Előfizetés

Reggelig bulizott Danics

Barna L. Norbert
Publikálás dátuma
2013.12.17. 06:45
Geszti: Végig lehetett bízni abban, hogy mindig lesz olyan jó a teljesítménye, hogy a nézők benn tartsák FOTÓ: SAJTÓKLUB/BÁRSONY
Első női énekesként a 27 éves Danics Dóra megnyerte az X-faktor idei, negyedik szezonját a döntőre már kissé megfáradt ByTheWay együttessel szemben vasárnap este. Geszti Péter mentoráltjának győzelme várható volt, még ha az a finálé első órájában mindössze egy százalékon múlott is. A nyertes egy éven át havi egymillióval és lemezszerződéssel is gazdagodott.

Lemezszerződéssel, és egy éven át havi egymillió forinttal, és egy új autóval lesz gazdagabb Danics Dóra, az X-faktor idei, első női győztese. A 27 éves énekesnő a vasárnap esti fináléban a ByTheWay együttessel küzdött az első helyért, és bár a négy fiatal alulmaradt, a műsor hazai történetében elsőként jutottak együttesként dobogós helyre.

A műsor három hónapja rányomta a bélyegét a versenyzőkre, a döntőre mind Danics, mind a ByTheWay előadásán érezhető volt a fáradtság. Új dal betanulását ilyenkor nem is nagyon erőltetik a készítők, és ezúttal is az elmúlt hetek alatt már megénekelt dalokat adtak elő, amelyeket a leginkább szerettek.

Így a fiúk például az R-GO legendás Létezem című számával, Danics pedig Radnóti Miklós Bájoló című versével is újra színpadra állt. A kifejezetten a döntőre íródott számra azonban Danics még így is több energiát tudott előhívni, a fiúktól tőlük megszokott pörgés elfogyott.

A győzelmet vélhetően ez is döntötte el: küzdelmük ugyan egész nap szoros volt a szavazatok alapján, és míg napközben, sőt, a show elején is még csupán egy százalék körül mozgott a különbség a két versenyző között, az esti finálé végéhez közeledve már Danics fölénye rajzolódott ki, 54-46 százalék arányban. Ezek szerint hiába lettek népszerűek Szikora Róbert protezsáltjai, a Geszti Péter által mentorált Danics rutinosabb volt, hangja pedig edzettebbnek bizonyult a nagy hajtásban.

Érdemes megjegyezni, hogy a több órás döntő végén, négy énekkör után Danicsnak, amint kihirdették - hosszú "népnyúzó" percek után -, hogy ő nyert, még egyszer énekelnie kellett, ami érthetetlen húzás a készítők részéről. Láthatóan Danics maga sem hitte el, hogy még mindig nincs vége az egésznek.

Persze egyiküknek sem volt ismeretlen az X-faktor: tavaly mind az együttes két tagja, mind Danics megfordult a válogatókon - ő tavaly a mentorháznál nem jutott tovább -, sőt, az idei szezonban egyszer már a ByTheWay-t is kiejtették a nézők. Akkor, bár a Barátok közt színésze, Bozsek Márk juthatott tovább, lemondott erről a fiúk javára.

A szombat este kiesett, szintén Geszti által mentorált Krasznai Tünde maga sem bízott már győzelmében. Mentora szerint még kiesése előtt azt mondta Danicsnak, nyerje meg ő a tehetségkutatót - mire Danics a mentor szerint azt mondta, "nyerd meg te". Krasznai szerint ugyanakkor kiesésében szerepe lehetett annak, hogy a nézők megszokták, vasárnap van a "kiszavazás", és a szombati adásban sokan nem küldtek rá szavazatot. A X-faktor győztese Geszti szerint azért is lehetett Danics, mert végig lehetett bízni abban, hogy mindig lesz olyan jó a teljesítménye, hogy a nézők benn tartsák.

Danics a műsor előtt vágó volt, rendezvényekhez készülő filmek gyártásában vett részt. "Azt is nagyon szerettem, és ha nem jött volna be a zenei pálya, akkor oda mentem volna vissza. De valójában ez az élet, amire mindig nagyon vártam, színpadon szeretnék maradni"- mondta az énekesnő, aki hajnali ötig bulizott a stábbal a döntő után.

Célba találnak Abe Sinzo nyilai?

