Előfizetés

Véget ért a Forma-Vettel

B. M. L.
Publikálás dátuma
2013.11.25. 06:54
Mark Webber búcsúja a csapattárs, Sebastian Vettel árnyékában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MARK THOMPSON
A brazil futammal véget ért a 2013-as Formula 1-es szezon, így véget ért a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel hihetetlen menetelése is. A Red Bull németje - természetesen - megint nyert, amivel kilencedik alkalommal győzött zsinórban. Csapattársa, Mark Webber egy második hellyel búcsúzott a száguldó cirkusztól.

Amikor a nyári szünetről visszatért az F1, még azt hittük, van hátra kilenc futam, és elképesztő izgalmak várhatnak ránk.

Aztán felébredtünk, ugyanis ettől kezdve Sebastian Vettel valamennyi versenyt megnyerte, megszerezve negyedik vb-címét, valamint számos rekordot írt át.

Tegnap, az interlagosi sikerével újabb két csúcsot állított be: egyrészt Alberto Ascari 1952-ben és 1953-ban szintén zsinórban elért rekordját, és Michael Schumacher 2004-es döbbenetes csúcsát, azaz ő is 13 futamot nyert meg idén, mint kilenc éve honfitársa.

Egy biztos, ha lenne még futam, Vettel éppen annyit nyerne meg, amennyi hátra lenne. Döbbenetes, de egymaga több pontot ért el, mint a csapatversenyben második helyen végző Mercedes…

Élete utolsó F1-es versenyén nem kapta meg az esélyt Mark Webber, hogy elsőként, a 10. futamgyőzelmét aratva intsen búcsúz a száguldó cirkusznak.

Vettelnek és csapatának, a Red Bullnak fontosabb volt a német újabb rekordja, mint ez a gesztus. Lehet, hogy az ausztrál nem fogadta volna el ezt a búcsúajándékot, ám legalább a lehetőségét fel lehetett volna kínálni.

Nem kapta meg, így Vettel diadalmas árnyékában búcsúzott el, mégpedig úgy, hogy harmadszor lett harmadik összetettben.

F1 - számokban
Brazil Nagydíj, végeredmény: 1. Sebastian Vettel (német, Red Bull), 2. Mark Webber (ausztrál, Red Bull), 3. Fernando Alonso (spanyol, Ferrari), 4. Jenson Button (brit, McLaren), 5. Nico Rosberg (német, Mercedes), 6. Sergio Perez (mexikói, McLaren), 7. Felipe Massa (brazil, Ferrari), 8. Nico Hülkenberg (német, Sauber), 9. Lewis Hamilton (brit, Mercedes), 10. Daniel Ricciardo (ausztrál, Toro Rosso)
Leggyorsabb kör: Webber, 1:15.436 perc
Pole pozíció: Vettel

A vb végeredménye
Pilóták: 1. Vettel 397 pont, 2. Alonso 242, 3. Webber 199, 4. Hamilton 189, 5. Kimi Räikkönen (finn, Lotus) 183, 6. Rosberg 171.
Konstruktőrök: 1. Red Bull 596 pont, 2. Mercedes 360, 3. Ferrari 354, 4. Lotus 315, 5. McLaren 122, 6. Force India 77.

Idei legjobb teljesítményével zárta a 2013-as évet a McLaren - Button a 4., míg Perez a 6. lett -, és utoljára 33 éve fordult elő az a szégyen a brit csapattal, hogy egy szezonban egyszer sem tudtak pilótái dobogóra állni.

Velük ellentétben a Mercedes végleg megérkezett a nagyok közé, a Rosberg-Hamilton kettős három versenyt is megnyert idén - mellette kilencszer álltak dobogón, 33-szor szereztek pontot -, számos időmérőn a legjobbak voltak, így sokan 2014-ben őket tartják a Red Bull elsőszámú kihívóinak.

De térjünk vissza Interlagosba. Szomorú, de tény, néhány előzésen, büntetésen kívül maximum az hozott némi izgalmat, hogy mindenki azt leste, vajon mikor esik már le végre az eső, és a pénteki és szombati naphoz hasonlóan kicsit átrendeződjenek az erőviszonyok.

Az eső nem jött, így maradt a szokásos: a pályán 22 autó köröz, és a végén Vettel nyer.

Hatvan éve a 6:3 bűvöletében

Varga T. Róbert
Publikálás dátuma
2013.11.25. 06:53
Buzánszky: Köszönöm, jól vagyok. Rosszabbul, mint 20 éve, de jobban, mint leszek 30 év múlva FOTÓ: K2 PRESS
Ma hatvan éve, hogy az Aranycsapat a londoni Wembley Stadionban 6:3-as sikert aratva demoralizálta az angolokat, egyszersmind megdöbbentette a sportvilágot. A jeles évforduló kapcsán a gárda akkoriban egyetlen vidéki csapatában, a Dorogi Bányászban szereplő játékosával, a 88 éves Buzánszky Jenővel beszélgettünk.

