Kína számára sokáig nem volt szempont a hadi kiadások jelentős emelése. 1978-tól, a gazdasági reformok bevezetésétől húsz éven át a pekingi vezetés a legkevésbé fontos feladatok közé sorolta a hadiipar modernizációját. A 2000-es évek eleje óta azonban jelentősen megváltozott a helyzet. Kína felemelkedése, gazdasági megerősödése miatt a pártvezetés átgondolta a főbb stratégiai célokat: a hadsereg jelentős modernizálást irányozta elő. A Politikai Bizottság és az Állandó Tanács tagjai úgy vélték, ez is szükséges ahhoz, hogy valóra váljanak Peking világhatalmi ambíciói.
Az ország elképesztő mértékben növelte katonai kiadásait. 2001-2011 között az éves emelkedés átlagban 10,3 százalékos volt. 2012-ben először lépte át a hadi költségvetés a 100 milliárd dolláros álomhatárt. De nincs megállás, a 2013-as büdzsé márciusi közlés szerint 112,6 milliárdos, ami 3,1-szer magasabb a 2001-es szintnél.
2011-ig a GDP évente 10,4 százalékkal emelkedett, így a katonai kiadások aránya lényegében nem változott. Az utóbbi években azonban valamelyest lelassult a kínai gazdaság gyarapodása. Idénre 7,5 százalék körüli emelkedést várnak, s szakértők szerint 2020 után ez a számadat öt százalékra csökken. Felvetődik a kérdés: tovább finanszírozható-e az állam részéről a hadsereg ilyen elképesztő mértékű modernizálása?
A hadsereg felszereltsége és lélegzetelállító ütemben javult. Korábban kiselejtezett szovjet gépekkel gyakorlatoztak a kínai pilóták, időközben azonban több saját fejlesztésű új generációs harci gép jelent meg. Az első volt ezek közül a Chengdu J-20, amelyet 2011 januárjában mutattak be. Ez a gép már lopakodó hadműveletre is képes. Hasonlóképpen kiválóan felszerelt a Shenyang J-21 és a J-31. Ezeket tavaly ősszel mutatták be. A J-31-est a nemzetközi piacra is szánják. A kínai mérnökök állítása szerint kifejlesztése mindössze 19 hónapot vett igénybe, amit nemzetközi szakértők nem akarnak elhinni.
Az új vadászgép 2012. október 31-én emelkedett fel először a magasba. Sokan már akkor éltek a gyanúperrel, hogy a gép kifejlesztése nemcsak a találékony kínai mérnököknek, hanem az internetes kalózoknak is köszönhető volt. 2009-ben egy kínai hacker feltörte az F-35-ös kifejlesztésével foglalkozó cég számítógépes hálózatát, majd a Pentagon rendszerébe is beszivárgott. A tervek alapján szakértők szerint még nem készíthető el teljes egészében a kínai másolat, ehhez rendelkezni kell a hajtómű, a fedélzeti radar és az ellenőrző rendszerek gyártásához szükséges tudással is. A kínai harci repülőgépgyártás az idei év elején ért el újabb sikert: ekkor hajtotta végre első próbarepüléseit a Y-20-as katonai szállító repülőgép.
Kína a haditengerészet terén is jelentős előrelépést mondhat magáénak. A 48 hadihajóból 28-at már a 2000-es években gyártottak. Az első repülőgép-hordozót tavaly szeptemberben állították hadrendbe. Ez már eleve komoly bizalmatlanságot szült Japánban. A pekingi katonai illetékesek azonban akkor azt állították, a Liaoning névre keresztelt anyahajó üzembe helyezése nincs összefüggésben a Japánnal kirobbant feszültségekkel. Azt persze azért sejteni lehetett, hogy a Liaoning nem csak békés célokat szolgál. A repülőgép-hordozó a napokban Tajvan partjai közelében haladt el, s a Dél-kínai-tenger felé vette az irányt.
Kína a repülőgép-hordozójára ukrán segítséggel tett szert, hiszen még 1998-ban Kijevtől vásárolta 20 millió dollárért a 70 százalékban ukrán fejlesztésű monstrumot. A 306 méteres hajót eredetileg (állítólag legalábbis) szórakoztató célokra szánták, s kaszinókat üzemeltettek volna rajta.