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2013.12.17. 06:42
Abe Sinzo lendületbe akarja hozni a japán gazdaságot FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SCOTT HALLERAN
Abe Sinzo az elmúlt egy évben alaposan felrázta Japán gazdaságát, de a róla elnevezett reformprogram - az abenomics - sikerét igazán majd csak a következő években lehet lemérni. Az exportra termelő nagyvállalatok számára busás profitot hozott az új gazdaságpolitika, az átlagjapánoknak viszont hozzá kell szokniuk az eddig szinte ismeretlen inflációhoz. Az elmérgesedett kínai-japán szigetvita megingathatja a térség stabilitását, Abe külpolitikája, a régi japán nacionalizmus újraéledésének jelei viszont a szomszédos államokat nyugtalanítják.

Új gazdaságpolitikája fő célkitűzéseit Abe kormányfő a "három nyíl politikájaként" határozta meg hivatalba lépését követően. A miniszterelnök eltökélte, hogy kirángatja a távol-keleti szigetországot a csaknem két évtizedes stagnálásból. Az első két nyíl - erőteljes monetáris ösztönzés, a jen gyengítése, 2 százalékos infláció, pénzpiaci rugalmasság - célba talált, a harmadikat azonban még ki sem lőtte a politikus, hiszen a beígért strukturális reformok végrehajtását egyelőre halogatják Tokióban. A brit Financial Times napilap értékelése szerint Abe "eddig jó" irányban haladt - ő az első japán kormányfő, akiről egy egész gazdasági programot neveztek el -, de a neheze még hátra van.

Az idei első fél évben 4 százalékra ugrott a GDP növekedése, a harmadik negyedévben azonban 1,9 százalékról 1,1 százalékra módosították az éves növekedési kilátást. A jen alig egy esztendő alatt 20 százalékkal gyengült. A tokiói tőzsde szárnyalásnak indult, azóta csillapodott, bár még megmaradt a befektetői optimizmus. A fogyasztói árak 0,3 százalékkal emelkedtek, ám a japán vásárlók pénztárcáját nem ez terheli meg igazán, hanem az energiaárak elszabadulása.

A fukusimai nukleáris tragédia nyomán az atomerőműveket leállították, a távol-keleti szigetország így jelentős energiaimportra szorul. Ami azonban jó az exportőröknek, az jelentősen megdrágítja a behozatalt, így a japánok kénytelenek sokkal többet fizetni az energiáért és az üzemanyagért.

Előre tartani lehet attól is, hogyan fogadja a lakosság a jövőre életbe lépő, az előző kormányzattól megörökölt lépést, az áfakulcs emelését 5-ről 8 százalékra. Abe egy ideig kacérkodott a gondolattal, hogy ejti a népszerűtlen intézkedést, de végül mégis felvállalta azt.

Igaz, múlt héten az Abe-kabinet 5,5 ezer milliárd jenes (1 jen 2,10 forint) pótköltségvetést fogadtatott el, hogy az áfaemelés miatt várható felzúdulást ellensúlyozni tudja. Tervek szerint a következő lépésként, 2015-re 10 százalékosra emelnék az áfát, hogy a megnövekedett költségvetési bevételekből enyhítsék Japán súlyos eladósodottságát.

Sok múlik azon is, hogyan alakulnak jövőre a bértárgyalások a szakszervezetekkel. Az abenomics áldásos hatásainak köszönhetően a nagy cégek, köztük a Sony, a Toyota nagy nyereséget könyvelhettek el idén, de eddig még nem forgatták vissza a gazdaságba az extraprofitot. Számos vállalkozás egyelőre ódzkodik attól, hogy megemelje a dolgozók fizetését, pedig enélkül a kormányzat aligha reménykedhet a belső fogyasztás felpörgetésében.

Abe 2006 szeptemberében, 52 évesen lett Japán eddig legfiatalabb miniszterelnöke, első hivatali ideje azonban alig egy évig tartott: pártja belvitái, zuhanó népszerűsége miatt, egészségi problémákra hivatkozva köszönt le. Hat évvel később, már tapasztaltabban, ismét ő vezette győzelemre a Liberális Demokrata Pártot (LDP), a 2011 márciusi nagy földrengés és cunami, majd a fukusimai nukleáris katasztrófa kezelésével megbirkózni képtelen Japán Demokrata Párt (DPJ) ellenében.

