Nos, a filippínó klasszis ezúttal semmit sem bízott a véletlenre: ugyan kiütni nem tudta, a de a 12 meneten keresztül egyik sarokból a másikba pofozta Riost, akinek ugyan volt egy-két fellángolása, de ez kevésnek bizonyult.
Pacman néhány menetben már-már korábbi önmagát idézte - azt a teljesítményt, amivel nyolc súlycsoportban is világbajnok tudott lenni -, és egyhangú pontozással (120-108, 119-109, 118-110 arányban) két év után újra győztesen hagyta el a ringet.
Amíg tehát a makaói gálán nem lehetett vita a győztes személyével kapcsolatban, addig a Manchesterben rendezett brit belháború vélhetően még hetekig képezi majd vita tárgyát.
A WBA és IBF nagyközépsúlyú világbajnoka, Carl Froch (32-2, 23 KO) a másik helyi kedvenc, a meccs kezdetéig veretlen George Groves (19-1, 15 KO) ellen lépett szorítóba, és a két öv mellett az adott "némi" pikantériát a brit derbinek, hogy a két fél ki nem állhatja egymást.
Mindenesetre a zsúfolásig megtelt manchesteri aréna már az első menetben szinte felrobbant, ugyanis a kőállúként ismert Frochot padlóztatta Groves, ám a világbajnok túlélte a nehéz pillanatokat.
Noha a kihívó élete talán legjobb teljesítményét nyújtotta, Froch is felébredt, így a nézők egy minden igényt kielégítő meccset láthattak.
A meccs győztesére a 9. menetig tippelni sem lehetett, ám ekkor a bíró, Howard John Foster elrontotta a nézők szórakozását.
A kötelekhez szorított és a Froch által keményen megsorozott Grovest számolás nélkül leléptette, holott a kihívó láthatóan nem volt megroggyanva, ráadásul a nézők is hangosan tiltakoztak a döntés ellen.
Persze ez nem változtatott a mérkőzésvezető döntésén, így Carl Froch megőrizte mindkét címét.
