Zsidó-e vagy?

A cím szándékosan töri kerékbe a nyelvet és az ízlést. Mondhatnám: direkt bunkó, tartalmilag is, nyelvileg is. Ez a mondatforma a "Buzi-e vagy?" variációban híresült el, a rasszisták tahóságát gúnyolva. Legutóbb Ercsey Katalin vágott így vissza egy Jobbikos képviselőnek, azt követően, hogy annak kollégája a zsidók listázását követelte. Előbb a parlamentben, aztán, ha az üzlet beindul, lehet folytatni. Gyöngyösi 2012. novemberében forszírozta a zsidólistát. Pár nap múlva tele lett tiltakozókkal a Kossuth-tér.

Az egyéves évforduló táján Gaudi Nagy Tamás képviselő a származáskutatást ügyvédként a tárgyalóteremben folytatta. Iskolázott ember lévén, nem a "zsidó-e vagy" formulát használta. Még a nők iránti illemszabályokról sem feledkezett meg: "A bírónőnek zsidónak tetszik lenni?" A Népszava olvasói már találkoztak a hírrel és a kommentárokkal is, a nagytekintélyű Várkonyi Tibor és számos olvasó tollából. Persze, kiki tollat fog, háborog egy ideig, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke eljárást kezdeményez, de minden csoda három napig tart. Már nem megyünk sehová. Végülis nem vonulgathatunk naponta. Megszoktuk. Megszokjuk. 

Egy másik neves újságíró még nagyobb időtávban mérte össze akkori és mostani ingerküszöbünk magasságát. Tíz évvel ezelőtt még hatalmas konsternációt keltett, amikor Grespik László ügyvéd tette fel ugyanezt a kérdést egy bírónőnek. Feltételezte, hogyha a bíró "zsidó vallású vagy származású", másképp ítélne a Becsület Napján a neonáci találkozón éneklő zenészekről, mintha mondjuk evangélikus volna. Úgy gondolhatta, hogy a "fussál, fussál büdös zsidó, esztendőre, vagy kettőre, úgyis szappan lesz belőled" rigmust csakis a szappanfőzéssel fenyegetett zsidók sérelmezik, a többieknek ez csak ártatlan tréfa.

Hasonló logika vezethette Gaudi Nagyot is. Ő egy olyan asszonyt véd, aki a Dániel Péter elleni tüntetésen keveredett összeütközésbe az ellentüntetőkkel. Annyira, hogy az egyiket zászlórúddal fejbe is vágta. Az ügyvéd szerint a sértett fél viszont arcul ütötte védencét. Ez persze még történhetett így is, meg úgy is, de még nem vezetne feltétlenül zsidózáshoz. Igen ám, csakhogy Gaudi Nagy szavaival az illető "többek egybehangzó véleménye szerint zsidó származású ember".

A Kuruc-info kevésbé körülményes: nevezettet egyszerűen "a verekedő zsidónak" nevezi, vagy bibliai szellemességgel "a kiválasztott"-nak. Ettől kezdve a rasszista logika teljes szépségében bontakozik ki. Gaudi Nagy "magyar- és keresztényellenes koncepciós perről" nyilatkozik, ahol "a hatóság nem hajlandó bíróság elé állítani azt a zsidót". A per tárgya immár kozmikussá tágult, nem kisebb garázdaságról, hanem fajok háborújáról van szó.

Ha pedig így van, akkor magyar asszony fölött zsidó asszony nem mondhat ítéletet. Ha annyira akar, ítélkezzen csak a magafajtája fölött. Lehet, hogy külön "zsidó" és "nem zsidó" bíróságot kellene működtetni az elfogultság kizárása érdekében. Talán ez volna célszerű a cigányok esetében is, hiszen Gaudi Nagy azt is megemlíti, ha a vádlott a Lakatos nevet viselné, bizonyára más volna a helyzet. Irgalom atyja, ne hagyj el! Lehet, hogy a bírónő nemcsak zsidó, hanem cigány is?!
De mi van - teszem hozzá -, ha mondjuk a nők és a férfiak is elfogultak a saját nemük iránt? Ha a katolikusok ellenségesek a reformátusokkal, a pestiek a vidékiekkel, a biciklisták a többiekkel, és viszont.

Jobb volna mindenkit külön bíróságokra terelni. De akkor külön zsidó, cigány, sváb, román, meleg, nem meleg, baloldali, jobboldali rendőrség is kell. Ugyanezt kellene alkalmazni a fodrászoknál (még a végén elvágják a nyakát a más fajtájú kuncsaftoknak), a boltosoknál, az orvosoknál, a tanároknál. A hittanórán már egészséges módon úgyis külön termekbe terelik a gyerekeket. És talán a vegyes házasságokat se kellene engedni. Ha jól meggondoljuk, jobb lenne a lakóhelyeket is elkülöníteni, megelőzve a konfliktusokat. Ja, hogy ilyen már volt, és gettónak hívták? Istenem, szép dolog a hagyomány.

