kiállítás;főigazgató;Magyar Nemzeti Múzeum;fejedelem;Csorba László;Bethlen Gábor;A kód: Bethlen 1613;Oborni Teréz;

2013-11-15 06:45:00

Ki volt Bethlen Gábor?

Ki volt valójában Bethlen Gábor? Miért nem szerette számos kortársa azt a fejedelmet, akinek nevéhez ma Erdély aranykorának kezdetét kötjük? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Magyar Nemzeti Múzeumban február 2-ig látogatható; A kód: Bethlen 1613 című kiállítása.

Kamarakiállításnál alig nagyobb tárlatot nyitott a Magyar Nemzeti Múzeum az erdélyi fejedelmi trónt 400 éve elfoglaló Bethlen Gábor életéről, tevékenységéről.

Bethlen neve összeforrt Erdély aranykorával, de Bethlen Gáborhoz még ma is nehéz semlegesen viszonyulni - mondta el a kiállítás bemutatóján Csorba László, az MNM főigazgatója.

Bethlen Gábor (1580- 1629) erdélyi fejedelem (1613-1629), I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620-1621). Pályafutása kezdetén híven szolgálta Báthory Zsigmondot, Székely Mózest, Bocskai Istvánt és Báthory Gábort, majd amikor ez utóbbi a Habsburgokkal akart szövetségre lépni, szembefordult vele, és magát választatta fejedelemnek.

A 16-17. századi Erdélyi Fejedelemség uralkodója az Oszmán Birodalom és a Habsburgok Német-római Császársága közötti összeütközések határterületén fekvő országát úgy irányította, hogy a kései utókor aranykornak nevezte uralkodásának 17 esztendejét.

Egyesek kiemelik Bethlen józanságát, hogy bár a magyar rendek magyar királlyá kiáltották ki, nem koronáztatta meg magát, hogy ezzel ne mérgesítse el a Habsburgokkal való viszonyt, és ne kösse magát és a koronát véglegesen a törökhöz.

Mások viszont éppen ellenkezőleg értékelték őt és tetteit. Bethlentől és Bethlenről: naplók, visszaemlékezések, tudósítások, követjelentések, gúnyiratok, politikai és magánlevelek rajzolják meg történelmi nagysága mellett magánéletét is, és a döntések mögött meghúzódó, töprengő embert.

Oborni Teréz a kiállítás egyik kurátora szerint szerencsénk van, mert Bethlen szinte grafomán volt, rengeteget írt.

A kiállítás ezeket a vitákat úgy próbálja érzékeltetni, hogy az egyik termet annak áldozza, hogy falain a fejedelemről szóló pozitív és negatív idézeteket feltünteti.

Van köztük néhány tanulságos: Kemény János Bethlen hintapolitikájáról például azt írta: "noha színezett a töröknek igen, de keresztény gyomorból gyűlölte az pogányságot".

Esterházy Miklós viszont kevésbé megértő: "török-feltartott és nevelt rabnak" nevezi Bethlent. Mások jó gazdaként jellemzik, mint aki felismerte, hogy a virágzó kereskedelem lendíti föl egy ország gazdaságát, és sok pénzt hozhat a kincstárba is.

A legjobban eladható erdélyi árucikkekkel megbízottai útján maga kereskedett, azaz monopóliumot vezetett be a méz, a viasz, az élőállat, a marhabőr, valamint a bányakincsek (só, vas, arany, ezüst), vagy például a Konstantinápolyban, Velencében jól eladható higany forgalmára.

Intézkedéseivel fölélénkítette a belső piacot, pénzreformja révén a jó értékű pénz szaporodott az országban - így aztán nemcsak a fejedelemnek, de az ország rangosabb urainak is módjában állt, hogy kastélyokat építsenek, nyugati vagy éppen keleti berendezési tárgyakkal díszítsék lakhelyeiket.

A tárlat középső terme igyekszik összefoglalni ezt a gazdagságot, és a 17 év krónikáját. Nincs könnyű dolguk a kurátoroknak - Kiss Erika, Oborni Teréz, Orgona Angelika, Szvitek Róbert, Horn Ildikó - mert, mint kiderül Bethlen pompás kincstárából, személyes tárgyaiból szinte semmi nem maradt.

Azonban leltárak és vásárlási könyvek segítségével rekonstruálható, milyen tárgyak is lehettek udvarában. Teljes alakos reprezentatív ábrázolás sem maradt a fejedelemről, a kiállítás szervezői ezért egy fiatal művészt, Székely Beátát kérték meg, hogy alkossa meg ezt a képet, amellyel szemben a fejedelem ellenfeleinek portréi kaptak helyet.

Elsőhallásra csodálkozhatunk az ötleten, és Kerényi Imre szánalmas próbálkozása jut eszünkbe, a történelmi festészet feltámasztásáról. Aztán a művet látva kiderül, a művésznek sikerült megoldani a szinte lehetetlen feladatot.

Történelemileg hiteles kép született, a történészek még a kabát-gombok díszítését is pontosan előírták, a beállítás is korabeli formákat követ, mégis kortárs portré készült a legnagyobb erdélyi fejedelemről.

Az utolsó terem a "homo intimust" mutatja be gyakran gyötrődő, dilemmákkal küzdő, mégis határozott emberként. A látogató itt többek között a Secretumok szekrényében találkozhat az uralkodó személyes tárgyainak másolatával és visszaemlékezések segítségével megismerheti Bethlen Gábor és feleségei viszonyát.

A kor megértéséhez egy félórás, ismeretterjesztő és tévéfilmekből összevágott videó járulhat hozzá, míg Bethlen mának szóló "üzenetét" - végrendeletének egy részletét - okostelefonon olvashatják a 2014. február 2-ig nyitva tartó kiállítás látogatói.

A címben szereplő kód - a színdarabok falra akasztott puskáihoz hasonlóan - ugyan nem sül el, ahogy a termekben ma már kötelezően feltűnő digitális eszközöket sem sikerült igazán kiaknázni, mégis egy informatív, és befogadható kiállítás született.