Rövidesen társra lelhet a Liaoning. A kínai hadsereg szóvivője ősszel azt közölte, további anyahajókat kívánnak kifejleszteni "a hadsereg igényeinek megfelelően". Peking azonban más terveket is fontolgat. Hírek szerint egyelőre fejlesztés alatt áll a 039B SSK típusú dízel-tengeralattjáró.
A hadsereg fejlesztésébe a magántőkét is bevonják. A legnagyobb kínai hajógyár, a China Shipbuilding Industry Corporation (CSIC) megjelenik a tőzsdén. A cél az, hogy 8,5 milliárd jüan (1,1 milliárd euró) bevételre tegyen szert, amellyel felgyorsíthatnák a termelést. A hajógyár nem az első hadicég, amely megjelenik a tőzsdén. A The China Securities Journal című pekingi gazdasági lap szerint a legfontosabb hadiipari cégek harminc százaléka a helyi börze szereplője.
Kölcsönös bizalmatlanság
A hadsereg keményvonalas tisztjei szerint a hadsereg modernizálása egyetlen pillanatra sem állhat meg, mert az Egyesült Államok hadereje négy-ötszöröse a kínainak. Liu Ming Fu nyugalmazott tiszt Hszi Csin-ping elnök júniusi Egyesült Államokbeli útja előtt a kínai médiumoknak úgy fogalmazott, "védekezni" kell az "amerikai Tigris" ellen, s Kína "ellenségekkel van körülvéve". Radikális kijelentéseitől ugyan sok kommentátor elhatárolódott, de a kínai nacionalizmus még veszélyt jelenthet. A Japánnal szembeni ellenérzések igen jelentősek. Miközben az Egyesült Államokat inkább tisztelet övezi, a tehetősebb kínaiak amerikai iskolákba íratják gyermekeiket, Japánnak nem bocsátották meg a megszállás időszakát.
A társadalom többsége támogatná a Tokióval szembeni kemény fellépést. A China.com honlapjának nem reprezentatív felmérése szerint a 136 ezer válaszadó 99 százaléka támogatja a légvédelmi zóna létrehozását.
A két ország kapcsolatai ügyében azonban ennél megbízhatóbb a BBC World Service felmérése. Eszerint a kínaiak 17 százaléka vélekedik kedvezően Japán térségbeli befolyásáról, 74 százalék ellenzi azt, ami azt jelenti, hogy a világban a kínaiak alakították ki a legnegatívabb véleményt Japánról. Ugyanezen felmérés szerint a japánok öt százaléka szerint pozitív, hogy nő Kína befolyása, 64 százalék viszont kedvezőtlen folyamatnak tartja ezt.
Légtérviták a Kelet-kínai tengeren
Kiéleződött a feszültség a Kelet-kínai-tenger térségében, miután november 23-án a pekingi védelmi minisztérium önkényesen létrehozott egy Légvédelmi Azonosítási Övezetet (ADIZ), túlterjeszkedve a kínai légtér határán. A lépés nemcsak Japán és Dél-Korea tiltakozását váltotta ki, de az Egyesült Államok is vitatja az egyoldalú kínai lépést.
A Pentagon november 26-án két B52-es bombázót küldött Guamból a vitatott térségbe, az egyébként fegyvertelen amerikai harci gépek azonosítás nélkül repültek át a Peking által kijelölt zónán.Az Egyesült Államok ugyanakkor az amerikai légitársaságoknak azt tanácsolta, hogy a kínai elvárásoknak megfelelően azonosítsák magukat, s nyújtsanak be repülési tervet. Japán éppen ellenkezőleg lépett, a két japán légitársaságot a tokiói kormány arra hívta fel, hogy ne kérjenek előzetes engedélyt a kínai hatóságoktól az átrepüléshez. Kína két vadászgéppel járőrözik a zónában, monitorozza a repülőgépek mozgását a vitatott légtérben. Az Egyesült Államok és Kína között, mint a londoni Economist hetilap megjegyezte, ennél élesebb stratégiai konfrontáció nem zajlott 1996 óta, amikor Csiang Cö-min, az akkori kínai elnök rakétakísérletek céljából repüléstilalmi övezeteket jelölt ki a Tajvani-szoros térségében, s válaszul Washington két repülőgéphordozót irányított Tajvan partjaihoz.
