Amióta az Európai Unió 2010-ben elhatározta, hogy tíz év alatt legalább 20 millióval kell csökkenteni a szegénységben élők számát, a helyzet ezen a téren nem javult, hanem romlott. Nem csökkent, hanem 6-7 millióval nőtt azoknak a száma, akiket a szegénység és a társadalmi kirekesztés valamilyen formája érint vagy fenyeget. Összességében az EU lakosságának mintegy egynegyedéről beszélünk, ami elfogadhatatlanul magas arány.
Az EU intézményeiben nemsokára megkezdődik az az elemző munka, amely a szegénység csökkentését is célul kitűző Európa 2020 stratégia félidős értékelését készíti elő. Nagyon fontos, hogy ez a folyamat ne az ambíciók csökkentéséről, hanem új eszközök kereséséről szóljon. Ezért is érdekes, hogy időközben aláírásgyűjtő kampány zajlik egy konkrét szociálpolitikai elképzelésről, amelynek neve: garantált alapjövedelem. A koncepció abból indul ki, hogy a társadalomban kell, hogy legyen egyfajta "szociális minimum". Országonként változó azonban, hogy a jóléti rendszer inkább a személyes (vagy családi) jövedelem egy alapvető szintjére, vagy a rászorulóknak nyújtott szociális szolgáltatásokra és természetbeni juttatásokra, esetleg a munkavállalás segítésére fektetik-e a hangsúlyt. Valószínűleg nem is lehet lemondani arról, hogy a szociálpolitika ne egymás rovására, hanem egymás mellett próbáljon munkalehetőségről és megfelelő jövedelemről gondoskodni. A variációk megléte miatt ma az alapjövedelem körül nincs olyan konszenzus, mint a minimális munkajövedelem esetében. A minimálbér létjogosultságát ma már nagyon kevesen kérdőjelezik meg, és talán belátható időn belül el is jutunk oda, hogy minden EU-tagországban lesz is megfelelő szintű minimálbér. Tudni kell azonban, hogy az Európai Unióban jelenleg mind a minimálbér, mind a minimáljövedelem tekintetében a döntés joga a tagországoké.
Fontos hasonlóság a minimálbér és az alapjövedelem között, hogy nemcsak az egyének szempontjából érdemes őket elemezni, hanem például a makrogazdasági keresletre gyakorolt hatásuk szerint is. Az alapjövedelem képes lehet a gazdaságot élénkíteni, általa az eddig reménytelennek tartott településeken is megjelenhet a vásárlóerő, a jelenleginél nagyobb keresletet biztosítva a helyi gazdaság szereplői számára. Ha valaki a garantált alapjövedelemről gondolkodik, elkerülhetetlenül meg kell vizsgálnia egyrészt annak hatását a munkaerő-piaci aktivitásra, másrészt pedig viszonyát a létminimumhoz, illetve a minimálbérhez. Ennek a kényes egyensúlynak a megtalálása - és egyáltalán, hogy létezik-e ilyen - ma sok éles vita tárgya az Európai Unió számos tagállamában. Hogy egy jövedelmi szintet valaki méltányosnak ítél-e vagy sem, abban szerepet játszik, hogy a jövedelem munkából származik-e. A létminimum-számítás megkerülhetetlen eleme minden szociális rendszernek, és így a szociális ellátások kidolgozásának is. Elvben nem fordulhat elő, hogy a szegény emberek a juttatásokból még létfenntartáshoz szükséges alapkiadásokat sem tudják fedezni. Az alapjövedelem mellett érvelők szerint a méltóságteljes élethez való jogot garantálná, amit az Európai Unió Alapjogi Chartája is deklarál.
Egy vitában további kérdések sorjázhatnak. Vajon a hajléktalanokon segít-e, ha kapnak egy alacsony szinten meghatározott alapjövedelmet, vagy a hátrányos helyzetű térségekben élő kisebbségek foglalkoztathatóságát hogyan segítheti egy ilyen reform? Nem menti-e fel más fontos teendők alól a kormányzatot, ha esetleg az alapjövedelemmel elintézettnek tekinti a szociális gondoskodást? Miért van az, hogy sokan az alapjövedelem koncepcióját inkább a neoliberális gondolatkörbe illeszkedőnek tekintik? Az EU tagországaiban zajló aláírásgyűjtés azt célozza, hogy az Európai Bizottság vizsgálja, az Európai Parlament pedig vitassa meg az alapjövedelem bevezetésének lehetőségét. Ehhez az EU hét országában kell legalább egymillió aláírást összegyűjteni, országonként változó kvótával (Magyarországon ez 16 500 aláírás). Maga a kezdeményezés sem az alapjövedelem azonnali bevezetéséről, hanem a lehetőség megvitatásáról, hatásainak részletes tanulmányozásáról szól. A 2013 februárjában közzétett Szociális Beruházási Csomag tartalmazza, hogy a Bizottság az alapjövedelem összetételének és ideális mértékének módszertani kidolgozásáról szóló útmutatást készít. A Bizottság ezen felül a kidolgozott alapjövedelem-rendszerek alkalmazásának időnkénti kiértékelésével és a programok hatékonyságának javítására vonatkozó ajánlásokkal segítheti a tagállamokat.
A válságnak nincs vége, főleg nem az eurózóna perifériáján. A pénzügyi válságnak persze elsődlegesen pénzügyi eszközökkel kell véget vetni, ugyanakkor a szociális következmények kezelése is sokkal nagyobb feladat, mint azt három-négy évvel ezelőtt gondolhattuk. Csak üdvözölni lehet ezért, ha egyre többen keresik a hatékony szociálpolitika és egy emberségesebb európai gazdasági rend megvalósításának lehetőségeit. Amikor az MSZP politikusai a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének lehetőségeiről beszélnek, nem kampányolnak - arról gondolkodnak, amiről sokan mások is az Európai Unióban.
