Színészként kezdte a pályát, de három évvel ezelőtt filmrendezőként és forgatókönyvíróként debütált kirobbanó sikerű filmvígjátékával Edoardo Leo. A Tizennyolc évvel később című bemutatkozásával elnyerte a legjobb elsőfilm díját, ráadásul a legjobb rendezőnek járó legnagyobb olasz filmdíjat, a David di Donatellót is neki ítélték.
-Több mint 40 nemzetközi fesztiválon járt a film Ausztráliától Amerikáig, s ez érdekes tapasztalattal járt - mondta Budapesten a vékony termetű, komoly pillantású Leo. - Ahová csak lehetett, elkísérem a filmet, mert sokat tanulok a nézők reagálásából. Nagyon meglepett, mennyire másként reagál a különböző kulturális környezetben szocializálódott közönség. Ahol az egyik országban nevettek, a másikban meghatódtak, a harmadikban csöndben figyeltek.
A tapasztalat szerinte azért fontos egy rendezőnek, hogy felmérje, milyen eszközökkel milyen hatást képes kiváltani. Illetve hogy a humort hogyan használja fel a karakterizálás során a legbiztosabb eredménnyel. És persze hogy ráérezzen, mi a komikumban a nemzetközi trend.
Ezért örül, tette hozzá, hogy Budapesten is végignézheti a közönséggel a Jó reggelt, apu! című második, saját forgatókönyvéből készült vígjátékát.
Olaszországban a nézők és a kritikusok egyaránt szerették a filmjét, "a közönség vette a lapot", ugyanakkor öt jelentős díjra is jelölték. A Puskin mozi bemutatóján is dőlt a közönség a nevetéstől, a magyar mozikban majd a december 12-i bemutató után dől el a sorsa.
A kiindulás egy eléggé meghökkentő szituáció. Egy negyvenes éveibe lépett jóképű, független, szoknyabolond férfihez egy reggel beállít egy punkos küllemű, szép fiatal leányzó azzal, hogy ő az apja.
-Azért írtam ezt a történetet, nehogy velem is megtörténjen hasonló, s kiderüljön, hogy egy 17 éves lányom van - kommentálta a témaválasztást tréfásan. - Amikor egy történeten dolgozom, mindig igyekszem belecsempészni olyan mozzanatokat, amelyek érzelmileg megérintik a nézőt. Vonzanak a romantikus vígjátékok. Az érzelmi érintettséget tartom a legfontosabb követelménynek a magam munkájában. Azt hiszem, az érzelmi telítettség az egykori nagy olasz filmvígjátékok legjelentősebb öröksége.
Ám szerinte a jelen olasz filmvígjátékot meg kell újítani. Túl kell lépni a filmvígjáték olasz módra avult eszköztárán, a dialektus és a szójátékok viccességén, amit amúgyis csak otthon értenek.
"Nemzetközivé kell a műfajt tenni - vallja -, hiszen ha megnézzük, a tinédzserek szinte mindenütt a világon egyformák érdeklődésüket, kedvelt foglalatosságukat illetően - márpedig ők mennek a leggyakrabban moziba. Rájuk kell figyelni."
Az első filmjében ő játszotta a főszerepet. Most a hirtelen apává lett szépfiú megformálását rábízta a ma legnépszerűbb olasz filmszínészre, Raoul Bovára. Edoarado Leót színészként is az apává lett szépfiú legjobb barátjának hálás szerepében ismerhetjük majd meg a december 12-i premier után.
Káprázatosan eleven szín- és formavilágával varázsol el a Pinokkió legújabb olasz filmváltozata, amely már látható is a hazai mozikban. Magától értetődő, hogy Enzo D'Alo egész estés animációját ott találjuk az Európai Filmakadémia idei díjára kiválasztott három jelölt között.
- Lorenzo Mattotti képzőművészeti alkotásainak nemzetközi hírű világát idézi fel a film, miután az ő rajzai és láványtervei alapján készült el a mi Pinokkiónk - mondta filmje eredeti látványáról filmje vetítése után a Puskin moziban Enzo D'Alo.
- Meghatározó volt, hogy Toscanaban, közel a tengerparthoz dolgoztunk a filmen, erősen hatott ránk a táj bája. Miután a meseíró, Carlo Coldi is ezen a tájon élt, természetes volt, hogy ezt a tájat jelenítettük meg a mi képeinken. Hangsúlyos szerepet kapott a jellegzetes táj a filmünkben, s ez azért is feltűnő, mert eddig egyetlen Pinokkió-feldolgozás sem fordított figyelmet arra, milyen tájban esnek meg a mese fordulatai.
D'Alo elárulta, bár a film azt az illúziót kelti, mintha kézzel lenne rajzolva-festve, mindez azonban egy új technikának, egy eredetileg televíziós szoftver továbbfejlesztésének köszönhető.
A díszleteket pedig fotoshoppal varázsolták a filmbe. A rendező tíz éven át dolgozott a forgatókönyvön, pontosan meg akarta fejteni a mese utalásait és legfőként az apa-fiú kapcsolatot, ami számára a meséből a legfontosabb.
- A Biblia és a Korán után a Pinokkió a harmadik legolvasottabb könyv a világon - mondja -, s mint minden mélyre ásó könyvet, Collodi meséjét is mindenki másként fejti meg magának. Számomra az bontakozott ki, hogy Gepetto csinál magának egy fabábú kisfiút, és csalódott, mert az nem hasonlít rá, az apjára.
-Az én mesém kettőjük útját mondja el: Pinokkió mentális érésének útja találkozik Gepetto nevelődésének útjával, aki megtanulja elfogadni olyannak a kisfiát, amilyen. A mi filmünkben is megnő Pinokkió orra, amikor hazudik. De az az igazságtalanság is kiolvasható, hogy egy hazug világban él, mégis csak ő az egyetlen, akinek a hazugságai láthatóvá válnak.
-Az érzelmi gazdagság a fontos egy mesefilmben. Kegyetlenségről viszont szó sem lehet! - Példaként elmondja, elkészültek azzal a jelenettel is, amikor a róka és a macska felakasztja Pinokkiót. Azután mégis kidobta az egészet.
Magyar munkatársai is voltak az olasz rendezőnek, aki nagyon lelkes szavakkal ismerte el szakértelmüket és odaadó munkájukat. A magyar szinkronhangokról pedig elragadtatással beszélt.