Amikor politikusnak hallgass a neve

Már azt követően, hogy a Kúria, az Országos Bírói Hivatal és a Magyar Bírói Egyesület elnökei egyöntetűen visszautasították Rogán Antal két nappal korábbi eljárását - mint ismeretes, felszólította mind a parlament alkotmányügyi bizottságát, mind az igazságügyminisztert, hogy vizsgálják ki Eva Rezesová házi őrizetbe helyezésének indokoltságát -, a képviselő újabb nyilatkozatot tett. "Magyarország egy szabad ország, ahol mindenkinek szabadon lehet bármiről véleménye, még a bíróságokról is. Nekem is, és Önöknek is."

Nos, Rogán Antal nem mond igazat. Ugyanis éppen neki nem lehet nyilvános véleménye a bíróságokról; hogy pontosak legyünk: a bírói ítéletekről. És különösen akkor nem, ha folyamatban lévő ügyről van szó. Rogán ugyanis nem a "mindenki" közül egyvalaki, hanem politikus, mégpedig a kormánypárt frakcióvezetője. Ezért az ő nyilvánosan vallott nézetei - bármiről fejtse is ki azokat -, nem magánvélemények, hanem politikai állásfoglalások.

Udvariatlanul lebecsülnénk Rogán intellektuális képességeit, ha úgy hinnénk, nincs tisztában a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvével, amiből egyebek mellett az következik, hogy a bírósági eljárásokról a végrehajtó hatalom nem fogalmazhat meg politikai értékeléseket. A frakcióvezetőnek tudnia kell, hogy az igazságszolgáltatás terrénumán politikusnak hallgass a neve. Amikor tehát a bírósági fórumok őt méltán kioktató tisztségviselőinek egy szabad ország polgárának öntudatával válaszol, az voltaképp közönséges cinizmusra vall. Hiszen abban az országban aligha érezhetjük szabadnak magunkat, amelyben bármely, kivált kormányzati hatalommal felruházott politikus, megrendeléseket adhat fel a bíráknak.

Engedjük meg persze, hogy a másodfokú döntés, ami a halálos gázolással vádolt Rezesovát visszavitte a börtönbe, nem Rogán "felháborodott" videoüzenetének pár órán belüli, egyenes következménye volt, vagyis az időbeli egybeesés szerencsétlenül keltette azt a látszatot, miszerint a bíróság politikai nyomásnak engedett.

De annyi bizonyos, hogy a befolyásolás kísérlete megtörtént, hiszen Rogán a legjobb esetben is akkor követelte az elsőfokú ítélet felülvizsgálatát, amikor még nem dőlt el, de legalábbis nem került nyilvánosságra az ügyészségi fellebbezés sorsa. Egyrészt tehát bízvást megállapíthatjuk, hogy a Fidesz képviselője mindenképp pressziót próbált gyakorolni az eljárás kimenetelére. Másrészt annak a gyanúját is nehéz elhessegetni, hogy Rogánt a másodfok ítéletének közzététele előtt informálták annak tartalmáról, ő pedig tudatosan kihasználta a lehetőséget: úgy tett, mintha indulatos igazságkeresése hozta volna meg vágyott gyümölcsét.

Nem tekinthetünk el attól, hogy bármiként történt, az illetéktelen frakcióvezetői fellépés mindenképp erősen rontott az igazságszolgáltatás presztizsén. Hack Péter okkal hívta fel a figyelmet arra, hogy a Rezesová-ügyben ezek után nem lehet majd tisztának tűnő jogerős ítéletet hozni. Mert ha a verdikt súlyosbító lesz, az isten se mossa le róla, hogy kormánypárti ráhatásra született. És tegyük hozzá: enyhítés esetén pedig akadnak majd, akik azt a bírói ellenállásnak tulajdonítják. Végtére így is, úgy is Rogán árnyéka vetül az ítéletre - itt maga a jogszolgáltatás intézményrendszere kerül lehetetlen helyzetbe.
Rogán Antal vétkes, ám elszánt felelőtlensége azt üzeni a társadalomnak, hogy a jogállam alapvető normái váltak érvénytelenné. A Fidesz egyik meghatározó politikusa ezzel nyilvánvalóan nem törődik; minthogy egyetlen aggálytalanul kijelölt célt követett. Felmérte, hogy a Rezesová-ügy tálcán kínálja a hatásos demagógia minden lehetőségét.

Hiszen egy állítólag ittasan vezető, szlovák(!) milliomosnő a vádlott, aki megengedhette magának, hogy a háziőrizetet egy bérelt apartmanban töltse. Ez a képlet alkalmas a legprimitívebb ösztönök szónoki kielégítésére; egy jogilag alapvetően képzetlen, a kormánypropaganda által amúgy is folyamatosan a "luxus" elirigylésére nevelt közönség álszent "igazságérzetére" könnyű apellálni. És Rogán hozta a formáját. A rendteremtő honatya hálás maszkjában tetszelgett, és tudta, hogy begyűjtheti a gratuláló kommenteket. Majd újra előadta a közösségi portálon: miután "sokaknak az volt az érzése", hogy Rezesová más elbánás kapott, "mert a családja gazdag", ő ezt tekinti a "valódi problémának", és szerinte ezzel "a bírósági vezetőknek foglalkozniuk kellene."

Ismét gyalázatos mondatok, a gátlástalan populizmus iskolapéldái. Sokak érzése - mégha manifesztálódik is - nem jogforrás. És a bírósági vezetőknek nem dolguk egy közlekedési baleset vádlottjának "gazdagságával" foglalkozni. Mindezzel a kormánypárt törődik, mert választásra készül, és mindent kampánytémává zülleszt. Így az előzetes letartóztatás intézményét is, azt sugallva, hogy az már a büntetés része. Holott köztudott, hogy jogerős ítélet előtt a vádlottnak kijár az ártatlanság vélelme; az előzetes csupán meghatározott okokból elrendelhető, ideiglenes kényszerintézkedés.
Amelyek között nem szerepel sem a gazdagság, sem a tömeg érzülete.