Az LDP a buddhista Új-Komeito párttal koalícióban kormányoz, s a liberális demokraták az alsóház után idén nyáron a felsőházban is többséget tudtak szerezni. Ez nyilván megkönnyíti Abe helyzetét, segíti, hogy végigvigye nagyívű gazdasági programját. Abe sikerei között felmutathatja, hogy Japán elnyerte a 2020-as olimpia rendezési jogát.

Újbóli hivatalba lépése óta a japán kormányfő népszerűsége magasan szárnyalt, 60 százalék körüli volt a támogatottsága. Ez csak az elmúlt hetekben esett vissza, méghozzá több mint tíz százalékkal, azután, hogy a konzervatív japán kabinet új államtitoktörvényt fogadtatott el. Abe nemzetbiztonsági indokokkal magyarázta a még a kormánypárt köreiben is bírált rendelkezést, ami akár tíz év börtönnel is sújthatja az úgynevezett kiszivárogtatókat.

Idén év végén a szingapuri Strait Times napilap megosztva ítélte oda az ázsiai év embere címet: Kína új államfőjének, Hszi Csin-pingnek és Japán egy éve hivatalban lévő miniszterelnökének, Abe Sinzónak. Mindkettejük teljesítményét úgy ítélte meg a lap, hogy máris jelentős hatást gyakoroltak Ázsia helyzetére. "Ázsiában jelenleg nincs két másik vezető, akinek ekkora lenne a felelőssége saját országa gazdasági fejlődéséért, a térség békéjéért és prosperitásáért" - írta a döntést indokolva Warren Fernandez, az újság főszerkesztője.

A japán politikában héjának számító Abe egy éve, választási kampányában kilátásba helyezte, hogy megemeli a távol-keleti szigetország védelmi kiadásait. A miniszterelnök Japán nagyobb nemzetközi szerepvállalását sürgeti, véget vetve ezzel a második világháború után vesztes hatalomként vállalt önkorlátozásnak. A tokiói kormány a tervek szerint ma fogadja el a tíz évre szóló nemzetbiztonsági stratégiát, amelynek tervezete már múlt héten nyilvánosságra került.

Ez az első alkalom, hogy Tokió ilyen dokumentumot készített. Nemzetbiztonsági tanács alakult, Abe a kül-és biztonságpolitika ügyeit az eddiginél is inkább saját kezében összpontosítja. A japán önvédelmi erők az elmúlt években nem harci jellegű, békefenntartó feladatokban már részt vettek a nemzetközi színtéren, de Abe ennél is hangsúlyosabb, "globális szerepvállalást" képzel el.

Beindítanák a japán fegyverexportot. Az ellenzék bírálja, hogy Abe túl akarna lépni a békealkotmány megszabta kereteken. Japán szomszédai e tervekben az egykori "birodalmi" mentalitás, a regionális hatalmi célok feltámasztását látják.

A tokiói külpolitika sarkköve az amerikai-japán stratégiai kapcsolat. Abe hivatalba lépése után nem sokkal már meghívót kapott a Fehér Házba. Az Okinaván állomásozó amerikai csapatok miatti viták enyhültek. Washington egyértelműen kiállt Tokió mellett a Kelet-kínai tenger térségében kialakult helyzetben. Az fAbe-kabinet, elődjével ellentétben kész csatlakozni az Egyesült Államok által erőteljesen szorgalmazott Csendes-óceáni Partnerséghez (TPP).

Abe egyébként nagy utazó, az elmúlt évben "hat és félszer megkerülte a Földet", 25 államot keresett fel, köztük Délkelet-Ázsia mind a tíz országát (Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld és Vietnam). Tokió szorosabbra fűzné a viszonyt az ASEAN tagállamaival, szövetségeseket keresve a nagy szomszéd és vetélytárs, Kína befolyásának ellensúlyozására.

A Szenkaku (kínai nevén Tiaojü)-szigetek körüli japán-kínai ellentét tovább éleződött, amióta Peking egyoldalúan kiterjesztette légtérvédelmi azonosítási zónáját. A tét nagy: a világ második és harmadik legerősebb gazdasági hatalma közötti viszony a térség stabilitásának kulcskérdése.

