"Szervezett felvilágot" hoztak Orbánék

A közelmúltban több olyan elemzést, tanulmánykötetet és könyvet publikáltak a társadalomtudományok jeles képviselői, amelyek teljes mélységében feltárják a Nemzeti Együttműködés Rendszerének "egyedi", de nemzetközi példákkal is leírható antidemokratikus vonásait, illetve működésének negatív gazdasági és társadalmi hozadékait. Néhány szerzőt arról kérdeztünk, hogy a jelenségek bemutatása elengendő lehet-e a kormánypártok töretlen népszerűségének megtörésére a 2014-es választásokig. Konklúziójuk szerint ez a mai magyar médiaviszonyok között szinte lehetetlen.

Holnap mutatják be a Magyar Bálint egykori kultuszminiszter előszavával és szerkesztésében kiadott "Magyar polip- A posztkommunista maffiaállam" című könyvet, amely 22, különböző tudományterületekről érkezett szerző - a teljesség igénye nélkül: Csepeli György történész, Fleck Zoltán jogszociológus, Csillag István közgazdász, Gábor György vallásfilozófus, Vásárhelyi Mária médiaszociológus - munkáján keresztül tárja fel a 2010-es kormányváltás után kialakult új, illetve kiépülő társadalmi rendszer különböző területeit. A kötet alapkoncepcióját a szociológus végzettségű Magyar Bálint bevezető tanulmánya adja meg, amelynek kiindulópontját elfogadva a szakemberek mélyelemzésnek vetik alá a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (NER).

Azonban azt Magyar Bálint is megállapítja, hogy hiába írható le a Fidesz uralma "szervezett felvilágként", azaz maffiaként, az Orbán Viktor második miniszterelnöksége alatt épülő új rendszer egyelőre élvezi a társadalom döntő többségének támogatását. Így hiába aktvizálta magát a demokratikus elkötelezettségű értelmiség, hiába igyekszik "lefordítani" a széles közvélemény számára a NER jelenségeit, a közvélemény-kutatások alapján, négy-öt hónappal a 2014-es parlamenti választások előtt még mindig kevés esély látszik a kormányváltásra. Lapunknak Magyar Bálint úgy fogalmazott: közvetlen politikai "haszna" az ilyen köteteknek az lehet, hogy új fogalmi kereteket, új "nyelvet" teremtenek, amelynek segítségével a demokratikus ellenzék pártjai leírhatják és megnevezhetik közös ellenfelüket, Orbán posztkommunista maffiaállamát. Szélesebb tömegekre azonban ezek a tanulmányok valószínűleg nem hatnak - fogalmazott Magyar Bálint.

Kommunikációs gettó
Utóbbi oka azonban nem csak a közönség "befogadókészségének" hiánya, hanem az ellenzék "kommunikációs gettóba" szorítása - vélte Vásárhelyi Mária, a Magyar polip egyik szerzője. A lapunknak nyilatkozó médiaszociológus szerint a NER-rel foglalkozó elemzések rendre ugyanahhoz a szűk körhöz jutnak el, míg a társadalom 90 százalékát kizárólag a kormány sikerpropagandája éri el. Mindössze a felnőtt lakosság 5-7 százaléka hallja meg a kritikus hangokat, és a média befolyása a magyar társadalomra sokkal nagyobb, mint a fejlett demokráciákban. Kiegyensúlyozott médiaviszonyok mellett a kritikus hangok sokkal több emberhez eljutnának, és lassan "lecsorognának" a társadalom szélesebb rétegeibe is. Ráadásul a választásokig túl kevés az idő, ebben a tekintetben Vásárhelyi pesszimista: szerinte a következő voksolást már csak a Fidesz tudja elveszíteni. A kormánypárt által épített kártyavár azonban a szociológus szerint előbb-utóbb összeomlik.

Eljön az igazság pillanata
A magyar gazdasági élet Orbán Viktor és körei által zajló "gyarmatosításáról" a közelmúltban "A fideszes rablógazdaság" címmel adott ki könyvet Debreczeni József. Lapunk kérdésére, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az Orbán-rendszer negatív gazdasági és társadalmi hozadékai jelentősen rontsák a Fidesz népszerűségét, Debreczeni úgy reagált: az bizonyos, hogy ez a rezsim tartósan nem működőképes, előbb-utóbb gazdasági és szociális csődbe viszi az országot. Ma nem tűnik valószínűnek, hogy már 2014 tavasza előtt eljön az "igazság pillanata" - vélte a politológus, aki szerint egy 2014-es választási győzelem sajnálatos, ám nehezen vitatható politikai legitimációt adna Orbánéknak. Még inkább kulisszává, üres díszletté válna a parlamentáris demokrácia érdemben már ma sem működő intézményrendszere, még nyíltabban érvényesülne az önkényuralom - tette hozzá Debreczeni.

A kormánypárt töretlen népszerűségének okait a politológus szintén az egyoldalú kommuniációban látja. Debreczeni szerint a közvélemény-kutatók által mért támogatottság legalább öt csoportból adódik össze: 1. Vakhitű orbánisták; 2. A rezsim kedvezményezettjei; 3. A fideszes propaganda hatása alatt álló politikai tudatlanok; 4. A politika alatti reménytelenség világában élők; 5. A félelem vezérelte hamis adatközlők. Az 1. körben lévők rendíthetetlenek. A 2. kör - amelynek egy része közös halmazt alkot az első egy részével - a hatalom kegyéből birtokolt állások és más anyagi előnyök megtartása okán érdekelt a jelenlegi rezsim fennmaradásában. Ez a két csoport Debreczeni szerint azonban csak a magyar társadalom csekély kisebbsége, amelynek támogatása még a mai választási szisztémában is édeskevés a győzelemhez.

