttéről, kinevezve a szervező bizottságot, melynek Csoóri is tagja volt. Igaz, a bizottság egy másik tagja, Cseres Tibor által felolvasott, több művész által aláírt  "Ajánlás", mely ugyan csak formai kérdésekben tért el az elnök javaslatától, már a szakadást vetítette előre.

Az aláírók - köztük  Makovecz Imre, Finta József, Szokolay Sándor -  azt szerették volna, ha a művészeti akadémia az MTA-val azonos jogokat kap. Kosáry egyébként azért nem emelte vissza a művészeket közvetlenül az MTA-ban, mert nem volt lehetősége a több tucattal megnövekedő létszám járadékának finanszírozásra.

Másnap  Cseres  néhányadmagával saját akadémia szervezésébe kezdett, s mielőtt a MTA-n átfutott volna a szervezet megalapítása, 1992. január 31-én a budai Selyemgombolyítóban Fekete György helyettes államtitkár bábáskodásával, Csoóri szellemi támogatásával megalakult a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), amely Makovecz Imrét választotta elnökének.

Csoórit február 7-én megbeszélésre hívta Kosáry, ahol a költő már nem ígért aktív közreműködést a végül Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia néven, Kosáry elképzelései alapján létrejött testület szervezésében.

S amikor májusban tagjai közé hívták a következő levelet küldte Kosárynak:  "A legutolsó óráig bíztam abban, hogy a két művészeti akadémia fényűző félreértések és véleménykülönbségek ellenére mégis csak baráti kezet nyújt egymásnak.

Mára kiderült, hogy ez a remény és én magánügyem lesz. Meggyőződésem, hogy jót akartam, s itt állok most két eltökéltség között a magam megzápult javaslatával.

Bármilyen kínos is, döntenem kell. Igazságérzetem és stílusérzékem azt súgja, hogy akkor döntök helyesen, ha helyzetemnek megfelelően senki földjén maradok, és mindkét akadémia távoli nézője és támogatója leszek".

Nem akarjuk bagatellizálni Csoóri és a szakadárok indokait, nyilván nem csupán pénzügyiek és hatalmiak voltak. Ugyanakkor e sérelmeiket a mostani kormány látványosan orvosolta.

A  Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai ma sem kapnak apanázst, nem kérnek és nem kapnak beleszólást a nagypolitikába, a Magyar  Művészeti Akadémia pedig, alkotmányba betonozott, tagjait életjáradékkal kényeztető, ingatlanokkal, intézményekkel, 4,5 milliárdos költségvetéssel ellátott testület lett, papíron egyenrangú az MTA-val. Illő, hogy egy kicsit törlesszen Csoórinak, akit, ha alapítóként nem is, de szakító atyaként mindenképp tisztelhet.

Szerző
Hamvay Péter

Vezetőszáron

Vezetőszáron a rendőrség? - tettem fel tegnapi jegyzetemben a kérdést, pontosabban az álkérdést, mert hiszen az írásból - remélem - egyértelműen kiderült a válasz. Az tudniillik, hogy a politikailag kényes ügyekben mintha lenne némi részrehajlás a nyomozati szerv képviselőiben. Hogy a rendőrség - innen úgy látszik - vagy kedvezni akar a kormánypártoknak, vagy bizonyos ügyekben nincs is a kezében az irányítás.

Ezt a megfigyelésemet arra a néhány jelenségre alapoztam, amely akár a bajai hamis video, akár a hungaro-Orbán, akár a Papcsák ügyben fölbukkant. Ezért írtam, igaz kérdőjellel, hogy a rend őrei vezetőszáron vannak. Azóta rájöttem: súlyosan tévedtem. No persze nem abban, hogy az általam furcsa, nehezen magyarázható esetek ne lennének egyfajta elfogultsággal indokolhatók. Nem abban, hogy a rendőrség, számomra úgy tűnik - utálom ezeket az óvatoskodó töltelékszavakat -, helyenként kilép szakmai szerepéből és politikai szervként működik, ráadásul elfogult, részrehajló szervként.

Szóval ebben nem hiszem, hogy tévedtem volna. Abban viszont igen, hogy a rendőrök lennének vezetőszár végén. Még mindig a bajai ügy kapcsán: nyilvánosságra került, hogy néhány szereplőt poligráfos vizsgálatnak vetettek alá, s az eredmény nem felel meg a jobboldal által fölvázolt történetnek, illetve politikai céljának. Ezért aztán a hatóság úgy döntött: nem adja ki még a vizsgált személynek sem a vizsgálati anyagot, noha erre a törvény kötelezné.

De mi most nem egy olyan országban élünk, ahol a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy vannak, akik elsőbbek az egyenlők között. Nem: eleve nem vagyunk egyenlők. És ez az, amiben tévedtem: nem ők, mi vagyunk vezetőszáron.

Szerző
Németh Péter

De mi lesz a devizásokkal?

Ennél azért többet vártunk. A Fidesz azt ígérte, megoldja a deviza(alapú) hitelt felvevők problémáit. Vagyis mindét, úgy általában. Akkor egy olyan intézkedés, mint a tegnap villámgyorsan elfogadott törvénymódosítás, eleve nem tekinthető az ígéret betartásának, hiszen az csak az érintettek töredékére vonatkozik, vagyis a 20 millió feletti hitelt felvettekre és a 90-180 napja lejárt tartozásúakra. Tudniillik ők léphetnek most be az árfolyamgátba.

Azt lehetett előre tudni, hogy bármit javasolnak is a bankok, a nekik még szeptemberben adott november 1-ejei határidőig, azt nem fogja elfogadni a kormány, hiszen a színjáték célja az volt, hogy a hitelintézeteket tovább lehessen ekézni, miközben napirenden tartják a témát, de úgy, hogy a "megoldás" a választásokhoz minél közelebb kerüljön napvilágra.

Rogán Antal, frakcióvezető, egyik fenyegetést intézte a másik után a bankárokhoz, odáig ragadtatta magát, hogy "jogi" megoldást ígért a gazdasági helyett. Ezek után meglepő volt, hogy Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter, a banki tervezet elutasításakor olyan bizonytalan volt, mint Németh Lászlóné a bizottsági meghallgatásán. Tisztázandó jogi körülményekről beszélt, és időt kért. Néhany nappal ezután Rogán és Balla György mégis beadta a már említett módosítást.

Na most, vagy tudatos szereposztás van a Fideszben (megfontolt rendőr/határozott rendőr), vagy megint kiderült, hogy Varga kevés a frakcióhoz képest (politikai kormányzás). A "megoldást" mindenesetre, úgy lehet tálalni, mintha lenne valami pozitív változás, ugyanakkor a választások utánra tolja a problémát (a gyűjtőszámlán halmozódó lyukat).

A törvénymódosító Rogán nem is hasonlít a korábban fenyegetőző Rogánra. Szó sincs már arról, hogy a devizahitelesek zömének csökkentik a törlesztőrészletét a bankok kontójára. Úgy látszik, a Fidesz közben megértette (Varga elmagyarázta Rogánnak?), hogy ha több százmilliárd forinttal terhelik meg a magyar bankrendszert, azt az egész gazdaság bánja. Rendben. De mi lesz a devizaadósokkal?

Szerző
Tevan Imre