Előfizetés

Írók a Törzsasztalnál

Bernáth László
Publikálás dátuma
2013.11.18. 06:48
Bernáth László
Harminc-negyven évvel ezelőtt valószínűleg, mint "fiatal magyar írók" szerepeltek volna valamilyen összeállításban, mert akkoriban harmincas éveiknél korábban nem nagyon jelenhetett meg kezdő szerző sem.

Azok hatan, akiket a Várad című folyóirat Törzsasztalához meghívtak nyilvános beszélgetésre, nagyon különböző korúak - a mi, tehát népszavás Andrassew Ivánunk például elmúlt hatvan -, de szinte valamennyien, már a huszas éveik óta, egy, vagy több kötettel, jelen vannak a hazai irodalomban.

Valójában talán ez, a korai megjelenés, az egyetlen közös vonás a hat szerző között. (Andrassewen kívül Jónás Tamás, Láng Zsolt, Szkárosi Endre, Térey János és Varró Dániel.)

A Kőrössi P. József vezette beszélgetésekből kiderült - ezt hangsúlyozta  Szűcs László a lap főszerkesztője is bevezetőjében  -, éppen a sokszínűség a jellemző a megszólaltatottakra.

Van, aki sokat ír a gyerekeknek (Varró Dániel), van aki a színpadon megszólaló hangzást tartja fontosnak (Szkárosi Endre).

Többen közülük sokat dolgoznak a színház számára, kezdetben például verses drámával (például Térey) és szinte kivétel nélkül sokat fordítanak, nem is egy nyelvről.

Szó esik írói módszereikről is, és e tekintetben is nagyon különböznek egymástól. Itt hallani olyasmit is, amit nehéz megérteni.

Láng Zsolt ugyanis a regény, illetve novellaírás kapcsán ekként  fogalmaz: "Úgy kell írni, hogy a történet maradjon ki a szövegből."

Sajnos Kőrössi nem kérdezte meg, miként van értelme ennek a mondatnak. Azt viszont a lap szerkesztése részéről nem lehet megérteni, hogy a színpadi, nyilvános beszélgetések után miért kellett a lap munkatársainak - nyilván négy, vagy hatszemközt - még egy interjút készíteni, hiszen az írók őszinték voltak a nyilvánosság előtt, szükségszerűen ugyanazt mondják el, amit már hallottunk tőlük.

Összességében azonban a Váradnak ez a 9. száma bizonyítja, hogy igen érdekes és értékes személyiségekből áll a mai magyar irodalom középmezőnye.

Pinokkió egy hazug világban

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2013.11.18. 06:45
A Jó reggelt, apa! című olasz vígjáték rendezője, Edoardo Leo zöld bohócparókával fi lmje egyik jelenetében FORRÁS: CINENUOVO
Azért írtam meg a történetet, mert féltem, egyszer velem is ugyanez megtörténik, mondta Edoardo Leo színész-rendező, aki az olasz filmfesztiválon személyesen mutatta be Jó reggelt, apa! című filmvígjátékát Budapesten. A most befejeződött XI. MittelCinema Fest vendége volt Enzo D'Alo, a Pinokkió rendezője is. Munkájukról beszéltek.

Színészként kezdte a pályát, de három évvel ezelőtt filmrendezőként és forgatókönyvíróként debütált kirobbanó sikerű filmvígjátékával Edoardo Leo. A Tizennyolc évvel később című bemutatkozásával elnyerte a legjobb elsőfilm díját, ráadásul a legjobb rendezőnek járó legnagyobb olasz filmdíjat, a David di Donatellót is neki ítélték.

-Több mint 40 nemzetközi fesztiválon járt a film Ausztráliától Amerikáig, s ez érdekes tapasztalattal járt - mondta Budapesten a vékony termetű, komoly pillantású Leo. - Ahová csak lehetett, elkísérem a filmet, mert sokat tanulok a nézők reagálásából. Nagyon meglepett, mennyire másként reagál a különböző kulturális környezetben szocializálódott közönség. Ahol az egyik országban nevettek, a másikban meghatódtak, a harmadikban csöndben figyeltek.

