Dal a sűrű lombú erdőről, és a helyről, ahol a szél a sárkányt fújja, no meg égig érő hegycsúcs mered – szóval ahol át lehet élni a csodákat. És persze kell egy ember is egy óriás, dalolja a nótával a három hölgy, akik szerint megszületett az újember-király is.
Isten hozott miniszterelnök úr, rímel Szita Károly. Orbán tisztelettel köszönti a gyerekek felmenőit, és ígéri, röviden beszél, mert nem akarja a fiatalok elégedetlenségét a fejére vonni. De azért azt még kikerekíti, hogy bizony a kormány saját vállára vette az önkormányzatok adósságait, mielőtt a tartozáshegy agyonnyomná a gyerekek jövőjét. Aztán a kismamákat azzal szembesíti, hogy a gyed-extrát tegnap kodifikálta a parlament, és bizony soha ilyen jó nem volt még nekik.
És a gyerekek is kapnak direktívát – az ember megtanulja, hogy bármerre jár a világban, egy dolog fontos a haza, és az életfa pedig azért remek dolog, mert fémlevelein nyilvántartják az apróságokat, akik így érezhetik, van hova tartozniuk. Jobban teljesít az ország, de nem teljesít jól, vált kritikusra a kormányfő, mert nagyobb a temetések száma mint a keresztelőké, márpedig akkor igazán boldog és erős egy ország, ha az arány fordított. (Hogy akit nem tartanak keresztvíz alá, azt Orbán magyarnak vagy embernek nem tartja, azt a kormányfő nem részletezi.)