Kijev az EU-t választaná

Ha a hónap végén Vilniusban Ukrajnával is aláírja az Európai Unió a társulási és szabadkereskedelmi egyezményt, akkor az egyik legnagyobb és legfontosabb volt szovjet tagköztársaság kikerül az orosz "fennhatóság" alól, ami érzékenyen érintené Moszkvát. Szinte biztosnak tűnik az egyezmény véglegesítése, bár az csak, vagy uniós, vagy ukrán presztízs vesztesség árán képzelhető el. Látszólag Timosenkoról szól az ügy, de valójában uniós-orosz geopolitikai megmérettetés zajlik.

Bár köztudott, eddig senki hivatalosan nem ismerte el, hogy a társulási egyezmény aláírását a hét éves börtönbüntetésre ítélt volt ukrán miniszterelnök, Julija Timosenko helyzetének rendezésétől tette függővé Brüsszel. Szombaton azonban Mikola Azarov ukrán kormányfő felelőtlenséggel vádolta meg az Európai Uniót, amiért ezt a feltételt szabta az egyezmény áraként. Az ukrán miniszterelnök szerint a kérdés vitathatóságát jelzi: az EU kezdetben azt az álláspontot képviselte, hogy Timosenko politikai összeesküvés áldozata, ma azonban már megelégedne azzal is, ha a bebörtönzött politikus kegyelmet kapna. (Vagyis nem követeli már Timosenko ártatlanná nyilvánítását, sőt maga az ellenzéki politikus is elfogadná a kegyelmet és a németországi orvosi kezeltetés lehetőségét, még akkor is, ha ez nem mentené fel a vádak alól és a politikától is távol kellene maradnia eredeti börtönbüntetése idejére.)

Múlt héten három napon át tárgyalt Ukrajnában az Unió küldötteként Aleksandr Kwasniewski és Pat Cox EP-képviselők, de úgy tűnik, nem különösebb sikerrel. A nagy bejelentés elmaradt, Timosenko még nem kapott kegyelmet. Pénteken az ukrán parlament egy munkacsoport létrehozása mellett döntött, amely kidolgozná azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné Timosenkónak, hogy Németországba utazhasson gyógykezelésre. Ez azonban aligha várható a hónap végi csúcstalálkozó előtt. Ez azt jelzi, hogy bár Kijevnek kiemelt fontosságú a társulási egyezmény, arra számít, hogy az EU mindenképpen engedni fog, mert Brüsszel számára sokkal fontosabb az uniós-orosz geopolitikai küzdelem kimenetele, mint Timosenko bűnössége vagy ártatlansága illetve a kijevi hatalom demokrácia deficitje.

Maga Timosenko meg sem próbálja megakadályozni a szerződés parafálását, holott minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy ez komoly politikai győzelem lesz Viktror Janukovics és a kormányzó Régiók Pártja számára. Az uniós megfigyelők múlt heti látogatása kapcsán a volt miniszterelnök bejelentette, nem szab semmilyen feltételt saját sorsát illetően, elfogadja bármilyen ajánlatukat annak érdekében, hogy aláírhassák az Ukrajna - EU megállapodást, mert annak megakadályozása megfosztaná Ukrajnát a jövőbe vezető úttól.

Moszkva nem nézi jó szemmel a szomszédos ország uniós törekvéseit, Vlagyimir Putyin a Moszkva által irányított Vámunió tagjaként szeretné látni Ukrajnát. Kijev kezdetben úgy gondolta, az uniós társult tagság és a Vámunió nem zárják ki egymást, ám Putyin kategorikusan közölte - vagy-vagy. A Kreml már szigorított vámellenőrzéssel, gázháborúval is próbálta jobb belátásra téríteni a renitens volt szövetségest, de Janukovics végül az Európai Uniót választotta.

Putyin számára a november 28-i vilniusi csúcs nagyon fontos, mert geopolitikai vereséget, érzékeny presztízsveszteséget hozhat számára. Brüsszel ugyanos hat egykori szovjet tagköztársasággal - Ukrajna, Moldova, Örményország, Fehéroroszország, Grúzia, Azerbajdzsán - tervez keleti partnerséget kialakítani. Moszkva következetesen dolgozik a volt Szovjetunió romjain felépülő új orosz érdekszféra kiépítésén, ami Ukrajna nélkül nem lesz teljes. Az Európai Unió is nyilvánvalóan elveiből enged, amennyiben pontot tesz a két éve húzódó aláírási hercehurca végére, hiszen Timosenkót azóta sem engedték szabadon, s a kért ukrán igazságszolgáltatási reform sem valósult meg, továbbá a 2012-es választás Brüsszel által kifogásolt rendellenességeit sem orvosolta a kijevi régiós többségű törvényhozás. Az EU ezzel csatát nyer Moszkva ellenében. A háború azonban folytatódik.