Célba találnak Abe Sinzo nyilai?

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2013.12.17. 06:42
Abe Sinzo lendületbe akarja hozni a japán gazdaságot FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SCOTT HALLERAN
Abe Sinzo az elmúlt egy évben alaposan felrázta Japán gazdaságát, de a róla elnevezett reformprogram - az abenomics - sikerét igazán majd csak a következő években lehet lemérni. Az exportra termelő nagyvállalatok számára busás profitot hozott az új gazdaságpolitika, az átlagjapánoknak viszont hozzá kell szokniuk az eddig szinte ismeretlen inflációhoz. Az elmérgesedett kínai-japán szigetvita megingathatja a térség stabilitását, Abe külpolitikája, a régi japán nacionalizmus újraéledésének jelei viszont a szomszédos államokat nyugtalanítják.

Új gazdaságpolitikája fő célkitűzéseit Abe kormányfő a "három nyíl politikájaként" határozta meg hivatalba lépését követően. A miniszterelnök eltökélte, hogy kirángatja a távol-keleti szigetországot a csaknem két évtizedes stagnálásból. Az első két nyíl - erőteljes monetáris ösztönzés, a jen gyengítése, 2 százalékos infláció, pénzpiaci rugalmasság - célba talált, a harmadikat azonban még ki sem lőtte a politikus, hiszen a beígért strukturális reformok végrehajtását egyelőre halogatják Tokióban. A brit Financial Times napilap értékelése szerint Abe "eddig jó" irányban haladt - ő az első japán kormányfő, akiről egy egész gazdasági programot neveztek el -, de a neheze még hátra van.

Az idei első fél évben 4 százalékra ugrott a GDP növekedése, a harmadik negyedévben azonban 1,9 százalékról 1,1 százalékra módosították az éves növekedési kilátást. A jen alig egy esztendő alatt 20 százalékkal gyengült. A tokiói tőzsde szárnyalásnak indult, azóta csillapodott, bár még megmaradt a befektetői optimizmus. A fogyasztói árak 0,3 százalékkal emelkedtek, ám a japán vásárlók pénztárcáját nem ez terheli meg igazán, hanem az energiaárak elszabadulása.

A fukusimai nukleáris tragédia nyomán az atomerőműveket leállították, a távol-keleti szigetország így jelentős energiaimportra szorul. Ami azonban jó az exportőröknek, az jelentősen megdrágítja a behozatalt, így a japánok kénytelenek sokkal többet fizetni az energiáért és az üzemanyagért.

Előre tartani lehet attól is, hogyan fogadja a lakosság a jövőre életbe lépő, az előző kormányzattól megörökölt lépést, az áfakulcs emelését 5-ről 8 százalékra. Abe egy ideig kacérkodott a gondolattal, hogy ejti a népszerűtlen intézkedést, de végül mégis felvállalta azt.

Igaz, múlt héten az Abe-kabinet 5,5 ezer milliárd jenes (1 jen 2,10 forint) pótköltségvetést fogadtatott el, hogy az áfaemelés miatt várható felzúdulást ellensúlyozni tudja. Tervek szerint a következő lépésként, 2015-re 10 százalékosra emelnék az áfát, hogy a megnövekedett költségvetési bevételekből enyhítsék Japán súlyos eladósodottságát.

Sok múlik azon is, hogyan alakulnak jövőre a bértárgyalások a szakszervezetekkel. Az abenomics áldásos hatásainak köszönhetően a nagy cégek, köztük a Sony, a Toyota nagy nyereséget könyvelhettek el idén, de eddig még nem forgatták vissza a gazdaságba az extraprofitot. Számos vállalkozás egyelőre ódzkodik attól, hogy megemelje a dolgozók fizetését, pedig enélkül a kormányzat aligha reménykedhet a belső fogyasztás felpörgetésében.

Abe 2006 szeptemberében, 52 évesen lett Japán eddig legfiatalabb miniszterelnöke, első hivatali ideje azonban alig egy évig tartott: pártja belvitái, zuhanó népszerűsége miatt, egészségi problémákra hivatkozva köszönt le. Hat évvel később, már tapasztaltabban, ismét ő vezette győzelemre a Liberális Demokrata Pártot (LDP), a 2011 márciusi nagy földrengés és cunami, majd a fukusimai nukleáris katasztrófa kezelésével megbirkózni képtelen Japán Demokrata Párt (DPJ) ellenében.

