Nagy örömmel tudatom, hogy Kanada az 1951-es genfi konvenció értelmében védelmébe vett, és a feleségemmel együtt befogadott - adta hírül Kertész Ákos menekültkérelmének elfogadását az Amerikai Népszava honlapján csütörtök este megjelent írásában. A Kossuth-díjas író hozzáfűzte: "az eset sokat elmond arról az országról is, ahonnan egy írónak bármely írása, véleménye miatt menekülnie kell". Kertész 2012 februárjában menekült Kanadába. Szó szerint menekült, hiszen akkor már fél éve rágalmazták, bántalmazták, burkoltan és nyíltan is zsidózták, fajgyűlölettel vádolták az Amerikai Népszava oldalán 2011 augusztus végén közzétett nyílt levele miatt, amelyben azt írta: "a magyar genetikusan alattvaló".
Az ezután megindult bírálatok özönét megfogalmazókat nemigen zavarta, hogy a szövegkörnyezetéből kiragadott mondat mire is vonatkozott valójában. Kertész arról írt: "Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. <<Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!>>" Majd úgy folytatta: "Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök. A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: <<ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ>>."
Az író úgy folytatta: "De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. (...) Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt."
Kanada azzal, hogy politikai menekültjogot adott Kertész Ákosnak, a szabad világ ítéletét is kimondta Orbán Viktor Magyarországára, ahol írása után üldözött lett - így kommentálta a hírt az Amerikai Népszava. Akkori megpróbáltatásaira - mostani írásában - Kertész úgy emlékezik vissza: "A kormánypárti sajtó hajtóvadászatot indított ellenem, és nyíltan uszította a jobboldali szélsőségeseket, akik aztán a mocskolódást országos méretűvé duzzasztották, kiterjesztették az ország határán túl élő magyarok körére is, táborukat addig heccelték, hogy jogosnak érezték, hogy ahol meglátnak, nekem ronthassanak; a többi életveszélyes fenyegetést csak azért nem ismertetem, mert nem tűr nyomdafestéket, és olyan mennyiségű volt, hogy több vaskos kötetben nem férne el. Így aztán állandó fizikai zaklatásnak, fenyegetettségnek voltam kitéve, tettleg is inzultáltak, az utcán, uszodában, a metrón, a bevásárlóközpontban is megtámadtak; nem vagyok gyáva, de kezdtem veszélyben érezni az életemet. Nyolcvan évesen az ember már nem szívesen verekszik."
A legmegdöbbentőbb esetről így számolt be annak idején lapunknak: "az uszodában, ahova járok, vízbe akartak fojtani". Egy férfi elúszott mellette, majd miután felismerte, visszafordult, és trágár szavak kíséretében fojtogatni kezdte a medencében. Miután segítségért kiáltott, elengedte, majd az autóján egy cédulát hagyott a következő szöveggel: "Büdös zsidó, ússzál a Vörös-tengerben, egyenek meg a cápák". Gyakran a lakásánál gyülekeztek, veszélyes volt az utcára lépnie. Hogy mi volt a durva fogadtatás oka, arról Kertész úgy vélekedett: "egy zsidó ne beszéljen így a magyarokról.
De én magyarként mondtam azt, amit mondtam, egy másodpercig nem gondoltam, hogy ezt bárki így foghatja fel". Úgy látta, az asszimiláció olyan erős, hogy a magyar zsidóság politikai mentalitása is hasonló a magyarokéhoz. "Ennek megfelelően a magyar zsidók is alattvalók. A zsidótörvények után is azt mondták, hogy nem kell tenni semmit, meg lehet úszni, túl lehet élni, ha betartjuk a törvényeket. A tévedésre sokan csak akkor jöttek rá, amikor rájuk csukódott a gázkamrák ajtaja".
Debreczeni József közíró már akkor műbalhénak nevezte a Kertész írása körüli hisztériát. Úgy vélte, a "genetikusan" szó ellen lehet kifogást emelni, ám a többi az írói szabadság része. Emlékeztetett a Kertész-írásba is beemelt Ady-idézetre: "Ezért a népért úgyis mindegy, Ebsorsot akar, hát akarja", de Debreczeni szerint költők fogalmaztak már ennél keményebben. Úgy vélte, a politikusok azonban nagyobb felelőséggel tartoznak szavaikért; Orbán Viktor ezt pontosan tudta, amikor 2005 júliusában Tusnádfürdőn azt hangoztatta, a baloldal genetikailag úgy van kódolva, hogy amikor teheti, ráront saját nemzetére. Pontosan úgy fogalmazott: "Nekünk egy nemzeti baloldalra is szükségünk van. Sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát genetikailag talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, történelmi meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek."
