A több mint 300 kilométer hosszú csővezeték nemcsak a Holt-tengerbe juttat vízutánpótlást, de a mellé telepített tisztító és tengervíz sótalanító üzemek segítségével ivóvízzel látja majd el a környező sivatagos régiót. Ezzel lehetővé válik újabb települések létesítése illetve a mezőgazdaság és a turizmus élénkítése is.
A "Két tenger csatorna" névű beruházást hosszú évek óta tervezgették a szakemberek, de az rendre a politikusok és a környezetvédők ellenállásába ütközött. Nem véletlen épp ezért, hogy a csővezeték szinte teljes egészében Jordánia területén húzódik majd, az izraeli zöld szervezetek ugyanis folyamatosan megtorpedózták a beruházás terveit. Szilvan Salom izraeli energiaügyi miniszter talán emiatt is történelmi jelőzvel illette a megállapodást és egy álom megvalósulásának nevezte azt.
Az egyezség részletesen szabályozza, hogy a víztisztító berendezésekkel nyert édesvizet milyen arányban osztják majd el az izraeliek, a palesztinok és a jordániaiak között. A Palesztin Hatóság hozzáférést kért Izraeltől a Holt-tenger északi részéhez, Jeruzsálemben ehhez azonban nem járultak hozzá. Cserébe ugyanakkor évi 30 millió köbméterrel megnövelik az északi Kineret tóból Ciszjordániába szállított víz mennyiségét.
A Holt-tenger a világ legmélyebben fekvő vidéke, mintegy 400 méterrel a Földközi-tenger szintje alatt helyezkedik el. Az állóvíz különlegesen magas sótartalmát az állandó párolgás és a talaj ásványianyag tartalma biztosítja. A Holt-tengert a ritkán hulló csapadék mellett eddig nagyrészt az északról érkező Jordán folyó táplálta. A határfolyóból azonban Izrael és Jordánia egyre nagyobb mennyiségben vett ki vizet, gyakorlatilag teljesen megszüntetve ezzel a sós sivatagi tó vízutánpótlását. A Holt-tenger vízszintje a párolgás miatt mára már évente több mint egy méterrel csökken. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egykor a partjára települt üdülőhelyek egyikéről másikáról már autóbusszal kell a víz közelébe vinni a turistákat.