Úgy hozta a véletlen, hogy az utóbbi időben több takarítónővel is "politizálnom" kellett. Valamennyi Fidesz-hívő volt. Ha csak egy lett volna, az hihetném, talán családi hagyomány náluk a jobbra szavazás, talán vallásos a hölgy, és papja tereli a Fidesz felé, hiszen tudjuk, a magyarországi papság jelentős része választásokon jobboldali vagy szélsőjobboldali kampánystábként viselkedik. De mindannyian? Az már jelent valamit. A sokat emlegetett bajai időközi választáson, ahol a baloldal győzelemmel felérő szoros vereséget szenvedett, öt szavazókörből háromban győzött, ám a szavazókörök egyikében olyan súlyos vereséget szenvedett, ami a mandátum sorsát is eldöntötte. Ráadásul, ha hihetünk a híreknek, ez a Fidesz-párti körzet afféle szegénynegyed volt. Tehát szélesebb értelemben is igaznak tűnik amit a takarítónőknél tapasztaltam.
A dolog azért meglepő, mert a mostani talán minden idők leginkább szegényellenes kormánya. Az oly sokat emlegetett egykulcsos adó azonnal segített a legjobban kereső egyharmadon, és két év alatt jelentősen csökkentette az alacsonyabb keresetűek jövedelmét. A családtámogatási rendszer logikája is hasonló. Ha a kormánynak minden csecsemő ugyanannyit érne, a családokat a családi pótlék emelésével támogatná. Az adókedvezménnyel történő családtámogatás - amelyet oly fontosnak éreznek, hogy, európai kuriózumként, az Alaptörvénybe is beillesztették -, a többet adózóknak többet segít, az alsó középnek kevesebbet. A legszegényebbeknek semmit. Hasonló a rezsicsökkentés logikája is. Mennél többet fizet valaki, mert nagyobb lakásban lakik, annál kevésbé kell takarékoskodnia, annál több a 20 százalék, amit megnyer.
A szegényebbek pár száz forintot spórolnak, ha nem épp abszolút veszteséges a számlájuk végösszege, mint a debreceni nyugdíjasoknak a szemétszállítási díj esetében. A munkanélküli segély folyósításának időtartama három hónapra csökkent, a jövedelempótló szociális segélyé abszolút összegben is kevesebb, annál, amennyi az infláció követéséhez elegendő volna. A hajléktalanok elleni gonosz hajtóvadászat közismert. A rokkantnyugdíjasok egy részének a munkaerőpiacra való visszaterelésében akár racionális elem is lehetne, amíg csupán a csalókról volna szó; de egy egész társadalmi csoport megalázásává és elszegényítésévé fejlődött a dolog. Valóban betegek kényszerülnek jobbára nem is dolgozni, egyenesen munkanélkülivé válni. A csökkenő jövedelemadó melletti magas áfa is szegényellenes: az áfa jellegzetesen a szegények adója, amit a hajléktalan is megfizet. Igen, a legcsóróbb hajléktalan is adófizető polgár, hiszen a legolcsóbb kenyér, a legrosszabb bor, a vicik-vacak párizsi után is áfát fizet!
Ha a szó szoros - és átvitt értelmében - vett "takarítónők" a Fideszre szavaznak, az a propaganda győzelme a valóság fölött. És ha a választásokat 2014-ben a jelenlegi kormánypárt nyerné, az szintúgy a propaganda győzelme volna a való élet fölött. A legszegényebbek gyakorta apatikusak, a politikában semlegesek, de ha színre lépnek - a történelem tanúsága és a kortárs külföld tapasztalata szerint - a szélsőbalt vagy a szélső jobboldalt erősítik. Még a balközépen is természetesebb a politikai szereplésük, mint a konzervatív vagy liberális jobboldalon. Az apatikus, manipulálható, tájékozatlan szegények egy-egy szavazatának megszerzése sokkal fáradságosabb, mint egy középrétegbeli szavazóké.
Csakhogy lehet-e választást nyernie a baloldalnak a szegények nélkül? De úgy is feltehetném a kérdést: baloldal-e az, amelyik a szegények nélkül próbál választást nyerni?
