Közelkép: Belevágnak

Ma késő délután, 18 órakor, egy verssel indít az M3. A vers után mindjárt egy tévéjáték következik, a Templom egere, aztán jön egy Híradó, remélhetőleg nem valami egykori Híradó, aztán egy kabaré, majd megint egy vers és még éjfél után is lesz műsor: egy fotóválogatás.

Az első napi összeállításban valószínűleg érvényesül az adó reklámszlógene: "Az érték marad." Ez így van, ami érték, különösen a kultúrában, az nemcsak érték marad, ha valóban az volt, akkor az idővel még növekszik is az értéke. Csakhát ez a jelszó a köztévé "száján" - ha szabad így fogalmazni - eléggé hamisan cseng, mert az elmúlt "átkos" korszakra szünet nélkül visszaköpködnek, és lám most kiderül, hogy a rendszerváltás előtt is olyan sokféle érték született, hogy erre egy egész csatorna műsorát építeni lehet.

Abban az "átkos" Kádár-kori televízióban legalább 50-szer egyórás zenés mű született, sokáig minden héten láthattunk színházi közvetítést, olyan rajzfilmsorozatokat rendeltek, mint a Vuk, vagy a  Magyar népmesék. De születtek olyan kerekasztal-beszélgetések is újságírókkal, akiktől a betelefonáló nézők kérdezhettek. (Nyilvánvalóan - és ezt nem is tagadták - szűrték ezeket a nyilvánosság elé kerülő kérdéseket, mégis ezek az alkalmak egy résnyire kinyitották a TV ablakát a hazai és külföldi valóságra. 

Gondolom persze, hogy ilyesfajta politikai produkciókat nem válogatnak be az új adó műsorába, de korabeli dokumentumfilmeket azért ígérnek. Ami aztán igazán felháborító, hogy januártól fizetni kell majd ezért a nosztalgia-csatornáért, amelyben csupa olyan műsor megy majd, amit korábban a mi, azért már akkor is adózó, közönség pénzéből készült, reklámbevétel akkor még igen csekély volt a TV büdzséjében.

Fizessünk hát ezután Hofiért, a kabaréért, majd a Templom egeréért, a számtalan zenés darabért, mindazért amit a nosztalgia-adó kínál. S bár nem szeretnék jó jós lenni, van egy olyan érzésem, hogy ez a csatorna sem fog túl sokáig élni előfizetőkből.

Szerző

Történelmi csúcson a szegények aránya Németországban

 Németországban évek óta tartó folyamatos növekedés után tavaly történelmi csúcsra emelkedett a szegények aránya a társadalomban.

A rászorulókat segítő szervezetek országos szövetségének csütörtökön Berlinben ismertetett jelentése szerint a hivatalos szegénységi küszöb alatti jövedelemből élők aránya 14 százalékról 15,2 százalékra emelkedett a 2006-tól 2012-ig. Ez azt jelenti, hogy már több mint 12 millió szegény él a 80 milliós országban.

A szegénységi küszöb egyszemélyes háztartás esetén havi 869 euró adózás utáni jövedelem, egy négyszemélyes család (két felnőtt, két 14 év alatti gyerek) esetében 1826 euró volt 2012-ben.

A volt NDK és a nyugati országrész közötti különbségeknél egyre fontosabbak az ország újraegyesítése óta kibontakozott gazdasági folyamatok, főleg a hagyományos iparágak hanyatlása miatt keletkezett új törésvonalak. Így a bányászat és a nehézipar egykori nyugati központjában, a Ruhr-vidéken több a szegény, mint a volt NDK legtöbb részén - áll a Paritätischer Gesamtverband (PG) jelentésében.

"Egész régiók kerültek a növekvő szegénység és a fogyatkozó gazdasági erő lefelé húzó spiráljába" - emelte ki Ulrich Schneider, a szervezet vezetője, rámutatva, hogy soha korábban nem volt nagyobb a különbség a legkisebb és a legnagyobb szegénységi arányt mutató tartomány között. Ez jelenleg 12 százalékpont, a legkedvezőtlenebb értéket, 23,1 százalékot Brémában regisztrálták, a legalacsonyabbat pedig Baden-Württembergben, ahol a lakosság 11,1 százaléka él szegény sorban.
A német statisztikai hivatal (Destatis) a hét elején közölte saját felmérését a szegénység alakulásáról. Az uniós módszertant követve a jövedelem mellett az életkörülményeket is vizsgálták. Ennek alapján a lakosság 19,6 százaléka, nagyjából 16 millió ember számított szegénynek vagy kirekesztettnek 2012-ben, arányuk csökkent az egy évvel korábbi 19,9 százalékhoz képest. A szegények aránya az Európai Unió egészében jóval nagyobb, 24,8 százalék volt a vizsgált évben.

Szerző

Történelmi csúcson a szegények aránya Németországban

 Németországban évek óta tartó folyamatos növekedés után tavaly történelmi csúcsra emelkedett a szegények aránya a társadalomban.

A rászorulókat segítő szervezetek országos szövetségének csütörtökön Berlinben ismertetett jelentése szerint a hivatalos szegénységi küszöb alatti jövedelemből élők aránya 14 százalékról 15,2 százalékra emelkedett a 2006-tól 2012-ig. Ez azt jelenti, hogy már több mint 12 millió szegény él a 80 milliós országban.

A szegénységi küszöb egyszemélyes háztartás esetén havi 869 euró adózás utáni jövedelem, egy négyszemélyes család (két felnőtt, két 14 év alatti gyerek) esetében 1826 euró volt 2012-ben.

A volt NDK és a nyugati országrész közötti különbségeknél egyre fontosabbak az ország újraegyesítése óta kibontakozott gazdasági folyamatok, főleg a hagyományos iparágak hanyatlása miatt keletkezett új törésvonalak. Így a bányászat és a nehézipar egykori nyugati központjában, a Ruhr-vidéken több a szegény, mint a volt NDK legtöbb részén - áll a Paritätischer Gesamtverband (PG) jelentésében.

"Egész régiók kerültek a növekvő szegénység és a fogyatkozó gazdasági erő lefelé húzó spiráljába" - emelte ki Ulrich Schneider, a szervezet vezetője, rámutatva, hogy soha korábban nem volt nagyobb a különbség a legkisebb és a legnagyobb szegénységi arányt mutató tartomány között. Ez jelenleg 12 százalékpont, a legkedvezőtlenebb értéket, 23,1 százalékot Brémában regisztrálták, a legalacsonyabbat pedig Baden-Württembergben, ahol a lakosság 11,1 százaléka él szegény sorban.
A német statisztikai hivatal (Destatis) a hét elején közölte saját felmérését a szegénység alakulásáról. Az uniós módszertant követve a jövedelem mellett az életkörülményeket is vizsgálták. Ennek alapján a lakosság 19,6 százaléka, nagyjából 16 millió ember számított szegénynek vagy kirekesztettnek 2012-ben, arányuk csökkent az egy évvel korábbi 19,9 százalékhoz képest. A szegények aránya az Európai Unió egészében jóval nagyobb, 24,8 százalék volt a vizsgált évben.

Szerző