A voksolás nagy meglepetése nem az alacsony részvétel volt, hanem a mindeddig marginálisnak hitt szélsőséges politikus, Marian Kotleba besztercebányai eredménye. Az általa vezetett formáció, a Mi Szlovákiánk Néppárt egyelőre nem tudja hozni vezetője támogatottságát, de megjelenésük politikai tényezőként, mindenképpen hideg zuhany a szlovák demokratikus pártok számára.
Kotleba a második fordulóba jutott a megyefőnöki versenyben, s bár nincs reális esélye a végső győzelemre, felívelő népszerűségét jelzi, hogy nagyobb pártok jelöltjeit előzte meg. A nemrég még alig néhány száz hívet maga mögött tudó pártvezér körzetében a 120 ezer voksból több mint 20 ezret hódított el úgy, hogy kizárólag a rasszizmusra épített választási kampányában. Ez a retorika sokban különbözik a nem olyan rég még Fico koalíciós partnereként kormányzó SNS nacionalista retorikájától, ám sokban egyezik a Magyarországon is rövid időn belül gyökeret eresztő és széles támogatottságra szert tevő Jobbik mondanivalójával. Kotleba úgy kívánja megoldani a nyugdíjrendszer gondjait, hogy kizárná belőle a romákat. A szlovák szélsőjobb metamorfózisa kísérteties hasonlóságot mutat azzal a folyamattal és retorikai átalakulással, amely Csurka MIÉP-jétól a Jobbikig vezetett Magyarországon.
Fico úgy nyilatkozott, hogy Kotleba a jobboldal problémája. Elemzők azonban úgy látják, olyan vészjelzésről van szó, ami miatt riadót kell fújniuk a magukat demokratikusnak tartó pártoknak, mert a második forduló tétje már nem csak az uniós források leosztása, a helyi beruházások és fejlesztések, hanem a szélsőjobb előretörésének megállítása is.
