Igaza van Kövérnek, megérett az idő a Házszabály újabb módosítására. A frakció-alakítás szabályai ugyanis nem állták ki a gyakorlat próbáját. Hiába fogta munkára a Fidesz az új parlamenti törvényt, az ellenzék hátán pattogtatva Orbán ostorát, mindhiába szigorították a csoportalakítási regulát, az élet gyorsan túllépett a hippokrata jogalkotók akaratán. Tetszik vagy sem, a parlamentben mára de facto megalakultnak tekinthetjük a tahó képviselők frakcióját.
Miután az alakulás ténye nagy sajtóvisszhangra talált, létét formáljogi alapon sem tagadhatják. A jogvédő szervezetek heves tiltakozása és a pénzbírság terhe mellett zajló ellenzéki performanszok fényében mára amúgy is új értelmet nyert a képviselői felelőtlenség fogalma, no meg a rendzavarás. Ennek tanújele, hogy nőkkel szembeni erőszak ellen tiltakozó ellenzéki képviselőket legutóbb 130 ezer forintos pénzbírsággal sújtották.
A T. Ház vezetése alighanem akkor járna el helyesen, ha hivatalosan is tudomásul venné a kellemetlen fejleményt, a tahó-frakció megalakulását. Ennek esélyét némiképp rontja, hogy - rossznyelvek szerint - a házbizottságban a tahó-frakció szellemisége már eleve képviselve van. Mindazonáltal e formáció többletszavazatra igazán nem vindikálhat jogot. Morális okból inkább limitálni kellene a létszámát. Hiszen, lehetetlen megbékülni azzal a ténnyel, hogy az "ütőképes" frakció tagjainak szavazataival (a kormányoldal jóvoltából) továbbra is számolni kell. Bár egyik képviselő sem vonható felelősségre a leadott szavazata, vagy a megbízatásával összefüggésben közöltek miatt sem bíróság, sem más hatóság előtt, e mentesség nem terjed ki a bárdolatlan viselkedésre. A szélesebb közvéleményt bizonyára megnyugtatná, ha a parlament renitens tagjait sikerülne száműzni a politikai közéletből, ám a mandátum megmaradás elvét ma még nem írhatja felül a moralitás.
Ha ez az út nem is járható, a T. Ház egyfajta "kvázi őrizetet" azért elrendelhetne - gondolnánk. Lábbilincs persze nem ajánlott, de mondjuk egyfajta zárt láncú parlamenti tahó-gráf rendszerbe állítása azért jól jönne, a közlekedés világból ismert menetíró tachográf mintájára. A házbizottsághoz on-line bekötött, a képviselői modortalanságot számláló tahó-gráf talán visszatartaná az önmagukról megfeledkező politikusokat a másik felet bántó, vagy éppen a nőellenes parlamenti megnyilatkozásoktól. Uram bocsá', az asszonyverés politikai apológiájától. A "Mit pofázol bele, kisanyám?", a "Ki vigyáz a gyerekedre?", a "Vetkőzz!", és a hasonló bekiabálásoktól. Nem is szólva a vak komondorok terhére rótt családon belüli deliktumról, de említhetnék a szocialistáknak odavetett "ne óbégasson" és hasonló házelnöki beszólásokat is.
Mivel pedig a tahó-frakcióból nincs kilépés, a delikvensek alighanem örökáron igényelhetnék a szóban forgó készüléket. Mert a legkevesebb, ami az ilyen hetvenkedő parlamenti bunkóknak kijár: az erkölcsi vesztegzár. S ha saját frakciójuk ezt feloldja, viselje ennek minden ódiumát! Talán a parlament ügyrendjével összefér a cinkos hallgatás, a közerkölcs viszont a pártcsaládon belüli deviáns magatartás elvtelen támogatását sem honorálja. Saját presztízsével játszik tehát az a parlamenti frakció, amely pártfogásába veszi a tahók mentalitását.
