Ritka szívet melengető hír járta be nemrég a médiát arról, hogyan sikerült érvényesíteni magyar munkások érdekeit egy befolyásos céggel szemben. A munkások az előzetesen megállapodott bérnek a felét kapták meg, és veszélyes munkakörülmények között dolgoztatták őket. De amikor panaszt tettek, a magyar kormány képviselője a segítségükre sietett, összehozta őket az illetékes szakszervezettel, s ez utóbbi fellépésének köszönhetően gyorsan rendeződött a helyzetük és megkapták a méltó bérüket.
A magyar munkavállalók kiszolgáltatottságát, a kormány közönyét és a szakszervezetek gyengeségét látva már-már csodára gondolhatnánk. Ha nem tudnánk, hogy a történet Ausztráliában esett meg, ott dolgozó magyar munkásokkal. A magyar kormány képviselője egy ottani diplomata volt, akinek - Ausztráliában legalábbis - természetes, hogy a szakszervezetekkel együttműködve segítsen a kiszolgáltatott dolgozó embereknek. Az ausztrál szakszervezetek pedig vannak olyan erősek, hogy kikényszerítsék a munkavállalók igazát a tőkésekkel szemben. S még azt is tudják, hogy ha nem szolidárisak a külföldi munkásokkal, akkor azok az olcsó bérükkel és kiszolgáltatottságukkal hosszabb távon az ausztrál dolgozók érdekeit is veszélyeztetik.
Magyarországon egyre tragikusabb a munkavállalók kiszolgáltatottsága, s amióta a Fidesz kormányozza az országot, ez már nemcsak a magáncégekre, hanem a közszférára is igaz. A jobboldali demagógia pedig mindezért a külföldi tőkét és hazánk uniós tagságát hibáztatja, mintha a tanárok jogfosztásához, vagy a kényszernyugdíjazásokhoz bármi köze lenne a brüsszeli döntéshozóknak. Szociális kérdésekben az Európai Unió valójában sokkal progresszívabb, mint a jelenlegi hazai kormányzat, de mivel a szociálpolitika alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozik, túl sokat nem lehet segíteni Brüsszelből a magyar munkavállalóknak. Ezt végső soron a magyar dolgozók önszerveződésétől, a szakszervezetek összefogásától és a baloldal megerősödésétől várhatjuk. Mégis vannak olyan területek, ahol az Európai Unió konkrét segítséget kínál, s a szakszervezeteknek és a politikai erőknek "csak" a felkínált lehetőségek kihasználását kell behajtaniuk a magyar kormányon.
Míg az Európán kívüli kisebb és nagyobb gazdasági "tigrisek" láthatóan kilábaltak a válságból, kontinensünkön alapvetően marad a gazdasági pangás. Nem emelkedik, hanem helyben toporog, helyenként pedig tovább csökken a foglalkoztatottak száma. Különösen tragikus a fiatalok helyzete. Miközben Európa számos országában folyamatosan csökken a születések száma, az egyre kevesebb fiatalból egyre több válik munkanélkülivé, mégpedig úgy, hogy sohasem dolgozott, s így tapasztalata sincs a munka világáról. 2013-ban az Európai Unió tagállamaiban a fiatalok munkanélküliségi rátája kétszerese a felnőttekének, uniós átlagban eléri a 23 százalékot. Hét és fél millió olyan európai fiatal van (15 és 24 év között), akik sem oktatásban, sem képzésben nem részesülnek, és munkahelyük sincs. Ha nagyon gyorsan nem tudunk javítani a helyzetükön, akkor elveszett nemzedékké válnak, kilátástalan helyzetük nemcsak a maguk és családjuk, hanem egész Európa jólétét és biztonságát is fenyegetheti.
Az EU ezért - Andor László magyar biztos előterjesztésében -, még tavasszal meghirdette az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezését, s az Európai Parlament november végi szavazása más tételekkel együtt ennek a költségvetési támogatását is elfogadta. Az új hétéves költségvetési időszakban az Európai Szociális Alapon belül legalább hatmilliárd euró (közel kétezer milliárd forint!) fordítható erre a célra. A kezdeményezés lényege az, hogy minden, 25 év alatti fiatal, ha már nem tanul, munkahelye elvesztését, vagy a tanulás befejezését követő négy hónapon belül megfelelő állásajánlatot, vagy gyakornoki állást kapjon, illetve további oktatásban vagy képzésben vegyen részt. S ehhez uniós támogatást is igénybe lehet venni, elsősorban azokban a régiókban, ahol a fiatalok munkanélküliségi rátája eléri a 25 százalékot. (Magyarországon, ahogy a Friedrich Ebert Stiftung egy tanulmány is kimutatja, az uniós átlagnál lényegesen nem rosszabb általános munkanélküliséghez kiemelkedően magas ifjúsági munkanélküliségi ráta társul. A fiatalok jelentős része pedig olyan atipikus, sokszor bizonytalan munkát végez, amely családalapításra, hosszabb távú egzisztencia-teremtésre alkalmatlan.)
A kormányzat a kezdeményezés hazai megvalósítását sürgető kérdésre azt a dodonai választ adta, hogy "már dolgoznak a részleteken". Ez elképzelhető, de a foglalkoztatás közti anomáliákat és a közelgő választásokkal egyre növekvő feszültséget ismerve hasznos lenne, ha a progresszív politikai erők és a szakszervezetek határozottan a kezdeményezés mellé állnának. Saját programjuk részévé tennék, megismertetnék a fiatalokkal, és minden lehetséges eszközzel kikényszerítenék annak gyors és hazánk számára legoptimálisabb bevezetését. Amúgy is sokszor elhangzik, hogy a fiatalok politikailag közömbösek, és szinte semmit sem tudnak a szakszervezetekről. Ez a kezdeményezés a fiatalokról szól, s őket bevonva kellene minél gyorsabban és sikeresebben bevezetni.