A tapasztalat szerinte azért fontos egy rendezőnek, hogy felmérje, milyen eszközökkel milyen hatást képes kiváltani. Illetve hogy a humort hogyan használja fel a karakterizálás során a legbiztosabb eredménnyel. És persze hogy ráérezzen, mi a komikumban a nemzetközi trend.

Ezért örül, tette hozzá, hogy Budapesten is végignézheti a közönséggel a Jó reggelt, apu! című második, saját forgatókönyvéből készült vígjátékát.

Olaszországban a nézők és a kritikusok egyaránt szerették a filmjét, "a közönség vette a lapot", ugyanakkor öt jelentős díjra is jelölték. A Puskin mozi bemutatóján is dőlt a közönség a nevetéstől, a magyar mozikban majd a december 12-i bemutató után dől el a sorsa.

A kiindulás egy eléggé meghökkentő szituáció. Egy negyvenes éveibe lépett jóképű, független, szoknyabolond férfihez egy reggel beállít egy punkos küllemű, szép fiatal leányzó azzal, hogy ő az apja.

-Azért írtam ezt a történetet, nehogy velem is megtörténjen hasonló, s kiderüljön, hogy egy 17 éves lányom van - kommentálta a témaválasztást tréfásan. - Amikor egy történeten dolgozom, mindig igyekszem belecsempészni olyan mozzanatokat, amelyek érzelmileg megérintik a nézőt. Vonzanak a romantikus vígjátékok. Az érzelmi érintettséget tartom a legfontosabb követelménynek a magam munkájában. Azt hiszem, az érzelmi telítettség az egykori nagy olasz filmvígjátékok legjelentősebb öröksége.

Ám szerinte a jelen olasz filmvígjátékot meg kell újítani. Túl kell lépni a filmvígjáték olasz módra avult eszköztárán, a dialektus és a szójátékok viccességén, amit amúgyis csak otthon értenek.

"Nemzetközivé kell a műfajt tenni - vallja -, hiszen ha megnézzük, a tinédzserek szinte mindenütt a világon egyformák érdeklődésüket, kedvelt foglalatosságukat illetően - márpedig ők mennek a leggyakrabban moziba. Rájuk kell figyelni." 

Az első filmjében ő játszotta a főszerepet. Most a hirtelen apává lett szépfiú megformálását rábízta a ma legnépszerűbb olasz filmszínészre, Raoul Bovára. Edoarado Leót színészként is az apává lett szépfiú legjobb barátjának hálás szerepében ismerhetjük majd meg a december 12-i premier után.

Káprázatosan eleven szín- és formavilágával varázsol el a Pinokkió legújabb olasz filmváltozata, amely már látható is a hazai mozikban. Magától értetődő, hogy Enzo D'Alo egész estés animációját ott találjuk az Európai Filmakadémia idei díjára kiválasztott három jelölt között.

- Lorenzo Mattotti képzőművészeti alkotásainak nemzetközi hírű világát idézi fel a film, miután az ő rajzai és láványtervei alapján készült el a mi Pinokkiónk - mondta filmje eredeti látványáról filmje vetítése után a Puskin moziban Enzo D'Alo.

- Meghatározó volt, hogy Toscanaban, közel a tengerparthoz dolgoztunk a filmen, erősen hatott ránk a táj bája. Miután a meseíró, Carlo Coldi is ezen a tájon élt, természetes volt, hogy ezt a tájat jelenítettük meg a mi képeinken. Hangsúlyos szerepet kapott a jellegzetes táj a filmünkben, s ez azért is feltűnő, mert eddig egyetlen Pinokkió-feldolgozás sem fordított figyelmet arra, milyen tájban esnek meg a mese fordulatai.

D'Alo elárulta, bár a film azt az illúziót kelti, mintha kézzel lenne rajzolva-festve, mindez azonban egy új technikának, egy eredetileg televíziós szoftver továbbfejlesztésének köszönhető.

