Vaszaryk az uborkásüvegből

Publikálás dátuma
2013.11.26 06:45
A páratlan, eddig soha nem látott gyűjtemény kétszázharminc alkotásból, közöttük főművekből áll FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Egy teljességében még soha nem látott gyűjtemény látható szombatig a Kieselbach Galériában, majd márciusig a Győri Városi Képtárban. A lipótvárosi kóser mészáros, Kövesi István, hatvanas-hetvenes években összeállított kollekciójáról, és a szocializmus műgyűjtéséről Molnos Péter írt könyvet.

Ecetes paprika, csemege uborka, csalamádé, vörös káposzta sorakozik öt literes befőttesüvegekben a Kieselbach Galériában a remek Ámos Imrék, Bortnyik Sándorok, Bálint Endrék, Szőnyik, Rippl-Rónaik, Kassákok, Vaszaryk, Mednyánszkyk, Uitzok felett.

Ki is derül nemsokára, mi köze is van a mintegy 230 alkotásból, köztük főművekből álló, eddig így egybe soha nem látott kollekciónak  a savanyúságokhoz.

Nem más, mint hogy Kövesi István egykori lipótvárosi kóser mészáros a saját készítésű felvágottak mellett elsősorban legendás, házi készítésű savanyúságairól volt híres a hatvanas-hetvenes években.

A Kádár-kor alig, inkább a szürke zónában létezhető műkereskedelmét, nyomott árait is mutatja, hogy egy "maszek hentes" ilyen minőségű kollekciót tudott létrehozni.

Ám  Molnos Péter, a gyűjteményről szóló, tegnap,  az egy hétig látható kiállítással egy időben bemutatott A titkos gyűjtemény című reprezentatív album szerzője azt mondja, inkább  az érzékről, kitartásról és szenvedélyről beszél.

Az 1911-ben született Kövesi legfontosabb darabjait a BÁV aukción szerezte, 1971-ben, a 2 ezer forintos átlagbérek idején például 160 ezer forintot hagyott ott.

Vaszary Bikaviadaláért egymagában 75 ezer forintot fizetett, ami, még egy évtized múlva is "szélsőséges példaként" irritálta a műkereskedésről könyvet író szerzőket - fogalmaz  Molnos a kötetben.

Azt is megjegyzi, hogy a csupán hat elemit végzett, a polgáriból diákcsínyei miatt elcsapott Kövesi az aukciók előtt több szakértő véleményét is kikérte, s hallgatott is a jó tanácsokra. De végül ő választott, ahogy a műtermekben, hagyatékokból  is ő emelte ki a legjelentősebb darabokat.

Míg a korabeli gyűjtők gyakran csak egy-egy művet birtokoltak Ámos Imréjétől, Kövesi 16 festménye a művész  egyik legnagyobb és legfontosabb gyűjteménye.

A képek hátoldalán  található, az özvegytől, Anna Margittól származó sorok arra engednek következtetni, hogy tőle vásárolta azokat. De felkereste Kassák özvegyét is, hogy akkor igen kevésre becsült nonfiguratív képeket szerezzen meg.

Az idős Bortnyik Sándorral is jó viszonyt ápolt, s nem késői munkái közül, hanem a mester által megtagadott korai korszakából válogatott. Máshol nem is igen találkozhatott velük, hiszen Bortnyik képek alig kerültek a BÁV aukcióira.

Molnos szerint ezek a művek fogják a legnagyobb szakmai érdeklődést kiváltani, hiszen harminc éve, Bortnyik emlékkiállítása óta nem láthatta őket a nagyközönség és szakma.

Számos széthullott gyűjteményből is várásost Kövesi, így a szintén kisiparos Szilágyi  Sándoréból származik két remek Szőnyi István vászon, két emblematikus Vaszary pedig a legendás Nemes Marcell kollekciót is megjárta.

Kieselbach Tamás lapunknak  elmondta, megérti a gyűjtő, és az örökösök titkolózását, hiszen a műgyűjtés a létező szocializmus világában gyanús dolog volt.

Ő azonban mindenkit arra igyekszik rábeszélni, hogy tegye közzé gyűjteményét, mutassa be, vagy adja közre egy könyvben.

A szocialista Magyarország jelentős műgyűjteményei ugyanis mára már szinte mind eltűntek. Míg egykori létrehozóik éltek, általában bezárkózva vártak egy jobb kort, haláluk után viszont munkájuk eredménye elporladt az örökösök kezein - írja a galériás a kötet előszavában, hozzátéve: 

"A nagy teljesítmények sokszor nyom nélkül semmivé váltak. De maradt egy nagy titok. Amit gondosan őriztek. Amelybe nagyon, nagyon kevesen pillanthattak be."  

Kieselbach felidézte, hogy tíz ével ezelőtt ő is csak a konyháig jutott el, úgy próbálta rábeszélni az örökösöket a könyv megjelentetésére, hogy nem is ismerte teljes egészében a kollekciót.  Az örökösök most sem vállalták a nyilvánosságot, de a műveket a napvilágra engedték.

Kövesi kemény ember volt, boldogan csapatta ki magát  a polgáriból, a tanulás helyett a munka izgatta, örült, hogy apja mellé állhatott a vácrátóti mészárszéken. 

Hamarosan saját üzlete lett, de a vészkorszak nemcsak a családi vagyont, hanem a családot is megsemmisítette, a hat fős famíliából  egyedüliként tért haza Mauthausenből.

Megnősült, új életet kezdett, ezúttal Vácott. Hamar  talpra állt, önálló üzlete lett;  itt az állomosítás  érte utol. Illetve majdnem, mert előle Angyalföldre futott családjával, maga mögött hagyva üzletét.

Néhány évig mosta a hatalmas tartályokat a kőbányai növényolajgyárban. De angyalföldi otthonában az udvaron állatokat nevelt, a Lehel piacon segédnek állt, majd 1957-ben átvette az Amerikába  disszidált  Grüner "Bandi" kóser húsboltját.

Elképzelem az életét - írja Kieselbach Tamás a katalógus előszavában " A boltban, a Csanády utcai kóser mészárszékben nap mint nap hússal, a legnyersebb valósággal dolgozik, vág, tör és darál - közben otthon, egy átlagos újlipótvárosi lakásban szisztematikus munkával felépíti a szépség birodalmát." 

Mondják, ha nagyon szegény vásárló tért be hozzá, a hús mellé, némi készpénzt is csomagolt.

Búcsú Fésűs Évától

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.