Előfizetés

Beteg rendszer

Normális országban nyilván fel sem kellene tenni azt a kérdést, hogy vajon a hatóság határozhat-e emberéletekről. Unortodoxiában, ahol mostanában élünk, erről is beszélni kell. Mivelhogy az egészségbiztosítási pénztár egyedi méltányossági alapon dönt arról, melyik ember milyen gyógyszert kaphat. A rákbetegek meg úgy érzik, ez embertelen és méltatlan eljárás, hiszen a medicina adott esetben életeket menthet. Csakhogy a hatóság döntésében közgazdasági szempontok érvényesülnek. Megnézik például, hogy az adott gyógyszer mennyire költséghatékony. Aztán nem tekintenek egyenlően az ellátottakra. Az egyes kórházakba, orvosokhoz járó betegek ebben a rendszerben nagyobb eséllyel kaphatnak támogatást a gyógykezelésre, mint mások. A szakemberek szerint mindez azért drámai, mert az igazoltan hatékony korszerű terápiákat kizárólag így finanszírozzák, noha korábban automatikusan jutottak hozzájuk a betegek.

Ám a jelek szerint a hatalom ebben az ügyben (is) istent játszik. A társadalombiztosítás kezét ugyanis megkötik a törvények. A jogszabályok figyelembe vételével dönthetnek életről és halálról. Meghatározhatják, ki kaphat esélyt a túlélésre és ki nem.
Ezek után nem csodálkozhatnak, ha a betegek ebben az esetben is Orwellt és alapművét idézik. "Minden ember egyenlő, de vannak egyenlőbbek" - mondják. Pedig tudhatnák, hogy manapság senkit sem hagynak az út szélén. Legfeljebb azt, aki gyógyíthatatlan beteg. Vagy annak látszik. Mint ez a rendszer is.

1918. 11. 11. 11 óra

Budapesten a Bakáts téri kórházban nagyanyám kedvtelve szoptatta három napos lányát, anyámat.
Örömébe némi félelem vegyült, hiszen egy éve vesztette el első gyermekét, akit a spanyolnátha vitt el.
Apám, aki egy szegedi zsidó családban cseperedett, ekkor hat éves volt.

Nagyanyám nagyon erős ember volt. A szomszédasszonyok sápítozása ellenére anyám is Edit lett, akárcsak a nővére.
Később megszületett nagynéném és nagybátyám, akiket sofőr nagyapámmal tisztességben felneveltek.
Ugyanezen a napon Párizs mellett a Compiegne közeli erdőben, egy vasúti kocsiban aláírták az első világháborút lezáró békeszerződést. Az aláírók, francia részről Ferdinand Foch, marsall, Nagy Britannia részéről Rosslyn Wemyss admirális, német oldalról Matthias Erzberger államminiszter.

Erzbergert szélsőséges nacionalisták 1921-ben meggyilkolták. Oroszországban dúlt a polgárháború vörösök és fehérek között. Magyarországon a vörös terrort a fehér követte. Németországban az 1918. novemberi forradalmat követően kikiáltották a rövid életű weimari köztársaságot. Európában nyúlfarknyi konszolidációs időszakot követően, megerősödtek a nacionalisták (nácik, fasiszták, nyilasok). A Szovjetunióban dühöngött a sztálini terror.
Erősödött a revansvágy!

A magyar iskolákban Magyarországot, a király nélküli királyságot, keresztre feszítve ábrázolták, és a cserkészek, leventék azt harsogták, hogy „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” Horthy rendszere sorra hozta a zsidótörvényeket, politikáját egyre inkább alávetette a hitleri Németországnak.
A háborút háború követte. Minden eddiginél kegyetlenebb és gyilkosabb. Százezreket irtottak ki!
A compiegnei-i vagont Hitler előhozatta, hogy megalázza a franciákat.
Apám miután megszökött a munkaszolgálatból, hónapokig bujkált.

A háború végén ismét a remény, ami nagyon rövid idő alatt elpárolgott.
Anyám még megérte a rendszerváltozást, és a maga módján örült, bár nem voltak illúziói.
Európa nagyobbik része tanult a XX. század történelméből, megünneplik a háborúkat lezáró békekötéseket. Nálunk nem! Mi a múlt legártóbb személyeiről nevezünk el utcákat, nekik emelünk szobrot. Mi már semmiből nem tanulunk?

A hordozható Horthy

Úgy látszik, a világnézeti csaták egyik fő fegyverévé váltak a szobrok. Orbán hungarocellből, Bethlen miniszterelnöki avatással megfejelve és most Horthy. A hordozható Horthy. Merthogy kiderült, a szobor eddig is megvolt, talán annak idején már fel is avatták egyszer, most viszont "elindult". Kicsit kijjebb, kicsit előrébb jött, a szemünk elé. Földrajzilag is előbbre nyomult, a templom előterébe. De leginkább a közfigyelem képzelt tereiben jött előre. A szoboravatók most a trambulinről tették azt, amit tehettek volna a medence vizében is.