A díszleteket pedig fotoshoppal varázsolták a filmbe. A rendező tíz éven át dolgozott a forgatókönyvön, pontosan meg akarta fejteni a mese utalásait és legfőként az apa-fiú kapcsolatot, ami számára a meséből a legfontosabb.

- A Biblia és a Korán után a Pinokkió a harmadik legolvasottabb könyv a világon - mondja -, s mint minden mélyre ásó könyvet, Collodi meséjét is mindenki másként fejti meg magának. Számomra az bontakozott ki, hogy Gepetto csinál magának egy fabábú kisfiút, és csalódott, mert az nem hasonlít rá, az apjára.

-Az én mesém kettőjük útját mondja el: Pinokkió mentális érésének útja találkozik Gepetto nevelődésének útjával, aki megtanulja elfogadni olyannak a kisfiát, amilyen. A mi filmünkben is megnő Pinokkió orra, amikor hazudik. De az az igazságtalanság is kiolvasható, hogy egy hazug világban él, mégis csak ő az egyetlen, akinek a hazugságai láthatóvá válnak.

-Az érzelmi gazdagság a fontos egy mesefilmben. Kegyetlenségről viszont szó sem lehet! - Példaként elmondja, elkészültek azzal a jelenettel is, amikor a róka és a macska felakasztja Pinokkiót. Azután mégis kidobta az egészet.

Magyar munkatársai is voltak az olasz rendezőnek, aki nagyon lelkes szavakkal ismerte el szakértelmüket és odaadó munkájukat. A magyar szinkronhangokról pedig elragadtatással beszélt.

Az oroszok ismét a spájzban vannak

Gál Mária
Publikálás dátuma
2013.11.18. 06:36
Haszan Rohanit báránybőrbe bújt farkasnak tartja az izraeli kormányfő FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Nemrég még minden szakértő egyetértett abban, hogy a világ puskaporos hordójának számító Közel-Keleten a gyújtózsinór két vége Jeruzsálemben és Gázában van. Nem volt vita afelől, hogy a távolról nehezen észlelhető régióbeli konfliktusok közül talán a leggyúlékonyabb az izraeli-palesztin viszály, aminek rendezése - bár önmagában nem elegendő a tényleges közel-keleti béke megteremtéséhez -, elengedhetetlen a térség nyugalmához. Mára ez változni látszik, a béke zálogának tekintett kiegyezés fontosságát egyre inkább elhomályosítsa az iráni atomvita és az arab világbeli képlékeny helyzet. Új erőviszonyok alakultak ki, az Egyesült Államok térségbeli pozíciói megrendültek, miközben az oroszok már újra "a spájzban vannak".

Bizonyára még sokan emlékeznek Benjamin Netanjahu beszédére, amikor az izraeli kormányfő tavaly márciusban, Washingtonban a legnagyobb Izrael-barát amerikai lobbiszervezet, az AIPAC kongresszusán felszólította a nemzetközi közösséget: ismerje el tényként, hogy Irán atomfegyvert akar előállítani.

Netanjahu akkor azt mondta: "megdöbbentő módon egyesek nem hajlandók elismerni, hogy Irán célja atomfegyverek kifejlesztése.

Tudjuk, Irán azt hangoztatja, hogy urándúsítása az orvosi kutatás fejlesztésére szolgál. Persze, biztos" - mondta a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy Izrael fenntartja a jogot önmaga megvédésére.

Úgy fogalmazott, országa minden lehetőséget fenntart magának. "Sohasem fogom kockára tenni Izrael biztonságát", szögezte le.

Netanjahu ez alkalommal mondta, "ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy is jár és hápog is, akkor mi az? Talált: az egy kacsa. Ideje, hogy a világ is elkezdje nevén nevezni a nukleáris programot."

Azóta annyi változott, hogy a világ ma már belátja, ha nem tesz valamit ellene, akkor Teherán előbb-utóbb valóban nukleáris fegyverre tesz szert.

