A jegybankelnökök világszerte nem bőbeszédűségükről ismerszenek meg. Vándorcirkuszos módjára nem járják végig az egyetemek pódiumait, interjúik ritkaságszámba mennek. Szavuknak súlya van. A devizák árfolyamát egyetlen jól megfogalmazott gondolattal képesek befolyásolni, viszont nem bujdokolnak el a nyilvánosság elől, ha a kamatváltozást kell megindokolniuk. Magánvéleményüket megtartják. Ha mégis bizonyos időszakokban szószátyárnak tűnnek, annak is nyomós oka van. Alapfilozófiájukat úgy fogalmazhatnák meg: "Az én játékom a te pénzeddel." A jelentős bankári tapasztalattal bíró elnökök időnként összeugranak a mindenkori kormány-, illetve államfővel, országuk gazdasági stabilitása érdekében. Van ilyen.
De mindenek előtt függetlenek. Ha szakmai pályafutásukat időnként keresztezte is a politika, mire nemzetük bankjának élére kerülnek, addig mint "fiatalkori botlást" ezen a korszakukon már túlléptek. A jegybankelnökök, akik országuk hitelességén is őrködnek, a gazdasági hitelképességet szolgálják. Ha döntéseik mögött a befektetők politikai indokot sejtenek, akkor az az országot, térséget kockázatossá teszi, amelynek árát - megdrágult állampapírok révén - az adófizetők zsebe bánja.
Akad azonban a Kárpát-medence közepén egy ország, amely mindezeknek az aranyszabályoknak fittyet hány. Jegybanki elnöke az ortodoxia körébe sorolja mindazt, amit a demokratikusan működő államok gazdasága magáénak vall. Szokatlan módszereit már nemzetgazdasági miniszter korában megszenvedte a gazdasági világválság következményeit éppen csak kiheverő Magyarország. Matolcsy György, mert természetesen róla van szó, már a 2010-es választások előtt a kormányfő szemében a gazdasági folyamatok fő-fő orákulumának számított, de hogy "a zemberek" , mi magyarok is megértsük, Orbán Viktor jobbkezének nevezte. Úgy élt és úgy él a növekedés bűvöletében, hogy eközben eurószkeptikus nézeteit - a kedves vezetővel karöltve - soha nem rejtette véka alá. Megfeledkezve arról az evidenciáról, hogy nemzeti tőke hiánya, és a költségvetés szükössége miatt az állami beruházások csaknem 100 százalékának finanszírozója a nap mint nap főellenségnek kikiáltott Európai Unió.
A jövő évi országgyűlési választások előszelét érzékelve Matolcsy György nem volt rest, kiesett abból a jegybankelnöki szerepből, amelynek amúgy egyetlen pillanatig sem volt birtokosa. A kormányzat szűklátókörű politikai érdekeitől vezéreltetve kijelentette: Olli Rehn mondjon le. Az Európai Bizottság alelnökének, pénzügyi biztosának válságkezelését a mi Matolcsynk kudarcosnak minősítette. Az MNB elnökével tanácsadói feltehetően nem közölték: az eurózóna válságának kezelésében Magyarországnak, mint kívülállónak nem osztottak lapot. A Finnországot képviselő, amerikai diplomát szerzett közgazdász-biztosnak Matolcsy szemében számos bűne van. Liberális szakember, aki a Fidesz szemében ugyancsak fekete bárányként elkönyvelt másik uniós biztossal Viviane Redinggel szemben harcba szállt, amikor az kijelentette: Európának nincs szüksége az IMF-re már a válságkezeléshez. Mivel Olli Rehn álláspontja győzelmeskedett, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Valutaalap közös válságkezelésére még szükség van, ezzel Matolcsy előtt leszerepelt, pedig az első osztályban futballozik.