A politológus szerint azonban a népes 3. csoport nem áll tudatos viszonyban a politikával: nem olvas újságot, nem néz politikai műsorokat, maximum a fideszes propaganda jut el hozzá a közszolgálatiból pártszolgálativá tett állami csatornák, illetve az apolitikus lojalitásba hajlított kereskedelmi tévék révén. A kormánypropaganda olyan hegemóniát birtokol a tömegkommunikációban, hogy az átlagember előtt még nem lepleződik le a hazugsága - az életviszonyok tapasztalható romlása ellenére sem - vélte Debrezceni.

A félelem igazgat
Szociológiai és gazdasági helyett történelmi megközelítésben is leírható az Orbán-kormány: maffiaállam helyett "fasisztoid" rendszerként írta körül a NER-t Ungváry Rudolf az Élet és Irodalomban, amely a történész szerint "bebetonozódna" egy 2014-es Fidesz-győzelem esetén. Ungváry lapunknak kijelentette: a választási eredményektől önmagában nem változik meg a lakosság politikai attitűdje. A demokráciára vágyó bal- és jobboldaliak, liberálisok és konzervatívok, és a Vezérben bízó rendpárti jobboldaliak, illetve az ezeket követő ösztönös jobboldaliak csak attól fognak lassan változni, hogy "a még korlátlanabbul uralkodó rendszer fokozatosan ássa meg a saját sírját". A most uralkodó "politikai ragadozók" teljesen foglyaikká válnak önmaguknak, minden mértéket elveszítenek, és csődbe vezetik az államot. Lehet, hogy ez már 2018 előtt következik be, de valószínűbb, hogy utána, vagy a körül - vélte a történész.

Ungváry kifejtette, a társadalom többsége elsősorban a félelem miatt támogatja az Orbán-rendszert. A félelem ebből a szempontból nem is mérvadó, hiszen a pártállam idején azok is féltek, akik egyébként támogatták a rendszert, mert ez a bolsevista vagy fasisztoid rendszerek velejárója. A történész szerint a magyar társadalom jelentős részére jellemző, hogy elsősorban a rend iránti vágy vezérli. A szabadság kereteiben működő demokráciát, melyben a rendért mindig újra meg újra meg kell küzdeni, terhesnek, ellenszenvesnek érzi. Inkább vezért igényel, olyan főséget, mely helyette megteremti a rendet. Ezt a jobboldal hihetőbben ígéri meg a számára. A pártállam bukása, de különösen a baloldaliak és az európai liberálisok 1989 utáni tehetetlenkedései mára teljesen az újra feltámadt fasisztoid jobboldal karjaiba lökték a társadalom rendpárti, jobboldalias részét - vélte a történész.

A NER társadalmi támogatásának főbb okai

- A kommunista rendszer összeomlásának alapvetően gazdasági okai a közvélemény jelentős része előtt a mai napig nem nyilvánvalóak, és a következményekkel a rendszerváltásig csak töredékesen kellett szembesülnie. A növekvő munkanélküliséget, a magas inflációt és a különböző társadalmi csoportok között mélyülő szakadékot a társadalom egy része egyszerűen az új rendszer számlájára írta, nem véve tudomást arról, hogy nem a demokrácia és a piacgazdaság váltotta ki a gazdasági gondokat, hanem az utóbbiak kényszerítették ki a rendszerváltást.

- 2010-re valóban "fülkeforradalmi helyzet" jött létre Magyarországon: az uralkodó erők már nem tudtak a régi módon kormányozni, a választók pedig már nem
akartak a régi módon élni.

- A Fidesz a nemzeti populizmust a szociális populizmussal elegyítve igyekezett megnyerni a Kádár-kor biztonsága iránt nosztalgiát érző, a jobboldallal szemben immunis, addig többnyire a baloldalra szavazókat is. Ettől kezdve a célközönség nem a racionális közbeszéd érvelő világát képviselő autonóm "polgárok", hanem a populista ígéretekben hinni vágyók, "a zemberek" lettek.

- A nemzeti és a szociális populizmus közös nevezője a saját sorsunk iránti felelősség áthárítása másra: a "balsors tépte" magyar nemzet és az egzisztenciálisan kiszolgáltatott kisember egymásra találása. Végeredménye pedig a szembenézés, az önreflexió szisztematikus száműzése a magyar politikai kultúrából.

- A parttalan önfelmentéstől pedig egyenes az út az indulati bűnbakképzéshez: idegenszívűek, komcsik, bankárok, oligarchák, offshore-lovagok, liberálisok, zsidók, melegek, cigányok.

- A szociális populizmus által gerjesztett várakozások beteljesíthetetlenek, ezért a bűnbakképzés, a stigmatizálás 2010 után már a kormányzás nélkülözhetetlen kellékévé vált.

(Forrás: Magyar Bálint: Magyar polip - A posztkommunista maffiaállam)