Igaz, a folytonos és minden szempontú igazoltatás kicsit komplikált lesz, de megéri. Különben sem az a lényeg, hogy ők mit gondolnak, azt tudjuk. Azt, hogy nincs emberiség és közös emberség sem, csak egymásra fenekedő csoportok. Nincs közös érték, amiben egyek lehetnénk. Az élet harc, egymás ellen. A te harcod ellenem, vagy ellened az én harcom. Németül Mein Kampf.

De ennél érdekesebb, hogy mi van velünk. A normálisokkal. Tíz évvel ezelőtt Grespik ügyében azonnal megszólalt a miniszterelnök, sőt pár nap múlva az ellenzék vezére, Orbán Viktor is. Tiltakozott a fővárosi főügyész, a helyettes ombudsman. Most? Néhány megdöbbent újságíró és újságolvasó. A bírónő - helyesen -, visszautasította a választ. Ha az immunrendszerünk tovább gyengül, előbb-utóbb mindenki "önkéntesen" felelni fog. Nem büszkén, megvallva ilyen-olyan identitását - ez természetesen helyénvaló -, hanem riadtan, de engedelmesen.

Az említett Gaudi-Nagy képviselő Vágó Gábor szerint odakiabált neki a parlamentben: "Nyugodj meg, velünk lesz meg a kétharmad. Akkor lesz itt rend!" Remek lesz. Már várom a kérdést: zsidó-e vagy? Cigány-e vagy? Buzi-e vagy? Magyar-e vagy?

Amikor politikusnak hallgass a neve

Már azt követően, hogy a Kúria, az Országos Bírói Hivatal és a Magyar Bírói Egyesület elnökei egyöntetűen visszautasították Rogán Antal két nappal korábbi eljárását - mint ismeretes, felszólította mind a parlament alkotmányügyi bizottságát, mind az igazságügyminisztert, hogy vizsgálják ki Eva Rezesová házi őrizetbe helyezésének indokoltságát -, a képviselő újabb nyilatkozatot tett. "Magyarország egy szabad ország, ahol mindenkinek szabadon lehet bármiről véleménye, még a bíróságokról is. Nekem is, és Önöknek is."

Nos, Rogán Antal nem mond igazat. Ugyanis éppen neki nem lehet nyilvános véleménye a bíróságokról; hogy pontosak legyünk: a bírói ítéletekről. És különösen akkor nem, ha folyamatban lévő ügyről van szó. Rogán ugyanis nem a "mindenki" közül egyvalaki, hanem politikus, mégpedig a kormánypárt frakcióvezetője. Ezért az ő nyilvánosan vallott nézetei - bármiről fejtse is ki azokat -, nem magánvélemények, hanem politikai állásfoglalások.

Udvariatlanul lebecsülnénk Rogán intellektuális képességeit, ha úgy hinnénk, nincs tisztában a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvével, amiből egyebek mellett az következik, hogy a bírósági eljárásokról a végrehajtó hatalom nem fogalmazhat meg politikai értékeléseket. A frakcióvezetőnek tudnia kell, hogy az igazságszolgáltatás terrénumán politikusnak hallgass a neve. Amikor tehát a bírósági fórumok őt méltán kioktató tisztségviselőinek egy szabad ország polgárának öntudatával válaszol, az voltaképp közönséges cinizmusra vall. Hiszen abban az országban aligha érezhetjük szabadnak magunkat, amelyben bármely, kivált kormányzati hatalommal felruházott politikus, megrendeléseket adhat fel a bíráknak.

Engedjük meg persze, hogy a másodfokú döntés, ami a halálos gázolással vádolt Rezesovát visszavitte a börtönbe, nem Rogán "felháborodott" videoüzenetének pár órán belüli, egyenes következménye volt, vagyis az időbeli egybeesés szerencsétlenül keltette azt a látszatot, miszerint a bíróság politikai nyomásnak engedett.

De annyi bizonyos, hogy a befolyásolás kísérlete megtörtént, hiszen Rogán a legjobb esetben is akkor követelte az elsőfokú ítélet felülvizsgálatát, amikor még nem dőlt el, de legalábbis nem került nyilvánosságra az ügyészségi fellebbezés sorsa. Egyrészt tehát bízvást megállapíthatjuk, hogy a Fidesz képviselője mindenképp pressziót próbált gyakorolni az eljárás kimenetelére. Másrészt annak a gyanúját is nehéz elhessegetni, hogy Rogánt a másodfok ítéletének közzététele előtt informálták annak tartalmáról, ő pedig tudatosan kihasználta a lehetőséget: úgy tett, mintha indulatos igazságkeresése hozta volna meg vágyott gyümölcsét.

