A gazsóelizmus

Gazsó L. lesz az MTI vezérigazgatója. Gazsó L. korunk jellegzetes embere. Mint arra már volt alkalmunk e hasábokon rámutatni, e rendszer mindig megtalálja azokat a figurákat, akik nagyszerű szemek a láncban. Akik tudják, hogy a gazdát ki kell szolgálni, hűségesen, kritika és kérdés nélkül. Gazsó L., mint a gazsóelizmus névadója, közepes tehetség volt, aki valamikor még egész használható riportocskákat is tudott írni, az egykori Magyar Hírlapba. Ám később feltámadt benne az örök gazsóizmus. És keresett egy keresztapát magának, akit hűségesen szolgálhatott.

Cserébe csak egy kis hatalmat akart, mert az neki nagyon fontos. Akármilyen picike is jó,
csak hogy fontossá tehesse-, észrevetethesse magát. Újságírói pályájának egyetlen komolyabb alkotása az a rettenetes számú kirúgás, amelyet ő foganatosított. Ha kellett a Mai Napnál, ha kellett a Magyar Hírlapnál és ha gazdái úgy kívánták, akkor a Magyar Rádió maradékánál. Pár éve azt írtuk, ha a Duna tévét – ahová akkor nevezték ki – is leabálta, akkor kap majd szép, új, testhezálló feladatot, mert kirúgni mindig kell valakit. A gazsóelek meg tudják mi a rendezőelv.

Csakhogy az MTI már móresre van tanítva, kirúgni sincs nagyon kit. Unatkozni fog ez a Gazsó L. (Egyszer engem is kirúgott. Egyrészt, sokkal jobb állásom lett, másrészt azóta is büszke vagyok rá, hogy a magyar sajtónak ahhoz a krémjéhez tartozom, amelyet egy igazi Gazsó L. távolított el valahonnan.)
Ezzel együtt, amíg Gazsó L.-ek a közszolgálat közelébe kerülhetnek, addig csak szolgalelkűség, megalkuvás, kicsinyes bosszú, a mai ellenzék iránti alpári gyűlölet és az éppen hatalmon lévők gyáva kiszolgálása van. Választani kell, Gazsó L. vagy a sajtószabadság.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!