- A nagyfröccs megvolt?

- Megvolt. Elmaradhatatlanul tartozik az ebédemhez. De napjában csak egyet iszom. Kocsmába nem járok én.

- Hétfőn  jön nagy nap.

- Bizony. Hosszú idő eltelt azóta: 60 év. A londoni 6:3 a világ tetejére röpítette a csapatunkat. Előző évben megnyertük Helsinkiben az olimpiát, 1950 óta veretlenek voltunk, ám a Wembley-beli siker miatt kezdték a világban keresgélni a térképen, mégis merre van az a Magyarország? Annak idején a legtöbb szakember az otthon eladdig veretlen angolok győzelmét várta. De ahogy mondani szoktam, 90 év sikere 90 perc alatt mit se számított. Más stílust képviseltünk. Ők még a klasszikus WM-rendszerben léptek pályára. Sebes Gusztáv azonban modernebben hadrendet dolgozott ki. A kulcs Hidegkuti Nándi visszavont középcsatár játéka volt. Három gólt szerzett. Mindig mondom, a középhátvéd Johnston nem tudta, hol lakik a jó isten. Ahhoz volt szokva, hogy a középcsatár mindig körülötte ólálkodik. Nándi viszont a mezőnyben jó 10 méterrel mélyebben játszott, lendületből ért a kapu elé. Ez is közrejátszott abban, hogy ilyen remek eredményt értünk el.

- Pályafutását csodás eredmények szegélyezik, csak annyit mondok, a fél évvel később, Budapesten rendezett visszavágón 7:1-re verték az angolokat. És mi is a 6:3 miatt telefonoztuk fel. Emiatt nincsenek rossz érzései?

- Annak a meccsnek különös jelentősége lett. Végeredményben két különböző világrend csapott össze, az angolok nem csupán sport szempontjából, hanem gazdaságilag is a világ élmezőnyéhez tartoztak. Megrökönyödést keltett mindenütt, hogy egy ilyen kis ország ilyen nagyszerű eredménnyel nyerni tudott.

- A kezdőben 10 fővárosi klub játékosa szerepelt. Egyedül ön érkezett vidékről. Számított ez bármit?

- Semmit. A focit fejjel játsszák, lábbal rúgják. A Honvédból hét, az MTK-ból három játékos érkezett. Olyan labdarúgók voltak ezek, akik különböző posztokon is magas szinten tudtak játszani. Örülnék, ha ma legalább két ilyen játékosa volna a válogatottunknak! Nem az számított, ki honnan jött, hanem hogy ki mire volt képes a pályán?! Sebes remekül nyúlt hozzánk. Megtalálta a megfelelő megoldásokat. Az Aranycsapatot nem igazán foglalkoztatta, mit játszik az ellenfél, eleve videó se volt még. Mindig a saját stílusunkat hoztuk, nem idomultunk az ellenfél taktikájához. Én eredetileg csatárt játszottam, sok gólt szereztem, Dorogon kerültem hátra, a védelembe. Válogatottságom elejétől kezdve kezdő voltam, hat éven keresztül sosem cseréltek le. A nemzeti együttes, illetőleg a Budapest-válogatott tagjaként 65 meccsen léptem pályára, s csak háromszor éltem át vereséget.


Megemlékezések világszerte
A történetet mindenki ismeri. Sebes Gusztáv, miközben csapata útban volt Helsinkiben az olimpiai aranyéremért, barátságos mérkőzést kötött le az angolokkal. 1953. november 25-én a gárda a Wembleyben lépett pályára, több mint 100 ezer néző előtt. Az angolok az évszázad mérkőzéseként harangozták be a meccset, miután válogatottjuk hivatalos meccsen 90 éve veretlen volt, a magyarok pedig a világ élvonalába emelkedtek. Az első percben Hidegkuti máris vezetést szerzett, majd nem sokkal később ismét betalált, de Leo Horn játékvezető les címén nem adta meg a teljesen szabályos találatot. A hazaiak Sewell révén egyenlítettek, ám Hidegkuti a 22. percben 2:1-re módosított. Ezután született meg a világ egyik leghíresebb, egyúttal legszebb gólja: a magyar csapat látványos adogatással vezetett akciót, a jobb oldalról Czibor passzolt Puskáshoz, aki visszahúzós csellel elfektette a csapatkapitány Wrightot, majd a rövid felső sarokba bombázott. Négy minutummal később Puskás lábáról Bozsik szabadrúgása szintén a kapuban landolt (1:4), a hazaiak azonban nem adták fel, Mortensen a szünet előtt szépített (2:4).
A fordulás után Bozsik is betalált, majd Hidegkuti szerezte meg saját harmadik, csapata hatodik gólját, szintén káprázatos akció végén, kapásból. A végeredményt Ramsey az 57. percben büntetőből állította be (3:6). A hazatérő csapatot népünnepély fogadta.
A történtek után az MLSZ 1993-ban november 25-ét a magyar labdarúgás napjaként ünnepli. A 60. évfordulóra nemcsak Magyarországon, hanem a világban sok helyütt megemlékeznek: Londonban kiállítással, a Magyar Kulturális Központban nyíló tárlaton válogatott fotók, grafikák, dokumentumok mellett kiemelt szerepet kapnak a korabeli sajtóanyagok, elemzések, a mérkőzés magyar, angol és nemzetközi reakciói. A kiállítás az angolok nézőpontjából is bemutatja az évszázad mérkőzésének jelentőségét, hatását és következményeit a szigetországi labdarúgásra és annak későbbi sikereire.

