Hetek óta cikkezik a francia sajtó arról, hogy eljárás indult Franciaország ötödik leggazdagabb embere, a harci repülőgépek gyártója, Serge Dassault ellen. Úgy becsülik, vagyona eléri a 10 milliárd eurót, a Forbes amerikai gazdasági folyóirat a világ legtehetősebb embereit feltüntető listáján az előkelőnek mondható kilencvenhatodik helyet foglalja el. Most éppen azzal került a figyelem középpontjába, hogy két bíró javasolja a szenátusnak, amelynek jelenleg is tagja, függessze föl mentelmi jogát, érvénytelenítsék törvényhozói tisztét.
Állítólag rendszerint azzal győz a választásokon, hogy pénzért és egyéb ajándékokért vásárolja meg a voksokat. A család igencsak ismert a nagyvilágban is, régi dinasztia, édesapja Marcel Dassault alapította a jobbára harci repülőgépeket gyártó hatalmas ipari birodalmat. A székháza Párizs legelőkelőbb negyedében, a Champs Élysées köröndjén büszkélkedik. Az atya maga is kötődött a politikához, De Gaulle tábornok közvetlen környezetéhez tartozott, fönntartás nélkül támogatta a hajdani államelnök pártját.
Ő szállította a hadseregnek a világszerte ismert katonai repülőgépeket, annakidején a Mistereket, Jaguárokat, Mirage-okat, mostanában a Rafale-okat. A vevőkör kiterjedt, különösen a parancsuralmi afrikai rendszerek háborúzó kormányai vásárolnak a cégtől. Már az öregnek is ambíciója volt, hogy érdekeltséget szerezzen a befolyásos sajtóban, a Paris Match magazint akarta megvásárolni, sikertelenül.
A fiú eredményesebb volt. Az övé 2004 óta Franciaország legbefolyásosabb konzervatív napilapja, a Le Figaro. Ezzel - őszintén meg kell vallani - jelentős fordulatot hajtott végre, mert a lap korábban, amikor Robert Hersant, háborús bűnökért, a nácikkal való együttműködésért elítélt kaparintotta meg a patinás újságot, sokáig a szélsőjobboldal fórumává tette. Serge Dassault adta vissza a lapnak régi rangját, a Le Figaro következetesen jobboldali maradt, de mérsékelt hangvételű, a nyugati világ egyik hangadó orgánuma.
Egyébként, (és ez a nagy rejtély), a repülőgépgyáros nem elégszik meg korlátlan gazdasági hatalmával, mértéktelen vagyonával, jelen akar lenni a politikában is, akárcsak apja. Törvényhozó óhajt lenni, a szenátus tagjaként a nagy konzervatív pártnak, a Nicolas Sarkozy által átszervezett UMP pártszövetségnek felsőházi képviselőjeként. Kipécézte Esson megye egyik tekintélyes városának, Corbeil-Essonnes-nak a polgármesteri posztját és szenátusi képviseletét.
Csakhamar kiderült azonban, Serge Dassault azzal vadászott magának többséget, hogy nyíltan vásárolt szavazatokat, nem is akárhogyan. Az ügynökei zöldségüzletek, boltok előtt 50 eurós bankjegyeket csúsztattak a várakozó vásárlók kezébe és zsebébe, ha megígérték, hogy főnökük listájára voksolnak. Ezért az Államtanács egy ízben, már 2009-ben megsemmisítette az eredményt, amit azonban a szenátus mellőzött érvényesíteni.
A párizsi bíróság az idén márciusban vizsgálatot indított az üzletember-szenátor ellen, társadalmi javakat érintő visszaélés, pénzmosás és ugyancsak szavazatvásárlás gyanújával. A két említett bíró azért kérte a mentelmi jog fölfüggesztését, hogy megkezdhessék a kihallgatásokat.
A L'Express hetilap részletes tényföltáró riportokat közölt arról, hogy a valóság sokkal kuszább, sőt botrányosabb is. Corbeil-Esson alvilága, ugyancsak a biztos voksok ígéretével, rendszeresen zsarolta a szupervagyonos üzletembert. Fiatalemberek, köztük sok észak-afrikai származású is, fölkereste a Dassault konzorcium vezetőit, azt követelve tőlük, hogy üzletnyitási, vállalkozási kezdethez nem is kölcsönt, hanem "adományozást" biztosítsanak az ipari óriás vagyonából.
Az illetékes vezetők elutasították ezt, de tudomásukra jutott, hogy a szipolyozók ezt követően közvetlenül az "öreghez" fordultak, aki habozás nélkül és nyomban teljesítette a követeléseket. A zsebébe nyúlt, volt eset rá, hogy euró milliókat osztogatott, de kiderültek cifrább esetek is. A követelőzők egyike-másika síparadicsomba utazáshoz, hotel számlák kiegyenlítéséhez, itáliai luxuskörút finanszírozásához kunyerált tetemes összegeket.
Az "öreg" az esetek döntő többségében nem utasította el a folyamodványokat, "méltányos" volt. A tisztázást igénylők most nem csupán az ilyen törvénytelenségek föltárását követelik, szóbahozzák azt is, hogy állítólag egymással vetélkedő "bandák" fegyveres megtorlással is fenyegették konkurenseiket. A gyakorlatban szerencsére még nem történt ilyen, de a gyanú fönnáll, sürgetik ennek az alapos kivizsgálását is.
A tényföltáró riportok némelyike igyekszik beleszimatolni az ipari óriás, és személy szerint Serge Dassult egyéb rejtélyes ügyeibe is. Részint a vállalat üzletmenetébe, részint magántermészetű részletekbe. Az atya, Marcel Dassault maga is a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy korlátlanul vezesse az óriást, kilencvenedik esztendején túl is ő maradjon a kizárólagos úr. El is érte, fia Serge, csupán az ő halála után vehette át a stafétabotot.
A dinasztia mai ura immár maga is 88 esztendős, de hallani sem akar arról, hogy gyermekei lépjenek a helyére. Pedig négyen is vannak, valamennyi átlépte már a hatvanadik életévét, aranyifjúként élvezheti a mindennapok örömeit, csak éppen az atya helyére nem léphet. Holott sorban állnak már az unokák is.
Közügy lett az egyik legnagyobb és legfontosabb francia vállalkozás sorsa. Hirtelenjében két nagy tábor áll szemben egymással. Az egyik rendet teremtene Corbeil-Essonnes-ban, érvényt szerezne a szavazási demokráciának, a másik, (természetesen Serge Dassault hívei és lekötelezettjei) azt állítják, hogy politikai megfontolásokból a jelenlegi baloldali kormányzat "fújja föl" a konfliktust. Közben a szenátus halogatja a mentelmi jog fölfüggesztését, holott csakugyan bírósági vizsgálat tisztázhatná ezt a szokatlanul kusza ügyet.