Azok hatan, akiket a Várad című folyóirat Törzsasztalához meghívtak nyilvános beszélgetésre, nagyon különböző korúak - a mi, tehát népszavás Andrassew Ivánunk például elmúlt hatvan -, de szinte valamennyien, már a huszas éveik óta, egy, vagy több kötettel, jelen vannak a hazai irodalomban.
Valójában talán ez, a korai megjelenés, az egyetlen közös vonás a hat szerző között. (Andrassewen kívül Jónás Tamás, Láng Zsolt, Szkárosi Endre, Térey János és Varró Dániel.)
A Kőrössi P. József vezette beszélgetésekből kiderült - ezt hangsúlyozta Szűcs László a lap főszerkesztője is bevezetőjében -, éppen a sokszínűség a jellemző a megszólaltatottakra.
Van, aki sokat ír a gyerekeknek (Varró Dániel), van aki a színpadon megszólaló hangzást tartja fontosnak (Szkárosi Endre).
Többen közülük sokat dolgoznak a színház számára, kezdetben például verses drámával (például Térey) és szinte kivétel nélkül sokat fordítanak, nem is egy nyelvről.
Szó esik írói módszereikről is, és e tekintetben is nagyon különböznek egymástól. Itt hallani olyasmit is, amit nehéz megérteni.
Láng Zsolt ugyanis a regény, illetve novellaírás kapcsán ekként fogalmaz: "Úgy kell írni, hogy a történet maradjon ki a szövegből."
Sajnos Kőrössi nem kérdezte meg, miként van értelme ennek a mondatnak. Azt viszont a lap szerkesztése részéről nem lehet megérteni, hogy a színpadi, nyilvános beszélgetések után miért kellett a lap munkatársainak - nyilván négy, vagy hatszemközt - még egy interjút készíteni, hiszen az írók őszinték voltak a nyilvánosság előtt, szükségszerűen ugyanazt mondják el, amit már hallottunk tőlük.
Összességében azonban a Váradnak ez a 9. száma bizonyítja, hogy igen érdekes és értékes személyiségekből áll a mai magyar irodalom középmezőnye.