Ennek megakadályozásáért októberben újraindultak a tárgyalások az iráni nukleáris program hat nemzetközi közvetítője (Oroszország, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Németország) több pontban megegyezett az új teheráni vezetéssel, az is elhangzott már, hogy a jövő heti tárgyalási fordulón akár megállapodás is születhet.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter orosz újságíróknak a hét végén úgy nyilatkozott, hogy "a közös pontokat megállapítottuk és nem maradt semmilyen elvi nézeteltérés a megoldásra váró kérdéseket illetően".

Állította: hatoknak meg kell szüntetniük az Iránnal szembeni vádakat az atomsorompó-rendszer megsértését illetően.

Az évszázad átverése?

Izrael fenntartásokkal figyeli a tárgyalásokat, Jeruzsálem pedig nem változtat azon az álláspontján, mely szerint a kemény büntető intézkedésekkel párosuló hiteles katonai fenyegetés jelenti az egyetlen békés lehetőséget Irán feltartóztatására.

Úgy vélik, nem szabad a szankciókat megszűntetni, a nyitni és engedni hajlandó Haszan Rohani új iráni elnök "báránybőrbe bújt farkas", akinek valódi célja nem a megállapodás, hanem az, hogy véget vessen az iszlám köztársaságot sújtó nemzetközi szankcióknak, miközben változatlanul folytatja országa atomprogramját.

Többek között az iráni kérdés miatt repedezik a több évtizedes amerikai-izraeli különleges partnerség, az izraeliek bizalma megrendült úgy Washingtonban, mint Barack Obama elnökben.

Évek óta nem titok, hogy a Netanjahu-Obama együttműködés nem zavartalan, nem véletlen, hogy az amerikai elnök csak második mandátuma idején látogatott el Izraelbe.

Az atomkérdésben is ellentétes álláspontot képviselnek. Obama hangsúlyozta ugyan, hogy Amerika nem akarja, hogy Iránnak atomfegyvere legyen, mert az destabilizálná a régiót és atomfegyverkezési versenyt indítana el az amúgy is gyúlékony térségben, de a katonai megoldást nem tartja a legmegfelelőbbnek.

Álláspontja szerint azt kell elérni, hogy az érintett ország maga hozzon döntést a program leállításáról, mert a katonai megoldások mindig "zűrzavarosak," és sohasem tökéletesek annak szavatolására, hogy az érintett országok a jövőben ne törekedjenek még intenzívebben a nukleáris fegyver megszerzésére.

Netanjahu azonban nem bízik a megegyezésben, abban, hogy Irán önként feladja, az évszázad átverésének tartja a körvonalazódó megállapodást, és továbbra is azt hirdeti - szükség esetén Izrael egyedül is lép, nem kockáztatja népe és országa biztonságát.

Rossz üzletnek tartja a körvonalazódó megállapodást. A miniszterelnökhöz hasonlóan Izrael lakossága is elsősorban az iráni atomtól tart, háttérbe szorul már a lakosság szemében is a palesztinokkal való kiegyezés és a John Kerry amerikai külügyminiszter közvetítésével újraindult béketárgyalások fontossága.

A tavaszi választási kampányban is központi téma volt az iráni atom, Netanjahu nagyfokú támogatottságát is az akkor képviselt álláspontjának köszönheti.

Amerika nyomdokain Oroszország

Washington pozíciói láthatólag megrendültek a Közel-Keleten. Már nem csak az izraeliek szemében nem jelenti a térségbeli stabilitás garanciáját, több arab ország is elkezdte újraépíteni kapcsolatait Moszkvával.

A szíriai válság kapcsán megromlott az amerikai-szaúdi ugyancsak "különleges" kapcsolat, az olajkirályság nem tudja megbocsátani Amerikának, hogy végül nem élt a katonai beavatkozás lehetőségével.

Ugyancsak ezért neheztel Washingtonra az Egyesült Arab Emírségek és Katar is, de az új egyiptomi vezetés látványosan nyitott Oroszország felé.

Szíria és a Hezbollah uralta Libanon egyhamar nem felejti el a szír lázadók melletti kiállást, Izrael pedig azt szűrte le a történtekből, hogy nem számíthat az amerikai katonai segítségre.

