Ha így folytatjuk, akár új táblákat tehetünk ki a határállomásokra: Magyarország, Ökölország.
Azt már ország-világ tudja rólunk, hogy itt a Duna-Tisza közén általában erőből folynak a dolgok. A parlamentben a kétharmad mindent lenyom az egyharmad torkán, ami csak eszébe jut: alkotmányt, törvényeket, majd örökös kinevezéseket; a honatyák pedig, ha éppen nem tudnak zöldágra vergődni életük párjával, hát lekevernek neki néhány meggyőző érvet. Legyen az Fülöpháza első embere, vagy Esztergom ex-polgármestere. De a Fideszes kórházigazgató sem rest Borsodban "fizikálisan" is jobb belátásra bírni egy asszonyt, ha az orvosi érvekből már kifogyott.
Most legutóbb egy kis falú, Tolmács polgármestere gondolta úgy, hogy nem fecsérli holmi felesleges vitára az idejét egy ügyvéddel, aki a település lakóinak rosszallását igyekezett tolmácsolni. Tulajdonképpen nem is értette, miért háborognak a választói, hiszen csak annyi történt, hogy a képviselőtestület megváltoztatta a faluban négy utca nevét. Jó, jó, nem lacafacáztak holmi közmeghallgatással, de ha minden apró-cseprő ügyben mindenki véleményt mondhatna, soha nem jutnának a fontos kérdésekben dűlőre. Az is kiverte nála a biztosítékot, hogy képesek voltak négyszázan aláírni a tiltakozást az utcák átnevezése miatt és egészen a kormányhivatalig szaladni a panaszukkal.
Nem mindegy hol laknak? Csokonai utcában vagy Szent Lőrinc utcában? Bebuszozik az ember a közeli Vácra, ott ingyen elintézik neki a lakcímkártya átírását, a bankban, az iskolában, a szolgáltatóknál, a biztosítónál meg az adóhivatalban bejelenti a változást és ripsz-ropsz egy nap alatt kész is van mindennel…
Egy jól helyezett bal és jobb egyenessel, némi lefejeléssel párosítva úgy gondolta elég nyomós választ adhat - magánemberként, persze -, az utcanév változtatások ellen tiltakozó "bunkóknak". Ha akarja, ezt tolmácsolja majd az ügyvédúr a megbízóinak!