- Londonban is megemlékeznek az évszázad mérkőzésére. Kiutaznak Grosics Gyulával?

- Az idén nem. Idővel kapcsolatunk megszakadt, azt se tudom, él-e még valaki abból a csapatból. Mi ketten vagyunk, de velünk együtt rengetegen emlékeznek arra a napra. Örülök, mert azt vallom, ha valakinek nincsen mire emlékeznie, sivár öregkor vár rá. Hát mi nekünk van mire emlékezni. Velem például megesett: Amerikában jártam, a reptéren nézegetik az útlevelem, Hungary, Hungary, gondolkodott egy darabig az ember, majd elkezdte sorolni, Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos… Hiba nélkül végzett vele. Egy olyan országban, ahol a labdarúgásnak nem volt valami nagy keletje akkoriban, s mindez olyasvalaki volt, aki '53-ban még meg sem született…

- Néz magyar meccseket?

- Nézek, bár a 8-1-et nem láttam végig. Jobb is így. Németországi meghíváson vettünk részt, és ott a német csapat meccsét adták. Amikor a szünetben megkaptam a hírt, hogy a hollandok 4-0-ra vezetnek, hanyatt estem. Sokkal jobban kell fölkészülni, többet kell edzeni. Sok kerettag külföldön játszik, mindegyikük más stílust képvisel. És az az egység sincs meg, ami minket jellemzett.

- Amúgy tényleg aktív még?

- Néha focizom kis unokáimmal, bár már nehezebben bírom a tempójukat. Lány létükre imádják a futballt, egyesületben játszanak, mindig büszkélkednek, ha gólt rúgnak.

- Ezzel is kezdhettük volna, de a végére maradt a legfontosabb: hogy szolgál az egészsége?

- Köszönöm kérdését, megvagyok. Rosszabbul, mint 20 éve, de jobban, mint leszek 30 év múlva…

Macskaguru

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2013.11.25. 06:48
Bársony Éva
Bár a könyv címe Pokoli macskák, de ez a legszívmelengetőbb könyv a szeretetről, amit e tárgyban olvastam. A címlapon egy állig, pontosabban sodrott kecskeszakállig tetovált, fülbevalós, kopasz fickó, vállán vörös macska, felette ilyen alcím olvasható: Avagy mire tanítanak minket a világ legkomiszabb cicái, alatta pedig a biztatás: Hasznos tippek macskaneveléshez!

Ez így együtt elég meghökkentő ahhoz, hogy az ember beleolvasson, és aztán ott ragadjon a lapoknál, míg a végéhez nem ér. Él velem is egy komiszkodó cica (a világ legaranyosabb macskusza), lenne is rengeteg tanulnivalóm, hogy felnőjek hozzá, ám a Pokoli macskák című könyvből nem erről tanultam.

Tanultam viszont arról, mit jelent a szeretet, a szeretet hiánya, a szeretet képességének kifejlesztése önmagunk megtalálásában.

A szerző, Jackson Galaxy Amerikában sztárolt tévéguru macskaügyben, a könyve viszont jóval többről szól.

Arról, hogy félig magyar származásúként (apukája volt magyar) rengeteg belső bizonytalansággal küzdve sodródik az egyik semmiből a másikba, sikerül kemény drogossá leharcolnia magát, tetoválásai és rasztafrizurája miatt először fel sem veszik a macskamenhelyre.

Aztán mégis, s bár szenved a legyűrhetetlen szenvedélyei következményeitől, elkezdi figyelni a cicákat, hogy hozzásegíthesse őket a méltó élethez. Kezdi őket érteni, kezdi beszélni a „nyelvüket”.

Macskaguru válik belőle, csupa odaadásból és szeretetből a magányos állatok iránt. Hozzákerül egy Benny nevű gázolt macska, és ahogy írja: ők ketten elkezdték egymást gyógyítani.

Galaxy azt írja le, hogy a macska megmentéséért folyó küzdelmében mint kezd el harcolni saját drogfüggősége, majd a drog helyébe lépő alkoholizmusa, végül az ezeket felváltó beteges falánksága ellen.

A párhuzamos gyógyulásból megértjük az önzetlen szeretet és érzelmi odaadás csodatévő lényegét. A Pokoli macskák (Jaffa Kiadó) bölcs és ritka őszinte könyv önmagunk megtalálásáról, jó adag szeretnivaló humorral.