A szíriai és egyiptomi válság keltette bizonytalanság és zűrzavar hónapjaiban, mind a szaúdi, mind az izraeli vezetés tárgyalt Moszkvával, Egyiptom látványosan kezdett arrafelé kacsingatni.

Amerikának azt kell látnia, hogy bizony az önmagát következetesen és tudatosan újraépítő és újrapozícionáló Oroszország teret nyert, az oroszok bizony már ott vannak a közel-keleti spájzban.

A megrendült bizalom számokban

Több felmérés is napvilágot látott a múlt héten Izraelben.  A közszolgálati rádió megbízásából készült kutatás szerint az izraeliek 55 százaléka nem bízik abban, hogy Amerika az iráni nukleáris programról folytatott tárgyalásokon gondoskodna a zsidó állambiztonságáról és mindössze 31 százalék gondolja úgy, hogy Izrael lakossága változatlanul számíthat Washingtonra az iráni atomfenyegetés kérdésében is.

Az izraeliek bizalmatlanok voltak azon kérdést illetően is, hogy Benjámin Netanjahu miniszterelnök megbízható képet kapott-e az Egyesült Államoktól az Iránnal folytatott tárgyalásokról.

A megkérdezettek 42 százaléka szerint az amerikai kormányzat nem adott pontos tájékoztatást és csak 25 százalék hitte ennek ellenkezőjét.

A lakosság többsége egyetért azzal, hogy Netanjahu miniszterelnök bírálja a formálódó egyezményt Iránnal,: 40 százalék jogosnak és megfelelő mértékűnek tartja a kritikát, 22 százalék indokoltnak vélte ugyan, de túlzónak tartja, míg 30 százalék bizonytalan volt ebben a kérdésben.

A Jiszráél Hajóm (Izrael Ma) című újság által megrendelt és bemutatott közvélemény kutatás az Izrael Irán politikájáról alkotott lakossági vélekedést mérte.

Az adatok azt mutatják, hogy az izraeliek helyesnek vélik országuk Iránnal szembeni politikáját, 65,5 százalék gondolja úgy, hogy szükség esetén - ha másképp nem lehet megakadályozni az iráni nukleáris fegyver megteremtését - Izrael akár egyedül is fellépjen az iszlám köztársaság ellen, bár ezt a lépést a lakosság több mint ötöde ellenzi.

A nagy többség, 84 százalék nem hisz abban, hogy Teherán a tárgyalások hatására felhagy atomfegyverprogramjának végrehajtásával, és mindössze 6,6 százalék ad hitelt az iráni szavaknak.

Mintegy 68,8 százalék szerint a hadsereg képes egyedül is megtámadni a perzsa államot, és bizonyosak benne, hogy az ország hadereje egyedül is sikeresen leszámolhat az iráni nukleáris létesítményekkel.

A többség, 52,5 százalék támogatja a miniszterelnököt a megállapodásról Amerikával folytatott vitában. Szintén a többség, 52,4 százalék gondolja, hogy ha rossz egyezmény születik, és Irán folytatja a nukleáris fegyverkezést, akkor Izraelnek támadnia kell akár egyedül is, 26,8 százalék szerint ez a lépés nem lenne helyes.

Az izraeli népszerűségi listát toronymagasan vezeti Benjamin Netanjahu, 45,1 százalék gondolja úgy, hogy ő a legalkalmasabb az ország vezetésére.

Seli Jahimovics, az ellenzéki szociáldemokrata Munkapárt vezetője messze leszakadva, 10 százalékos támogatottsággal a második.

A jobboldali nacionalista Naftali Bennet hét százalékot kapott, a régi-új külügyminiszter, a radikális Avigdor Liberman 5,4-et, a palesztinokkal folytatott béketárgyalásokat vezető centrista Cipi Livni pedig 3,8 százalékot ért el.

