Mindent a hatalomért

Lélegzetelállító Új Zeland-i tájakkal és fantasztikus látványossággal érkezett az év biztos mozisikere: Peter Jackson rendezésében látható a tavaly debütált fantasy-sorozat folytatása A hobbit - A Smaug pusztasága címmel.

Peter Jackson a három Gyűrűk ura és a tavalyi A hobbit után mit sem veszített lendületéből és energiáiból. A hobbit - A Smaug pusztasága című második részben lehengerlő magabiztossággal, friss fantáziával teremt fantasy-világot. Komolyan veszi a követelményt, hogy egy sorozat akkor érdekes, ha minden folytatásbanl hoz valami meglepőt, frisset is, amitől a nagyérdemű álla leesik.

Már az első hobbit-kalandban is feltűnően sokféle intimitást (köznapi tulajdonságokat) csempészett a fantasy-figurákba, akik ily módon mesealakokból kezdtek személyiséget és egyéniséget növeszteni maguknak. Ettől most is minden, ami történik velük, érdekessé válik.

A káprázatos technikai szemfényvesztésnek az a veszélye, hogy önmagában egy idő után unalmas lesz. Csak technika. Itt jön Jackson trükkje, aki a személyiségükkel és személyes sorsukkal, a figurák sokszínűségével népesíti be a többnyire komor és sötét fenyegetésekkel teli fantasy-világot.

Bár Zsákos Bilbo mostanra, amikor is Gandalf varázsló javaslatára a törpök tolvajnak fogadják fel az egykori birodalmuk visszaszerzésére indított akcióban, valamit vesztett az első részben oly élvezetes humorából, de Martin Freeman továbbra is kedves és olykor mókás hobbit.

Az észt ő képviseli az egész kalandos akció alatt. A mese mintha komorabb lenne, színtiszán a hatalom áhítatáról és megkaparintásáról szól, a történet mégis becsempész kedves és kimondottan bájos mozzanatokat is.

Ilyen egy viszonylag magas növésű törp és egy erdei tünde gyengéd érzelemre fakadása, ez utóbbi rendkívüli hősiessége a vadul támadó orkok és trollok gyilkos rohamában, új szín a törpök útját segítő tóvárosi révész lázadó szabadságszeretete, szórakoztató az öreg törpök hol gyáva, hol bölcs tanakodása.

Jackson ért hozzá, hogy a jó arányban és érzékenyen adagolt apróságokkal az ijesztő figurák ellenére szerethetővé varázsolja a film igyekvő hőseit. Nem véletlen, hogy Jackson a Gyűrűk urában összekovácsolódott forgatókönyvírói társaságba a hobbit-sztorikhoz meghívta Guillermo Del Torót is.

Hogy hol tart a digitális filmtechnika és a digitális képteremtés, azt ámulva figyelhetjük a mozgalmas harci jelenetekben. Az már nem kérdés, hogy élethű-e az óriáspókok dupla fogsorú, nyolc lábbal harcoló csapata, de az bámulatos, hogy igazi, hátborzongató csatajelenet bomlik ki, ahogy lerohanják a hálójukba befont törpöket, az összekuszálódott testek és szőrös lábak szélesvászonú kavalkádja igazán félelmetes.

Egy másik szuperlátványos összecsapásban, amikor a trollok és orkok megtámadják a tündéket, Jackson káprázatosan kecses jelenetet formál abból, ahogyan a tünde harcosok balettbe illően megkoreografált ugrásokkal és forgásokkal küzdenek.Lendület és szépség van a vad jelenetben, igazi meglepetés.

Szerencsére a humort sem hagyja ki Jackson, CGI-szakembereivel izgalmas és humoros jelenetben menekíti a törpöket a vízesésekkel és zúgókkal teli folyón úgy, hogy egy-egy hordóba dugja őket, s az egész társaság hordóban bukdácsolja át a hegységet.

Új Zéland fenséges tájai, káprázatos képi fantázia és kellő varázslat sűrűsödik a vásznon, s bár a film időben némileg túlméretezettnek hat a maga 160 percével, bizonnyal az évvége sikerfilmje lesz Zsákos Bilbo nagyszabású kalandja.

(A hobbit - A Smaug pusztasága****)