A mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter feltalálta a spanyolviaszt. A napokban egy interjúban arról beszélt, hogy ideje volna újraéleszteni a háztáji gazdaságokat, mert mégis csak vicc, hogy a falusi emberek elmennek a boltba, ha répára, hagymára, vagy éppen krumplira van szükségük.
Fazekas Sándor valóban ízig-vérig parasztember lehet, mondhatnám született szakminiszter, aki azonnal átlátta, hogy nem éppen logikus a falusi házak körül füvet meg tujákat ültetni, oda, ahol megteremnének mindazok a zöldségek, amelyekre a családnak szüksége lehet. Látnokként vizionálta a modern falu képét, valósággal elhomályosulhatott a szeme, miközben kifejtette: a zöld hulladékon jól ellennének a jószágok, csirkék kapirgálhatnának, kakasok kukorékolnának a ház körül, az ólakban malacok röfögnének, az istállóban tehénke kérődzne, a gazdasszony dudorászva fejné a jószágot…
Nem is volna ezzel semmi baj, ha ezt egyszer már nem találták volna ki Magyarországon. Korábban ezzel az ötlettel a téeszek álltak elő, ők adtak magot a répához, borsóhoz, palántát a paprikához, paradicsomhoz. Tudok olyan "zöldbáróról" (bocsánat: téesz-elnökről), aki betakarításkor minden kapuba letetett egy zsák búzát, kukoricát, burgonyát. Azt mondta, ez a járandóság megilleti az embereit a munkaegységen felül. A 21. század nem a sovány lovacskával szántó parasztok kora.
A fideszi "családi gazdálkodás" hamis modelljét, ezt az évek óta hirdetett blöfföt, igazán ideje volna sutba dobni, és valamiféle nagyüzemi gazdálkodás modelljén gondolkodni. Odáig még nem jutottak el a kormányoldalon, hogy mindezt ki is mondják, de amikor ezernyi holdakat adnak az új földesurak kezébe, hallgatólagosan is valami ilyesmi szándék lehet a háttérben.
A dolognak csak egyetlen szépséghibája van: a gázszerelő Mészáros Lőrinc, a műkörmös kisasszony, meg a többi "csókos" vazallus többsége legfeljebb bukfencet tud vetni a korrupcióval, családi kapcsolatokkal, párttagkönyvvel megszerzett földeken, fogalmuk sincs arról, hogy mi fán terem a gazdálkodás. Mentségükre szóljon, hogy a ma annyira visszakívánt Horthy rendszerben a gróf vagy a báró úr sem gazdálkodási ismereteiről volt híres. Miért várnánk el ennél többet a mai földoligarcháktól?
Fazekas Sándor azt is mondta: meg van még a falusi emberek szakértelme, nagyon sok családban együtt élnek a fiatalokkal az öregek, akik tudják mikor, mit kellene vetni. Ahogyan tudnának mit kezdeni a földdel, meg a háztájival, úgy megtaníthatnák az állattartás fortélyait is. Ebben alighanem igaza van a miniszternek.
Csak azt kellene még megmagyaráznia, akkor miért statisztáltak az általa vezetett hivatalok a helyben lakó gazdák kisemmizéséhez?