A januári választások meglepetésemberét, a másodikként befutó, centrista Jes Atid elnökét, Jair Lapid jelenlegi pénzügyminisztert már csak 2,6 százalék tartja a legmegfelelőbb miniszterelnöknek.

Csapat nélkül maradt Abbász

Benyújtotta lemondását az Izraellel béketárgyalásokat folytató palesztin politikusok delegációjának minden tagja. Döntésüket azzal indokolták, hogy a tárgyalásokon nincs előrehaladás.

Mahmúd Abbász palesztin elnök ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a béketárgyalások mindenképpen folytatódnak, azonban újrafelvételük minimum egy hetet követel.

"Vagy meggyőzzük őket arról, hogy vissza kell térniük és velük folytatjuk a munkát, vagy pedig új delegációt alakítunk ki" - szögezte le a palesztin vezető.

Felhőoszlop a Pokol kapujában

Tavaly ilyenkor zajlott az úgynevezett Felhőoszlop hadművelet, amelyet november 14-én indított el az izraeli légierő a gázai Hamász célpontok ellen.

A katonai akcióval a térségből induló rakétatámadások megszüntetését célozták, ugyanis 12 év alatt 12 ezer rakétát lőttek ki Izraelre palesztin szélsőségesek, tavaly pedig új lendületet kapott a gázai övezetből irányított terror.

A hadművelet elkezdése előtti napon 132 rakéta hullott Dél-Izraelre, az év elejétől 768, ellehetetlenítve az életet az övezetben.

Ezért újította fel az izraeli vezetés a célzott csapások gyakorlatát, likvidálva a Hamász katonai szárnya, az Ezzeddín al-Kasszám Brigádok parancsnokát, Ahmed al-Dzsabarit, aki régóta vezette az Izrael által legkeresettebb személyek listáját, mint számtalan terrortámadás felelőse.

Dzsbari meggyilkolását nyílt hadüzenetnek tekintette a Hamász, és bejelentette, hogy Jeruzsálem ezzel megnyitotta a Pokol kapuit.

A Felhőoszlop hadművelet során a keresett terroristákat próbálta likvidálni az izraeli hadsereg, illetve megsemmisíteni a gázai kilövőállomásokat és a fegyverlerakatokat.

A 2008-as Öntött ólom hadművelet óta a Felhőoszlop volt a legerősebb izraeli válasz a gázai övezetből jövő terrorra, Dzsabari pedig a legmagasabb rangú megölt Hamász-vezető.

Az oda-vissza rakétatámadásban a Hamász által hagyományosan használt Kaszám rakéták mellett megjelentek a nagyteljesítményű, iráni gyártmányú Fadzsr-5 rakéták, amelyek Tel-Aviv déli elővárosát is elérték.

Az izraeli hadsereg kilátásba helyezte a szárazföldi bevonulást Gázába, ami azonban elmaradt. Hillary Clinton amerikai és Kamel Amr egyiptomi külügyminiszter közbenjárásával, november 21-én tűzszünet lépett hatályba, amit mindkét fél győzelemként emlegetett. Azóta a gázai övezetből érkező rakétatámadások szinte teljesen megszűntek.

A megállapodás alternatívája a háború

Meglepetésszerűn nyilvánosság elé lépett múlt héten Hasszán Naszralla, a libanoni síita terrorszervezet, a Hezbollah vezetője.

A nyilvánosságot általában kerülő vezér arra figyelmeztette a világot, hogy amennyiben nem jutnak megegyezésre Iránnal az atomprogramról, háború veszélyezteti a Közel-Keletet.

"Mi az Iránnal kötött megállapodás alternatívája? Az alternatíva egy, az egész régióra kiterjedő háború" - üzente internetes közleményében.

Naszralla bírálta az "Izraellel szolidáris"arab országokat is, mert álláspontja szerint aki Irán politikája ellen van, az nyilvánvalóan Izraelt támogatja.

"Izraelnek nincs szüksége semmilyen egyezményre, ami megelőzhetné a háborút e térségben. Nagyon sajnálom, hogy egyes arab országok Izrael oldalára álltak" - mondta.