Nem tekinthetünk el attól, hogy bármiként történt, az illetéktelen frakcióvezetői fellépés mindenképp erősen rontott az igazságszolgáltatás presztizsén. Hack Péter okkal hívta fel a figyelmet arra, hogy a Rezesová-ügyben ezek után nem lehet majd tisztának tűnő jogerős ítéletet hozni. Mert ha a verdikt súlyosbító lesz, az isten se mossa le róla, hogy kormánypárti ráhatásra született. És tegyük hozzá: enyhítés esetén pedig akadnak majd, akik azt a bírói ellenállásnak tulajdonítják. Végtére így is, úgy is Rogán árnyéka vetül az ítéletre - itt maga a jogszolgáltatás intézményrendszere kerül lehetetlen helyzetbe.
Rogán Antal vétkes, ám elszánt felelőtlensége azt üzeni a társadalomnak, hogy a jogállam alapvető normái váltak érvénytelenné. A Fidesz egyik meghatározó politikusa ezzel nyilvánvalóan nem törődik; minthogy egyetlen aggálytalanul kijelölt célt követett. Felmérte, hogy a Rezesová-ügy tálcán kínálja a hatásos demagógia minden lehetőségét.

Hiszen egy állítólag ittasan vezető, szlovák(!) milliomosnő a vádlott, aki megengedhette magának, hogy a háziőrizetet egy bérelt apartmanban töltse. Ez a képlet alkalmas a legprimitívebb ösztönök szónoki kielégítésére; egy jogilag alapvetően képzetlen, a kormánypropaganda által amúgy is folyamatosan a "luxus" elirigylésére nevelt közönség álszent "igazságérzetére" könnyű apellálni. És Rogán hozta a formáját. A rendteremtő honatya hálás maszkjában tetszelgett, és tudta, hogy begyűjtheti a gratuláló kommenteket. Majd újra előadta a közösségi portálon: miután "sokaknak az volt az érzése", hogy Rezesová más elbánás kapott, "mert a családja gazdag", ő ezt tekinti a "valódi problémának", és szerinte ezzel "a bírósági vezetőknek foglalkozniuk kellene."

Ismét gyalázatos mondatok, a gátlástalan populizmus iskolapéldái. Sokak érzése - mégha manifesztálódik is - nem jogforrás. És a bírósági vezetőknek nem dolguk egy közlekedési baleset vádlottjának "gazdagságával" foglalkozni. Mindezzel a kormánypárt törődik, mert választásra készül, és mindent kampánytémává zülleszt. Így az előzetes letartóztatás intézményét is, azt sugallva, hogy az már a büntetés része. Holott köztudott, hogy jogerős ítélet előtt a vádlottnak kijár az ártatlanság vélelme; az előzetes csupán meghatározott okokból elrendelhető, ideiglenes kényszerintézkedés.
Amelyek között nem szerepel sem a gazdagság, sem a tömeg érzülete.

Newton Gábor esete

"Rengeteg, az emberiség előtt egyelőre ismeretlen energia áramlik felénk. Hihetetlenül keveset tudunk a világmindenségről, de még a Nappal kapcsolatos energiaforrások fajtáiról is. Beszéljünk például a gravitációról. Matematikailag leírjuk, de a fizikai modell nincs meg. Azt sem értjük, hogy a Földre érkező idegen lények hogyan kapcsolják ki. A magánvéleményem egyébként az, hogy kikapcsolható a gravitáció. Az erő ugye energia, vagyis a gravitációs erő is az, így, ha uraljuk a gravitációs erőt, energiát nyerhetünk belőle."

Ez csak egy rövid részlet Széles Gábor eszmefuttásából, melyet interjú formájában osztott meg az épelméjű közönséggel, a Hír24 portálon, Nagy József kolléga jóvoltából.

És akkor még nem is szóltunk a kissé késlekedésben lévő ingyen energiát termelő hogyishívjákjáról, ami 500 évre kétharmadhoz juttatja Orbánt. De, hogy Széles felelősséget érez a magyar gazdaságért, az világos. Aggódik, hogy az eddigi energiaadó hiányozni fog a költségvetésből. "Azért én a bevételkiesésre is kínálok megoldást: ezt az új energiát is adóztatni kell."

Megadóztatni valamit, ami ingyen lenne - döfi! Ideje számba vennünk, mi mindenre leselkedhet - e logika szerint - az adókivetés réme. Napsütés, esővíz, levegő, szél? (Még jó, hogy nem belőle lett miniszterelnöki jobbkéz.)

Amúgy Széles kétszer már kikapcsolta a gravitációt. Egyszer a Videoton, egyszer meg az Ikarus esetében. Még idegen lények sem kellettek hozzá. Elárulhatná végre, hol a kapcsoló...

Szerző
Veress Jenő