Japán és Kína között az elmúlt években elmérgesedett a viszony a Szenkaku-szigetek (kínai néven Tiaojü-szigetek) kapcsán. Tokió álláspontja szerint kétség sem férhet hozzá, hogy a szigetcsoport a nemzetközi jog értelmében japán fennhatóság alá tartozik, négy szigetet 1896 óta bérelte egy japán állampolgár, aki 1932-ben egy másik japánnak adta el a szigeteket. A tulajdonjog azóta japán állampolgárok között cserélődött a tokiói külügyminisztérium tájékoztató anyaga szerint. Tokióval szemben Peking hivatalos álláspontja szerint kínaiak fedezték fel és ellenőrzik a szigeteket a 14. század óta. A fő sziget nevét a 15. század óta kínai és japán néven is ismerik, a kínai Tiaojü és a japán Uotszun a Wikipedia ismertetése szerint egyaránt azt jelenti: halászat. Az 1951-es San Francisco-i békeszerződés Japán területének részeként határozta meg a Szenkaku-szigeteket, ez ellen akkor sem Kína, sem Tajvan nem emelt kifogást. A szigetcsoport feletti rendelkezés jogát Japán 1971-ben kapta vissza az Egyesült Államoktól, azóta vitában állnak Kínával. Peter J. Li, a Houstoni Egyetem professzora szerint Kínában sokan úgy vélik, ugyanúgy jogukban áll visszaállítani a kínai fennhatóságot a Tiaojü-szigeteket, mint Hongkongon vagy Makaón. Peking pedig szívesen rájátszik erre a közhangulatra, japán "provokációt" emlegetve.
A vita azóta éleződött ki, hogy 2002-ben a japán állam a Kurihara-családtól bérelte a szigetcsoportot, amelyet 2012. szeptember 11-én hivatalosan is megvásárolt a japán állam. A szigetek értéke nagyban megnövekedett azt követően, hogy 1968-ban olajkincset találtak a térségben. A kiterjesztett kínai légtérellenőrzési zóna az olajlelőhelyet is magában foglalja, Japán álláspontja szerint viszont a Szenkaku-szigetekre és az olajlelőhelyekre is kiterjed a japán légtér. Az Economist vezércikkében úgy vélekedett, Kína veszélyes játékot kezdett a légtérazonosítási zóna kiterjesztésével, óvott attól, hogy a Szenkaku-szigetek Kelet-Ázsia Szarajevója legyen.
Ahogyan az új kínai elnök, Hszi Csin-ping, úgy az ismét hatalomra került japán LDP kormányfője, Abe Sinzo is a korábbiaknál erőtejesebben érvényesíteni akarja regionális befolyását. A japán miniszterelnök fontolgatja, hogy módosítanák Japán békealkotmányát, megnyitva az utat a japán önvédelmi erők nagyobb nemzetközi szerepvállalása előtt. Peking és Tokió is azt hangoztatja ugyanakkor, hogy ambícióik békések.
A kínai légtérellenőrzési zóna átrajzolását követően a tokiói külügyminisztérium közleményben hangoztatta aggodalmát, mondván, rendkívül veszélyesnek tartja a kínai lépést, amely megváltoztatja a status quót a Kelet-kínai-tenger térségében. Tokió álláspontja szerint a kínai intézkedések "indokolatlanul korlátozzák a repülés szabadságát a nemzetközi légtérben, s ennek komoly következményei lehetnek a nemzetközi légiközlekedésben. Japán a polgári repülés biztonsága feletti aggodalmát is hangsúlyozta, sürgetve a kínai ADIZ zóna visszavonását.
Mától Japánban folytat tárgyalásokat Joe Biden amerikai alelnök, aki a távol-keleti szigetországon kívül Dél-Koreát és Kínát is felkeresi. A tárgyalásokon várhatóan mindhárom fővárosban érintik a Kelet-kínai-tenger térségében kialakult feszültséget.
E.É.