Miért éppen most? A válasz egyik része nyilvánvaló. Kezdődik a kampány, a Jobbik is erős saját karaktert akar mutatni. Szüksége is van erre, hiszen azzal néz szembe: áprilisban, ha éles a helyzet, a választói egy része a számára kisebb rosszat, vagyis a Fideszt ikszeli be a rettegett "kommunista" veszély elhárítására. Még inkább hajlamos erre az a párszázezer ember, aki eleve kettős vegyértékkel rendelkezik, a Fidesz és a Jobbik közös közlekedő edényében hol itt, hol ott válik láthatóvá. Így aztán a Jobbik elemi érdeke, hogy arcélét markánsabbá tegye.

Meg kell mutatniuk magukat újabb terepeken is: földfoglalásra van szükségük a történelmi jelképek terén is. Próbálták Tiszaeszlárral, ez túl durva volt. Próbálják Trianonnal, kommunistázással, dehát ezekben a Fidesz könnyedén lekörözi őket. Maradt Horthy, pontosabban a horthysta korszellem, ami persze a Fidesztől sem áll távol. De a kormányoldal inkább a Horthyhoz képest "komilfó"-nak ítélt Bethlent tolta előtérbe. Meg Horthy kulturális környezetét és kelléktárát, Tormay Cecile-től Nyírőn át a fehér lóig és az egész avitt, kereszténynek és nemzetinek álcázott dohszagig, amelyben a valódi keresztény és a valódi hazafi fuldoklik csak igazán.

A hordozható Horthyt nemcsak azért tolta előbbre a Jobbik, mert ki akartak törni a Fidesz árnyékából, a mellékszereplői státuszból, hanem azért is, mert ezt minden kockázat nélkül megtehették. Tudták: a Fidesz nem fog komolyabban konfrontálódni. Talán nem illik a Népszavában más újságot idézni, mentségemre szolgáljon, hogy egy hasonló nevű orgánum, az Amerikai Népszava sorait citálom: "Egy olyan országban akarják elhitetni, hogy a Horthy-szobrot a Fidesz akarata ellenére állították, amely országban semmi sem történhet Orbán Viktor akarata vagy jóváhagyása nélkül.Érdekes módon, csak a náci színház létrehozását nem tudja megakadályozni, csak háborús bűnösök tantervbe emelésével szemben tehetetlen."

Nem hiszem, hogy a Fidesz vezetői otthon Horthy-képek előtt gyújtanának gyertyát. Biztosan vannak köztük elkötelezett antifasiszták is. Érdekről van szó, nem érzelmekről. Utóbbiakkal csak játszanak. Szükségük van a kakastollas jelmezekben bohóckodó radikálisabb jobboldaliakra is. A pártjukat, mint konkurenst nem szeretik, a választóikat annál inkább. Rogán Antal csak azt kifogásolta, hogy a hordozható Horthy-szobor előtérbe tolása majd "provokálja" a baloldali európai sajtót. Don-kanyarról, zsidódeportálásról, három millió koldus országáról nem ejtett szót.

A stratégia tudatos. Bal felé, a baloldal hagyományos kisemberi szavazóbázisának, aki egyre kétségbeesettebben kapaszkodik egzisztenciája romjaiba, az üzenet a rezsicsökkentés. Jobb felé, leginkább a szélsőjobb felé, az üzenet inkább kulturális-történelmi természetű: azt szeretjük, amit ti. Közös történelemkönyből tanultunk. Ahogy a Dzsungel könyvében írták "egy vérből valók vagyunk, te meg én". Ezt mondja a Fidesz az átcsábítandó jobbikosoknak. A Fidesz nem bolond a Jobbik gazdaságpolitikáját átvenni, külpolitikájából is főleg a szlogeneket lopja el, de a kultúrpolitikáját és nyelvét már elcsaklizta. Balra egy kis pénz, jobbra egy kis történelmi ábrándozás a megfelelő szövegekkel. Balra rezsi, jobbra rizsa. Csakhogy ez a "rizsa" van olyan hatásos és veszélyes, mint a rezsi.

Orbán Viktor egyszer a parlamentben elszólta magát. Az egyik azonnali kérdésre adott válaszában kicsúszott a száján: neki soha nem a kommunizmussal volt baja, csak a kommunistákkal. (Nyilván: a helyükbe akart lépni.) Legutóbb hasonlókat üzent a szélsőjobb szavazóinak: a pártotokkal bajom van, de ti kellettek, egye fene, hozhatjátok a gondolkodásmódotokat és a bálványaitokat is: "Én a magam részéről azért dolgozom, hogy az Önök szavazói ne Önökre, hanem egy mérsékelt politikai pártra szavazzanak, ezzel is szeretném megtisztelni az Önök szavazóit, és hiszek abban, hogy van esélyem, hogy ebben sikerrel is járjak." - mondta Dúró Dórának. Majd széttárta ölelő karjait: "minden jobbikos szavazó is számíthat a magyar kormányra".

2010-ben többen azért szavaztak a Fideszre, mert védelmet reméltek tőle a szélsőjobb ellen. Orbán Viktor valóban megvédi őket Vona Gábor kormányzó szerepétől. Talán még a zsidózás legdurvább formáitól is. Lehet, hogyha Orbán van, a Jobbik nem terjeszkedik. De terjeszkedik az a kultúra, az a gyilkos világlátás, amit a Jobbik képvisel. Horthy úgyis hordozható. Költözhet kijjebb is a közterekre. Legfeljebb nem a zsidókat listázó Gyöngyösi mond majd szoboravató beszédet, hanem a Zsidó Világkongresszus vezetőivel parolázó Orbán.