Ahogy beszédében Orbán, úgy Kertész is pontosított, amikor írása megjelenése után két héttel vitatott mondatát "helyreigazította", mondván: "Helyesen ilyen mondat nincs". Hiába azonban, mert a támadások nem szűntek. "Nem kérdés, hogy Kertész méltatlanná vált a Kossuth-díjra" - mondta például az ATV-ben Pálffy István. A KDNP-s képviselő szerint az író mondata egyértelműen rasszista kijelentés, Kertész helyreigazítása pedig nem tekinthető bocsánatkérésnek, mert az "zseniális játék" a szavakkal. Halász János kulturális államtitkár pedig a parlamentben közölte, ha Kertész nem kér bocsánatot, "a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra". Szijjártó Péter később bejelentette: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnél készül az új sarkalatos törvény, amelyben rendezni fogják az esetleges kitüntetés-visszavonások körülményeit.
Schmitt Pál akkori államfő ugyanis Orbán Viktorhoz fordult, kérve, hogy a kormány vizsgálja meg az állami kitüntetések visszavonásának lehetőségét "az arra érdemtelenné vált személy" esetében. Az állami elismerés visszavonását követelte a Jobbik is a parlementben a miniszterelnöktől. Orbán úgy reagált: kétségkívül lehangolja az embert, ha egy Kossuth-díjas író "rasszista szamárságokkal traktálja a hallgatóságot", de "meg kell válogatnunk, hogy mikor vesszük fel a kesztyűt, és csapunk vissza, és mikor nem".
Minderre "Kossuth-díj fosztás" címmel megjelent írásában az Amerikai Népszavában reagált Kertész. Azt írta, "hétfőn a parlamentben a Vezér nyilatkozott: rasszista szamárságokkal traktálom hallgatóimat, mondta. Nem traktálom a hallgatóimat, nem vagyok se pap, se prédikátor, se parlamenti szónok, se tévé-guru, se tanár, se hivatásos nyilatkozó. Író vagyok, nem szónoki, hanem írói munkásságomért kaptam a Kossuth-díjat; ezt a mostani kormányfő tudta még 2008-ban, amikor mint a Fidesz elnöke levélben gratulált hozzá". Kertész megjegyezte, Orbánnak "nyíltan neonáci, (sőt: ősnáci) színházi vezetők kinevezéséről egy szava sincs, de majd, ha a nyilas eszméket valló képviselő előterjesztésére a parlament megalkotja a Kossuth-díj visszavonásának törvényét, mint minden állami díjak gazdája, dönteni fog. Akkor majd engedményeket téve egy náci párt híveinek, elveszi egy rasszizmussal vádolt zsidó írótól a Kossuth-díját."
Ez ugyan végül nem történt meg, de a parlamentnél kevésbé volt szemérmes a fővárosi közgyűlés, amely - a Fidesz-KDNP és a Jobbik képviselőinek szavazatával - visszavonta az írónak 2002-ben adományozott díszpolgári címét. Hosszas, indulatoktól sem mentes vita után vették el elismerést.
"Nekem, magyar írónak, a magyar nyelv jelenti az életet"
Mélységesen mély hálát érzek Kanada iránt, amiért biztonságot nyújt nekem, egy idegennek - írta Kertész a döntés után. "Ez az ország a maga példamutató demokráciájával az egész haladó emberiségnek fölülmúlhatatlan szolgálatot tesz, amikor a világ távoli pontjairól befogadja és védelmébe veszi az arra igazán rászoruló üldözötteket. Idegenként jöttem, de ma már úgy érzem, ide tartozom, mert Kanada is úgy bánt velem, mintha haza jöttem volna." Úgy folytatta: "Nagyon nehezen jutottam erre az elhatározásra, mert nekem, magyar írónak, a magyar nyelv jelenti az életet. Magyarországon található az a közeg, melyhez idáig szólni tudtam. Magyarország a szülőföldem, az volt az otthonom. A magyar kultúra, a magyar irodalom és költészet, mely talán a világ egyik legnagyobb költészete, a legmagasabb rendű katarzisban részesített."