Az LDP a buddhista Új-Komeito párttal koalícióban kormányoz, s a liberális demokraták az alsóház után idén nyáron a felsőházban is többséget tudtak szerezni. Ez nyilván megkönnyíti Abe helyzetét, segíti, hogy végigvigye nagyívű gazdasági programját. Abe sikerei között felmutathatja, hogy Japán elnyerte a 2020-as olimpia rendezési jogát.

Újbóli hivatalba lépése óta a japán kormányfő népszerűsége magasan szárnyalt, 60 százalék körüli volt a támogatottsága. Ez csak az elmúlt hetekben esett vissza, méghozzá több mint tíz százalékkal, azután, hogy a konzervatív japán kabinet új államtitoktörvényt fogadtatott el. Abe nemzetbiztonsági indokokkal magyarázta a még a kormánypárt köreiben is bírált rendelkezést, ami akár tíz év börtönnel is sújthatja az úgynevezett kiszivárogtatókat.

Idén év végén a szingapuri Strait Times napilap megosztva ítélte oda az ázsiai év embere címet: Kína új államfőjének, Hszi Csin-pingnek és Japán egy éve hivatalban lévő miniszterelnökének, Abe Sinzónak. Mindkettejük teljesítményét úgy ítélte meg a lap, hogy máris jelentős hatást gyakoroltak Ázsia helyzetére. "Ázsiában jelenleg nincs két másik vezető, akinek ekkora lenne a felelőssége saját országa gazdasági fejlődéséért, a térség békéjéért és prosperitásáért" - írta a döntést indokolva Warren Fernandez, az újság főszerkesztője.

A japán politikában héjának számító Abe egy éve, választási kampányában kilátásba helyezte, hogy megemeli a távol-keleti szigetország védelmi kiadásait. A miniszterelnök Japán nagyobb nemzetközi szerepvállalását sürgeti, véget vetve ezzel a második világháború után vesztes hatalomként vállalt önkorlátozásnak. A tokiói kormány a tervek szerint ma fogadja el a tíz évre szóló nemzetbiztonsági stratégiát, amelynek tervezete már múlt héten nyilvánosságra került.

Ez az első alkalom, hogy Tokió ilyen dokumentumot készített. Nemzetbiztonsági tanács alakult, Abe a kül-és biztonságpolitika ügyeit az eddiginél is inkább saját kezében összpontosítja. A japán önvédelmi erők az elmúlt években nem harci jellegű, békefenntartó feladatokban már részt vettek a nemzetközi színtéren, de Abe ennél is hangsúlyosabb, "globális szerepvállalást" képzel el.

Beindítanák a japán fegyverexportot. Az ellenzék bírálja, hogy Abe túl akarna lépni a békealkotmány megszabta kereteken. Japán szomszédai e tervekben az egykori "birodalmi" mentalitás, a regionális hatalmi célok feltámasztását látják.

A tokiói külpolitika sarkköve az amerikai-japán stratégiai kapcsolat. Abe hivatalba lépése után nem sokkal már meghívót kapott a Fehér Házba. Az Okinaván állomásozó amerikai csapatok miatti viták enyhültek. Washington egyértelműen kiállt Tokió mellett a Kelet-kínai tenger térségében kialakult helyzetben. Az fAbe-kabinet, elődjével ellentétben kész csatlakozni az Egyesült Államok által erőteljesen szorgalmazott Csendes-óceáni Partnerséghez (TPP).

Abe egyébként nagy utazó, az elmúlt évben "hat és félszer megkerülte a Földet", 25 államot keresett fel, köztük Délkelet-Ázsia mind a tíz országát (Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld és Vietnam). Tokió szorosabbra fűzné a viszonyt az ASEAN tagállamaival, szövetségeseket keresve a nagy szomszéd és vetélytárs, Kína befolyásának ellensúlyozására.

A Szenkaku (kínai nevén Tiaojü)-szigetek körüli japán-kínai ellentét tovább éleződött, amióta Peking egyoldalúan kiterjesztette légtérvédelmi azonosítási zónáját. A tét nagy: a világ második és harmadik legerősebb gazdasági hatalma közötti viszony a térség stabilitásának kulcskérdése.